A 90-es évek filmjei különleges helyet foglalnak el a mozitörténelemben. Ez az időszak a speciális effektusok (VFX) szempontjából is egy valódi aranykor volt, amikor a technológiai innovációk egymás után változtatták meg a filmkészítést, új távlatokat nyitva a rendezők és a közönség számára egyaránt. Az iparág fejlődése ebben az évtizedben látványos volt, amelyet számos ikonikus film és emlékezetes jelenet fémjelez. 

És akkor itt meg is állunk egy pillanatra, hogy tisztázzuk: van különbség a VFX és a CGI között?

A válasz pedig az, hogy igen, van különbség a VFX (Visual Effects) és a CGI (Computer-Generated Imagery) között, bár a két fogalom gyakran kapcsolódik egymáshoz, és sokszor együtt használják őket a filmkészítés során.

Akkor melyik micsoda? 

A CGI (Computer-Generated Imagery) kifejezés konkrétan a számítógépes grafikával előállított képeket jelenti. Ez magában foglalhatja:

• 3D modellezést: Számítógépes programok segítségével létrehozott háromdimenziós objektumok és karakterek.
• Animációt: A CGI nemcsak statikus képeket, hanem mozgóképeket is magában foglalhat, amelyek a 3D modellek animálásával jönnek létre.
• Textúrázást és renderelést: A 3D modellekhez valósághű textúrákat és fényhatásokat adnak, majd a renderelés során ezeket képkockák sorozatává alakítják, amelyek végül a filmben látható jeleneteket alkotják.

A CGI tehát egy eszköz vagy technológia, amelyet speciális effektusok előállítására használnak.

Ellenben a VFX (Visual Effects vagyis bármilyen meglepő :) Vizuális effektek) egy tágabb kifejezés, amely minden olyan vizuális effektust magában foglal, amelyeket utólag adnak hozzá egy filmhez vagy videóhoz. Ez lehet:

• CGI: A VFX része, amikor számítógépes grafikával létrehozott elemeket adnak hozzá a filmhez.
• Matte painting/Festett háttér: Kézzel festett vagy digitális háttérképek, amelyeket egy jelenethez adnak hozzá, hogy nagyobb tájat vagy különleges környezetet teremtsenek.
• Green/Blue screen compositing: Olyan technika, ahol a színészeket egy egyszínű háttér előtt rögzítik, majd a háttér helyére CGI-t, festett háttereket vagy más videókat illesztenek be. (Ez a technológia szinte már bárki számára  megfizethető és elérhető, sőt a legtöbb videóvágó program már automatikusan tudja kezelni a zöld hátteret.)
• Praktikus effektek digitális feldolgozása: Valós fizikai elemek, mint például robbanások, tűz vagy víz, amelyek digitálisan módosítottak vagy kibővítettek.
• Digitális utómunka: Színek, fények és más vizuális elemek digitális javítása vagy módosítása.

A világ Neo szemével. A CGI nélkül a Mátrix megvalósíthatatlan lett volna. 

Vagyis

• A CGI egy konkrét technológia vagy eszköz, amely számítógépes grafikával létrehozott képeket és animációkat jelent.
• A VFX egy általánosabb kifejezés, amely mindenféle vizuális effektust magában foglal, beleértve a CGI-t is, de emellett más technikákat és utólagos feldolgozást is.

A CGI tehát a VFX egyik eszköze, de a VFX szélesebb körű, és számos technológiát és módszert ötvöz a látványos vizuális elemek létrehozásához.

Nos, akkor ha az alapokat tisztáztunk, nézzünk egy kis CGI történelmet.

       A 90-es évek: Az áttörés és a robbanásszerű fejlődés

A 90-es évek a speciális effektusok terén a radikális változások és a technológiai forradalom évtizede volt. Az ebben az időszakban készült filmek nemcsak technikailag előremutatók voltak, de jelentős hatással voltak a későbbi filmkészítésre is. Nézzünk most a CGI fejlődését 5 olyan filmen, amit tuti, hogy mindenki ismer.

       1. Terminátor 2: Az ítélet napja (1991) – A CGI igazi hatalmának megmutatkozása

Az évtized egyik legfontosabb mérföldköve a Terminátor 2: Az ítélet napja (1991) volt. James Cameron rendezése forradalmi hatással bírt a CGI iparágra, különösen a T-1000-es, folyékony fém robot karakterének megalkotásával. Az Industrial Light & Magic (ILM) által fejlesztett technológia elképesztő látványt nyújtott, és a folyékony fém effektek azóta is a CGI történelem egyik legikonikusabb alkotásai közé tartoznak. Az ILM csapata az Abyss tapasztalataira építve hozta létre ezt a komplex karaktert, ami bebizonyította, hogy a CGI nemcsak díszítésként, hanem a történet szerves részeként is funkcionálhat. 

