Szerencsére családilag imádjuk a jó filmeket, ezért mikor kisfiú voltam, sokat jártam anyuékkal moziba. (Ezen majd a VHS korszak változtat, amikor is nagybátyám megveszi az első videóját, onnantól kezdve a nappaliba költözött a mozi.) Együtt láttuk a Csillagok háborúját, a Cápa 4-et (jó, azért ez annyira nem nagy film élmény, bár egy életre meghatározta a viszonyomat a nyílt tengerhez, a kék mélységekhez és a benne élő állatokhoz), a Csipkerózsikát és a Szellemirtókat is. Ez utóbbira közösen és nagy hanggal vonultunk be apu testvéreivel és azok családjával. Emlékszem, akkor volt rajtam először a fehér, makkos cipőm, ami már hetek óta csak egy ilyen ünnepi alkalomra várt. Baromi trendinek éreztem magam benne! :D 

És akkor ezután a rövid bevezető után meg is érkeztünk a hét mozisztárjához; a Nagyvászon és Hangszóró blog imádatának következő tárgya nem más, mint Ivan Reitman 1984-ben bemutatott, hamar kultikus státuszba emelkedő filmje, a Szellemirtók. 

Protonfegyvereket betölteni. Cél! Tűz! (Csak nehogy keresztezzék egymást a sugarak, különben...)

Figyelem! Az írás erősen SPOILERes, szóval csak csínján az olvasással, ha még nem láttad a filmet és akarod.

Az ikonikus logó; egy szellem egy tiltó jelzés mögött. Michael C. Gross zseniális munkája.

Na szóval...

A Szellemirtók története New Yorkban játszódik, ahol három paranormális kutató – Dr. Peter Venkman, Dr. Raymond Stantz és Dr. Egon Spengler – a Columbia Egyetemről való elbocsátásuk után saját vállalkozásba kezd, még pedig nem is akármilyenbe: szellemirtó céget alapítanak, hogy pénzt keressenek a városban felbukkanó paranormális jelenségek megoldásával. A szellemirtók székhelyének egy régi tűzoltóállomást szemelnek ki, ahol irodát és pihenőszobákat rendeznek be. A pincébe kerül a legfontosabb dolog: egy szellemtároló rendszer, a befogott kísértetek börtöne. Majd az újonnan alakult csapat protonfegyverekkel és a szellemcsapdákkal felszerelve elindul, hogy elássa a szellemek baját.

A szellemirtók bevetésen: a protonfegyver nagyon menő...

A csapat első nagy megbízását a Sedgewick hotelben kapja: egy zöld szellem, Slimer (a rajzfilm sorozatban már barát, Ragacs néven csatlakozik a csapathoz) garázdálkodik a folyosókon és ijesztgeti a népeket, miközben tömi a fejét. Elfogása után a szellemirtók gyorsan népszerűvé válnak szerte a városban. Miután a lakosság furcsa módon egyre több szellemet észlel a városban, a szellemirtóknak is egyre több munkája lesz.

Mindeközben megismerjük Dana Barrett-et, egy zenészt, aki furcsa eseményeket tapasztal a lakásában, és segítséget kér a szellemirtóktól. A vizsgálat során kiderül, hogy Dana hűtője kapcsolatban áll egy ősi sumér istennel, a gózeri Gozerrel, aki ennek a világnak az elpusztítására készül.

...és felettébb hasznos, ha szellembefogásról van szó.

Dana és szomszédja, Louis démoni megszállás alá kerülnek, és Gozer szolgáivá válnak. A szellemirtók végül szembenéznek Gozerrel, aki egy furcsa, de hatalmas és pusztító alakban jelenik meg; a Stay Puft Habcsókemberének formáját veszi fel. A csapat a protonfegyverekkel, na, meg nagy adag bátorsággal felszerelkezve sikeresen legyőzi Gozer-t, megmentve ezzel New Yorkot a teljes pusztulástól. 

Dióhéjban ennyi a film története. És most nézzük meg, milyen erősségei vannak ennek a mozinak. Szerintem ez most nagyon jó lesz.

       Ikonikus betétdal

Ugye, hogy ez az első, ami beugrik, ha meghallod a film címét? Azonnal forog is az agyadban. Nincs ma az a 80-as évekbeli Youtube mashup, ahol fel ne bukkanna Ray Parker Jr. "Ghostbusters" című dala. Tuti, hogy ezer közül is felismered. Többek között ez is az oka annak, hogy ez a szám az évek során egy igazi popkulturális jelenséggé vált. A dallam fülbemászó és energikus, és bár van benne egy kevés "ciki-faktor", mégis épp ezek miatt illeszkedik tökéletesen a film hangulatához. A dal refrénje, "Who you gonna call? Ghostbusters!", egy pillanat alatt a film szimbólumává vált és generációkon átívelő rajongást váltott ki. A zene azóta is feltűnik filmekben, sorozatokban, reklámokban. 