Szinte kitörölhetetlenek a közös filmes tudatból a T-1000-es átalakulásai, amikor folyékony fémből formálódik különböző alakokra. Ezek a jelenetek amellett, hogy nagyon jól néztek ki a CGI erejét demonstrálták, és a karakter azóta is a legemlékezetesebb filmes gonoszok közé tartozik. Az ilyen jelenetek nemcsak lenyűgöztek, hanem újraértelmezték azt is, mire képes a filmkészítés.

A T-1000-es álcát vadászik magának a filmtörténet egyik legikonikusabb jelenetében.

       2. Jurassic Park (1993) – Amikor a CGI életre kelt

Steven Spielberg Jurassic Park című filmje (1993) új szintre emelte a speciális effektusok világát. A film célja az volt, hogy élethű dinoszauruszokat mutasson be, és a CGI megoldások, amelyeket az ILM fejlesztett, teljes mértékben képesek voltak ezt a célt elérni. A korábban stop-motion technikával készült filmek dinoszauruszaihoz képest a Jurassic Park CGI dinoszauruszai hihetetlenül valóságosnak tűntek, és az effektek olyan részletgazdagságot mutattak, amit korábban még nem láttunk. A film sikere és a benne használt CGI technológia bebizonyította, hogy a számítógépes grafika képes a valósághoz hű illúziót teremteni. 

A Jurassic Park azon képessége, hogy meggyőzően ábrázolja a dinoszauruszokat, olyannyira hatásos volt, hogy az állatok szinte valóságosnak tűntek. A Tyrannosaurus Rex azon jelenete, amikor üldözi a főszereplőket a dzsipben, a film egyik legemlékezetesebb pillanata, amely a CGI technológia csúcsának számított akkoriban.

Meghűl az ember ereiben a vér, olyan jól sikerült ez a T-Rex.

       3. A függetlenség napja (1996) – A CGI és a praktikus effektek kombinációja

Roland Emmerich „A függetlenség napja” című filmje (1996) újabb lépcsőfok volt a speciális effektusok terén. A film gigantikus méretű idegen inváziót mutatott be, hatalmas robbanásokkal és lenyűgöző látványvilággal. Érdekes módon, míg a film tele volt CGI jelenetekkel, a készítők nem mondtak le a praktikus effektek használatáról sem. A Fehér Ház felrobbantásának jelenete például egy miniatűr modell segítségével készült el, amit lassított felvétellel rögzítettek. Ez a kombináció – a CGI és a praktikus effektek összekapcsolása – a film varázsát és hihetőségét tovább fokozta.

A Fehér Ház felrobbantásának jelenete a filmben nemcsak technikailag volt figyelemre méltó, hanem szimbolikusan is. Az amerikai hatalom jelképeinek ilyen mértékű pusztítása a közönségre mély hatást gyakorolt, és a film látványvilágának meghatározó eleme lett.

Támadnak az idegenek, mi meg tátjuk a szánkat!

       4. Titanic (1997) – A CGI és a valós díszletek találkozása

James Cameron Titanic című filmje (1997) újabb technológiai bravúrral gazdagította a speciális effektusok történelmét. A film hatalmas, valósághű díszletek és a CGI páratlan kombinációjával teremtette meg a süllyedő Titanic illúzióját. A filmben a hajó számos jelenetét CGI-vel egészítették ki, például a süllyedés közben széteső részeket, vagy a vízben menekülő embereket. A CGI-t és a valós díszleteket úgy kombinálták, hogy a közönség számára a látvány teljesen természetesnek tűnjön, ami a film kasszasikere mellett az Oscar-díjat is meghozta a legjobb vizuális effektek kategóriájában. 

A Titanic süllyedésének jelenete, amely CGI-t és valódi díszleteket ötvözött, hihetetlenül látványos és érzelmes volt. A jelenet megalkotása rendkívüli precizitást és technikai tudást igényelt, és a film egyik legfontosabb pillanata lett, ami hosszú időre bevésődött a nézők emlékezetébe.

Micsoda mozis pillanat! Lenyűgöző!

       5. Mátrix (1999) – A bullet time technika születése

A 90-es évek végét a Mátrix (1999) zárta le, amely szintén új fejezetet nyitott a speciális effektusok világában. A Wachowski testvérek filmje nemcsak a CGI terén hozott újdonságokat, hanem a „bullet time” technika bevezetésével is. A jelenet, amelyben Neo a levegőben hajol el a golyók elől, egyaránt forradalmi és ikonikus lett. A „bullet time” technika lényege, hogy a kamera több szögből rögzíti ugyanazt a pillanatot, majd ezek a képek egyesítve lassított mozgásban jelennek meg. Ez a technika azóta számos más film és reklám alapját képezte, és a Mátrix látványvilágát örökre a mozitörténelem részévé tette. 

A Mátrix bullet time technikája annyira ikonikus lett, hogy számos paródia és utalás született rá a popkultúrában. Ez a technológia nemcsak a film egyik leglátványosabb jelenete lett, hanem az akciófilmek új korszakát is elindította.

Neo a golyókkal küzd, mi meg nem hiszünk a szemünknek!

       Az ILM és más VFX stúdiók szerepe

Az Industrial Light & Magic (ILM) kulcsfontosságú szerepet játszott a 90-es évek CGI forradalmában. George Lucas cége (ami sajnos mára már a Disney kezében van a Lucasfilmmel együtt) már a Star Wars filmekkel is úttörő munkát végzett, de a 90-es években végleg meghatározóvá vált az iparágban. Az ILM mellett olyan stúdiók is komoly sikereket értek el, mint a Digital Domain, amelyet James Cameron alapított, vagy a Sony Pictures Imageworks, amely a Jumanji (1995) és a Starship Troopers (1997) speciális effektjeiért volt felelős.

Még egy baró Verhoven film, a Csillagközi invázió.

       A digitális utómunka térnyerése

A 90-es években a digitális utómunka is egyre fontosabbá vált a filmkészítésben. Míg korábban a praktikus effektek és a mechanikus trükkök domináltak, ebben az évtizedben a digitális eszközök nélkül egyre elképzelhetetlenebb lett a filmgyártás. A filmek vágása, a színek korrekciója, a hanghatások és a vizuális effektek mind a digitális technológia fejlődésének köszönhetően váltak egyre kifinomultabbá. Az ebben az időszakban történt technológiai újítások és a CGI terén elért eredmények a modern filmek alapját képezik.

Az évtized forradalmi CGI újításai megnyitották az utat a digitális effektusok dominanciája előtt. Ma már szinte minden nagyobb hollywoodi produkcióban jelentős szerepet kap a CGI, legyen szó akciófilmekről, sci-firől vagy akár animációs filmekről. A digitális technológia fejlődése lehetővé tette a filmkészítők számára, hogy elképzeléseiket korlátok nélkül valósítsák meg, és a 90-es évek úttörő alkotásai megalapozták ezt a folyamatot.

Bezár a jurakori bazár. A T-Rex teljes pompájában. Wow!

A speciális effektusok lassan kinléptek a fényre, már nem csupán látványos kiegészítések voltak, hanem szerves részét képezték a történetmesélésnek. A CGI és a praktikus effektek kombinálása révén a rendezők képesek voltak olyan világokat és karaktereket létrehozni, amelyek nemcsak vizuálisan, hanem narratív szempontból is jelentősek voltak. Ez a szemléletmód ma is jellemzi a filmkészítést, ahol a látvány és a történet szoros együttműködésben teremt élményt a néző számára.

Egy szó, mit száz, a 90-es évek a speciális effektusok szempontjából is egy forradalmi időszak volt, amely meghatározó hatással volt a modern filmkészítésre. Az ebben az évtizedben készült filmek technológiai újításai, örökre beírták magukat a filmtörténelembe, és megmutatták, hogy a CGI és a speciális effektek hogyan képesek új dimenziókat nyitni a mozi világában. A technológia fejlődése és a kreatív alkalmazások lehetővé tették a filmkészítők számára, hogy olyan elképesztő világokat hozzanak létre, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, és ezzel újraértelmezték a film médiumát.

Nos, itt a vége a mai posztnak. Remélem élvezettel olvastad. Ha valami kimaradt és hiányolod, ne habozz  megosztani velem. 