Nekem mindig a folyton zabáló Slimer (tudod, Ragacs) jut az eszembe erről a dalról.

És ha végigolvasod ezt a posztot, a végén lesz egy szuperciki és hahotózós meglepim ezzel a dallal kapcsolatban, szóval, kitartás és nem ér odapörgetni. :D

       Basszus, ez egy EREDETI történet!

Ezt te el tudod hinni? Ilyen még nem volt azelőtt, mint ez a film. (Mármint 1984 előtt.) Nem egy újragondolt ötlet újragondolt újragondolása. Nem egy reboot rebootja. Új. Eredeti. És akkor hogy ne imádjam ezt a korszakot?

A "Szellemirtók" egy friss és innovatív megközelítést hozott a szellemvadászat és a paranormális jelenségek témájához. A film ötlete, hogy egy csapat tudós egy vállalkozást indít a szellemek elfogására, nagyon vicces, rendkívül eredeti és addig nem látott módon ötvözi a sci-fi, a vígjáték és a horror elemeit. Ez a kreatív megközelítés különböztette meg a filmet a többi kortárs alkotástól, és hozzájárult ahhoz, hogy a mozi ilyen maradandó hatást gyakoroljon a popkultúrára. Emellett a film tele van szellemes párbeszédekkel és emlékezetes, humoros jelenetekkel, amelyek nem csak a 80-as évek, de a mai kor minden korosztálya számára élvezetes. A karakterek közötti dinamika, különösen Peter Venkman szarkasztikus humora, és a szituációk abszurditása épp úgy hozzájárul a film könnyed és szórakoztató atmoszférájához. A "Szellemirtók" remekül megtalálta az egyensúlyt a komédia és a félelmetes elemek között, ami biztosítja, hogy a nézők egyszerre nevessenek és izguljanak a történet folyamán.

A gózeri Gózer szállása, itt még Dana hűtőjében.

       A szellemirtók

Le kell szögezzem; nem kedvelem Bill Murrayt. Viszont, mint Dr. Peter Venkman, az egyik legemlékezetesebb színészi alakítást nyújtja a filmben. Szarkasztikus humorával, laza stílusával és cinikus hozzáállásával Venkman karaktere azonnal a közönség kedvencévé vált és talán ma is az egyik legjobb indok arra, hogy megnézd ezt a mozit. Murray improvizációs tehetsége szinte minden jelenetben megmutatkozik, ami még spontánabbá és szórakoztatóbbá teszi a játékát. Többek között ennek is köszönheti a film a sikerét és az ikonikus státuszát.

Ezt lehet nem tudtad, de Bill Murray filmes körökben felettéb híres improvizációs képességeiről, és ez a "Szellemirtók" forgatásán is megmutatkozott. Számos jelenetet rögtönzött, ami még spontánabbá és szórakoztatóbbá tette nem csak a karakterét, de a vele való játékot is. Murray képes volt olyan pillanatokat teremteni, amelyek teljesen egyediek, és ezek az improvizációk hozzájárultak ahhoz, hogy a film humora friss és természetes maradjon. (Talán épp ezt nem tudják a remake-ek reprodukálni, emiatt is marad alul a minőségük.) Ez a színészi szabadság lehetővé tette, hogy a karakterek és a történet is organikusan fejlődjön, ami egyedülálló varázst kölcsönöz a filmnek. 

És hogy azért konkrétummal is szolgáljak, ott van az a jelenet, amikor Peter Venkman Dana Barrett lakásán vizsgálódik, lazán lenyom néhány billentyűt a zongorán, majd azt mondja: "A szellemek utálják ezt! Imádom őket így kínozni." Na, azt egy az egyben leimprózta Murray.

Ennyi jó figurát egy rakáson! A szellemirtók, miután megmentették a várost.

A mozi többi karaktere, mint Dr. Egon Spengler, Dr. Ray Stantz és Winston Zeddemore, mind egyediek és emlékezetesek. Mindegyiküknek saját, jól kidolgozott személyisége van, amelyek jól kiegészítik egymást, így alkotva egy összetartó és szerethető csapatot. Mind különböző karaktereket játszanak; míg Egon Spengler a tudós zseni, Ray Stantz a lelkes kutató, addig Winston Zeddemore a civil, hétköznapi ember perspektíváját hozza be a történetbe. Ez a karakterdinamika segít abban, hogy a nézők könnyen kapcsolódhassanak a szereplőkhöz, és élvezhessék a köztük lévő interakciókat. 