Ajánlom figyelmedbe a többi posztot is itt a blogon, nyugodtan szemezgess oldalt a címkék között, hiszen egyre több filmről olvashatsz izgalmas és érdekes dolgokat. Van itt Robotzsaru, Jól áll neki a halál, Kampókéz, Szellemirtók, Rambo, hogy a Move Geek posztokat ne is említsem.

A képeket, mint mindig, most is a Filmgrab oldalról válogattam.

Emellett mindig elfelejtem, hogy követhetsz Facebookon és van kibeszélős csoportunk is, a Popcorn és Kóla szóval, ha közösségre vágysz, gyere, alakítsuk együtt. 

A jövő héten maradunk a szatíráknál, de most egy itthoni produkcióban merülünk el. Ez pedig nem más, mint Tímár Péter mesterműve, a Csinibaba. 

Tali jövő héten, addig is jó hétvégét, jó filmezést. 

Csuborka!

Faszi

Még csak tíz éves voltam 1992-ben, szóval ez a film csak évekkel később jutott el hozzám (majd akkor, amikor Ágszi uncsitesómmal elkezdünk tékába járni nyaranta). Akkoriban (érthetően) jobban érdekeltek a horror filmek, a ninjás filmek és hát 1992 a Batman visszatér éve, szóval, láthatod, el voltam foglalva, nem jutott időm a Jól áll neki a halálra. Viszont arra emlékszem, hogy az Ani uncsitesómtól kölcsönkért Popcornban láttam egy rövid cikket a filmről; azzal a képpel reklámozták, amiben Merly Streep épp a zongoránál igyekszik rájönni, hogy merre is áll a feje. Akkor csak tovább lapoztam, de a helyzet azóta, mint látod, megváltozott; nem kell mondjam, nagy a szerelem lobbant köztem és eközött a fekete komádia között.

És akkor indulunk is; drága uraim és hölgyeim, eheti filmünk nem más, mint a korszak egyik legkülönlegesebb mozija; Robert Zemeckis rendezésében, a Jól áll neki a halál.

A szokásos tájékoztató mielőtt hozzákezdünk; csak úgy, mint minden alkalommal, az írás most is tele van SPOILERekkel, csak szólok, hogy ne lepődj meg. :)

Jól áll nekik a halál. Ilyen zseniális szatírát ritkán lát az ember!

Szerintem kevés olyan film létezik, amely a szépség és a fiatalság iránti örökös megszállottságot ennyire szórakoztató és abszurd módon mutatja be a vásznon. Emellett ez a mozi még a speciális effektusok terén is maradandót alkotott, szóval bármelyik oldalról is nézzük, (akár társadalmi szatíraként, akár vígjátékként, akár groteszk fantáziaként aposztrofáljuk), mindenképpen a 90-es évek egyik legemlékezetes mozijával van dolgunk.

Mert, milyen hihetetlenül jó ötlet már, hogy az örök fiatalság titkát nem az irodalmi klasszikusok karakterei, mint például Dorian Gray vagy épp Gilgames, hanem két hiú, egymással örökké versengő nőszemély találja meg. És hát nem is sikerül nekik igazán élni vele, de ezen azt hiszem, senki sem csodálkozik. Szerencsénkre, szörnyű ez a két nő! :D

Madeline plazmaszeparációt akar, de valami sokkal izgalmasabb kezelésre kap meghívást.

Hadd foglaljam össze röviden a film cselekéményét, ha valaki még csak most ismerkedne ezzel a mozival:

"Csekk is jó lesz?" Madeline először nem hisz a bájital varázserejében...,

       Meryl Streep: "Hogyan lettem drámai színésznő"

Meryl Streep a drámai szerepek királynőjeként ismert, és számos díjat nyert már komoly szerepeiért. Ezt a képet árnyalja egy interjúja, amit ennek a filmnek a kapcsán adott a Cinema magazinnak még 1993-ban. Akkor, ott elmondja; saját magát mindig inkább komikának tartotta, a főiskolán is így ismerték. Viszont a sikereit olyan filmekkel érte el, "melyek komoly, mély értelmű dolgokról szóltak." Ezért inkább drámai színésznőként élt a köztudatban, de egy ideje már szeretett volna vígjátékokban is játszani. És ezt a kijelentését tökéletesen bizonytja a Jól áll neki a halálban. Madeline Ashton szerepében Meryl Streep parádésan jeleníti meg a hiú, önző és kissé tragikomikus karaktert, miközben megőrzi azt az érzelmi mélységet, ami a drámai szerepeiből is ismert. Ez a szerep jól mutatja Streep sokoldalúságát és komikai érzékét.