Gozer színe előtt. A szellemirtók épp csapatmunkából vizsgáznak.

A film központi szereplői közötti barátság és csapatmunka melegséget és hitelességet ad a történetnek. A karakterek közötti kémia a film egyik legnagyobb erőssége. Elég csak Wenkler és Dana kettősére gondolni. (Látod, emiatt is nézem inkább szívesebben ezeket a régebbi mozikat, mert voltak rétegeik.Valamiért a mostani filmek anélkül csúsznak le az ember torkán, hogy bármilyen nyomot, emléket hagynának maguk után.) A baráti dinamika és a közös cél elérése érdekében tett erőfeszítések bemutatása érzelmileg is vonzóvá teszi a történetet. Ez az összetartás és a közös kihívások leküzdése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megkedveljük a karaktereket.

       Nosztalgia faktor és hatások

A 80-as évek hangulata, divatja és zenéje a "Szellemirtók" minden pillanatát áthatja. Hát csodálkozol rajta, hogy mindenki imádja, aki megélte azt a korszakot?  A korabeli technológia, az autók, az öltözködés és a film általános esztétikája mind mind egy időutazást kínál a nézőknek. A nosztalgikus vonzerő segít abban, hogy a régi rajongók újra és újra visszatérjenek a filmhez, miközben az újabb generációk is felfedezhetik rajta keresztül a 80-as évek ragyogó varázsát. Igazi aranykorasz volt ez a filmgyártásban.

Igazi nosztalgia; a Habcsókember épp gallyra teszi a várost.

Emellett a "Szellemirtók" jelentős hatást gyakorolt nem csak a popkultúrára, de más filmekre, sorozatokra és videojátékokra is. A film számos más alkotást inspirált, és referenciaponttá vált a paranormális témájú vígjátékok világában. Emellett az itt használt kifejezések, jelenetek és karakterek gyakran visszaköszönnek más médiumokban, így a "Szellemirtók" továbbra is aktívan jelen van a popkulturális tudatban. Elég csak az újra rebootolási kísérletekre gondolni az elmúlt évekből, amelyek bár dícséretesek, de szerintem ebben az esteben sem sikerültek vagy működtek túl jól. Viszont az eredeti film olyan mérföldkővé vált, amelyet a modern mozik készítői és a nézők egyaránt tisztelettel kezelnek.

A megszállt Louis kétségbeesetten keresi Danát.

És hát a "Szellemirtók" az évek során igazi kultuszfilmmé vált, amelyet rajongók milliói idéznek fel újra és újra. A időtálló humornak, emlékezetes karaktereknek és ikonikus jeleneteknek köszönhetően nézők generációi szerették meg és tartják életben a film hírnevét. (lásd, most én is éppen ezt teszem). A "Szellemirtók" nem csak egy remek mozi, hanem egy jelenség is, amely tematikus eseményeken, cosplayekben és rajongói rendezvényeken is tovább él, bizonyítva, hogy a film milyen mély nyomot hagyott a popkultúrában. 

       A mellékszereplők

Sigourney Weaver, mint Dana Barrett, kiváló alakítást nyújt a filmben, és az ő karaktere az egyik legemlékezetesebb. Weaver, aki korábban már bizonyította tehetségét a sci-fi műfajban az "Alien" filmekkel, itt is erős és meghatározó szerepet játszik. Viszont izgalmas látni, hogy mennyire más Dana figurája, mint Ellen Ripley-jé volt az "Alien" mozikban. A Weaver által megformált Dana Barrett egyszerre hoz romantikát és feszültséget a történetbe, különösen, amikor a karaktere megszállottá válik. Weaver jelenléte erősíti a film drámai vonalát, miközben jól illeszkedik a vígjáték elemeihez is. Emellett pedig remek partnere Bill Murray Dr. Vankmanének.

Egymásnak lettek teremtve? Dana avagy Zuul, a kapuk őrzője és Louis avagy Vinz Clortho, a kulcsok őre 

És hát ne feledkezzünk meg Rick Moranisról sem, aki az én abszolút kedvencem lett az évek során ebben a moziban. Louis Tully, a szomszédban lakó könyvelő, aki odavan Danáért, szintén a film egyik komikus központja. 

       Szellemek, speciális effektusok, helyszínek

A "Szellemirtók" speciális effektusai, amelyek a kor technológiai szintjéhez mérten lenyűgözőek voltak, jelentős szerepet játszanak a film atmoszférájának megteremtésében. A szellemek megjelenítése, különösen a Habcsókember hatalmas és bizarr figurája, felejthetetlen mozis élmény, amihez foghatót csak keveset tálalt Hollywood. (Gondolj csak bele, egyszerre nevetséges, gagyi, és mégis, mindenki összepisálná magát, ha egy ilyen szembe jönne az utcán.) És valószínűleg épp ezért működik jól a film mind a mai napig. És igen, elismerem, hogy mostanra a CGI jóval túlszárnyalta a "Szellemirtók" trükkjeit, én nagyon örülök, hogy akkoriban "csak" ez volt a csúcstechnológia. Ahogy idősödöm, egyre jobban értékelem az épített díszletet, a miniatűröket, a kézzel fogható környezetet egy filmben. Mert ezek azok, amik hozzájárultak és mind a mai napig hozzájárulnak az ilyen produkciók egyedi bájához.

Danát démonkezek veszik kezelésbe, mielőtt betolnák a fürdőszobába egy kis megszállásra.

Na és a helyszín! Ekkoriban még nem volt szétcsócsálva, nem fenyegette minden pillanatban valamilyen pusztító ellenség és épp ezért New York nem csupán helyszíne a filmnek, hanem szinte egy külön karakterként jelenik meg benne. A város ikonikus épületei, utcái és hangulata jelentős mértékben hozzájárul a mozi atmoszférájához és ezáltal az élményhez is. A Szellemirtók szerintem teljesen más lett volna, ha mondjuk Texasban vagy Floridában játszódik. Például az a jelenet, amikor a szellemek ellepik Manhattan utcáit, vizuálisan is erős kötődést hoz létre a várossal. New York zűrzavaros, de mégis varázslatos környezetet biztosít, amely tökéletes hátteret nyújt a szellemirtók kalandjaihoz.

       Kiegyensúlyozott műfajok

Mint ahogy már említettem, a Szellemirtók ügyesen ötvözi a vígjátékot, a sci-fit és a horrort. Ezért nemcsak szórakoztató, hanem izgalmas és időnként félelmetes is. Ez is segít a mozinak, hogy még szélesebb közönséggel kedveltesse meg magát. Ráadásul a műfajok ilyen szintű vegyítése nem túl könnyű. Elég sok mozi bukott bele, mert nem sikerült megtalánia a helyes egyensúlyt a különböző műfajok között. (Nem csak a 80-as években, egészen napjainkig találni filmeket amik elvéreznek a rosszul beállított zsánerkeveréstől.) Ráadásul ez a balansz lehetővé teszi, hogy nézőként különböző érzelmeket éljünk át a film során, így mindenki számára tartogat a film egy-két szuper pillanatot.

A hűtőből a felhőkarcoló tetejére; a gózeri Gozer és kedvenc háziállatai, teljes életnagyságban

Egy szó, mint száz, te is láthatod, hogy ez a mozi nem vesztett varázsából az évek során. A történet egyetemes elemei, mint a barátság, a humor és a kaland, olyan vonzerőt biztosítanak, amely minden korosztály számára releváns. Ez a filmsiker titka: időtálló és folyamatosan új nézőket vonz, miközben a régi rajongók is visszatérnek hozzá.

Hát, azt hiszem, ennyit szerettem volna így első levegővételre elmesélni a Szellemirtókról.  

És akkor így a bejegyzés vége felé jöjjön, amit az elején ígértem a főcím dallal kapcsolatban. És most ér röhögni.

Ha tudtad, ha nem, de kis hazánk önjelölt popmágusa, Kozsó is feldolgozta ezt a dalt az Ámokfutók nevű együttesével 1997-ben. (Azért az zseniális, hogy milyen sok időnek kell mindig eltelnie, míg a trendek megérkeznek Magyaroszágra is.)  Az ő verziójuk sokkal cikisebb és bár Kozsó sok dalát kedvelem, ez a fajta ostoba szövegelés, mint amit a Yo! Szellem! című dalban előad, akkor lenne csak elviselhető, ha paródiaként fogná fel. Sajnos, ő ezt is komolyan gondolta. És hogy nehogy azt hidd, hogy kultúra nélkül hagylak, itt a videó, hallgasd meg magad. 

Na, leolvadt az agyad? Ha olyan ügyes voltál, hogy végig tudtad hallgatni, jutalmazd meg magad egy kis csokival vagy fagyival vagy sütivel. Valamivel, ami elnyomja ezt a szörnyű zenei élményt! :D

Én pedig jövök még a héten. Tali később!

Csumedli!

Faszi