Egyébként Merylnek volt már ezt megelőzően is említésre méltő komikus szerepe; 1989-ben Roseanne Barr és Ed Begley Jr. oldalán parádézott a Nőstényördög című filmben. Valamikor azt is előszedjük majd. :)

... de aztán a saját szemével is megbizonyosodik róla, hogy a hatása lenyűgöző.

       Speciális effektusok

A 90-es években gyorsult fel az a technológiai forradalom, amelynek végén berobban a vásznakra a csilli-villi CGI (Computer-Generated Imagery). Ezek egyik legnagyobb úttörője a Geroge Lucas által 1975-ben alapított Industrial Light & Magic (azaz ILM) volt, akik a Jól áll neki a halál speciális effektjeit is készítették. 

És hát a film egyik legmaradandóbb hatása a speciális effektusok terén jelentkezett. A filmben használt vizuális trükkök, mint például az emberi testek deformálódása vagy az ezzekkel kapcsolatos különböző bizarr effektek, mint a lyuk Helen hasán, vagy Madeline kicsavarodott nyaka, akkoriban úttörőnek számítottak. És szerintem ahhoz képest, hogy egy 34 éves filmről van szó, remek munkát végeztek az ILM számítógépes varázslói. Olyannyira, hogy az Akadémia Oscar-díjjal jutalmazta ezeket az effekteket 1993-ban. Ezek aztán későbbi filmeseket is inspirálták és nagyban hozzájárultak a CGI fejlődéséhez, amely a következő években egyre fontosabb szerepet játszott a hollywoodi produkciókban. 

Itt kezd el körvonalazódni egy pillanat, amikor lassan megváltozik a filmezés. Egyre kevesebb a díszelt, az animatronics, azaz a robottechonlógia, a forgatásokról eltűnnek a bábok, a stop-motion és elindul egyfajta rettegés is a színészek között, lám; milyen könnyen lecserélik majd hús-vér szereplőket digitálisra. (Ez a riadalom majd akkor lángol fel igazán, amikor Brandon Lee halála után Alex Proyas a digitális technológia segítségével fejezi be a Hollót, de erről majd annál a filmnél beszélünk többet.) Egy szó, mint száz, a Jól áll neki a halál az első filmek egyike, ahol a SFX épp olyan fontos szereplője a filmnek, mint a színészek, hiszen az effektek nemcsak látványosak, hanem narratív szerepet is játszanak; megjelenítik a halhatatlanság abszurditását és borzalmait.

       Ironikus humor

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nagyon tetszik az ilyen komédia. A szarkazmus iróniával vegyítve szerintem halálosan jó kombó, főképp amikor a karakterek olyan problémákkal küzdenek, amelyeket éppen saját döntéseik okoztak. És bár sok esetben ez is elég egy jó vígjátékhoz, szerencsére ez a film ennyinél nem áll meg. Mert ezek mellett egyszerre sötét, szatirikus és groteszk is. Robert Zemeckis rendezése mesterien keveri a komédiát a horror elemeivel, hogy nézőként egyszerre nevethessünk és borzonghassunk a szereplők, különösen Meryl Streep és Goldie Hawn karaktereinek kínjain; vicces mennyire kétségbeesetten próbálnak fiatalok és szépek maradni, miközben a valóság kegyetlenül az arcukba vágja az öregedés és halandóság elkerülhetetlenségét.

A film számos vicces és abszurd jelenettel játszik, mint amikor a karakterek teste "megrongálódik", de továbbra is élni próbálnak – egyfajta sötét allegóriát teremtve a szépségipar által kínált, valóságtól elrugaszkodott örök fiatalság ígéreteivel. A humor forrása továbbá a karakterek hiúságában és önimádatában is megjelenik, ahogy egymást próbálják túlszárnyalni a fiatalságért folytatott küzdelemben.

Bruce Willis szokatlan, komikus alakítása szintén hozzájárul a film humorához. Ő az, aki az események közepén egyfajta ártatlan kívülállóként próbál boldogulni. A film komikussága tehát éles társadalmi szatíra, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat a szépség és az élet mulandóságán.

Madeline azt sem tudja, hol áll a feje.

       Kritikus nézőpont a szépségkultuszról

És ha már kinevettette velünk Zemeckis a szépségkultuszt, nem szégyell kritikát is megfogalmazni vele kapcsolatban. Azt hiszem, oldalakon keresztül lehetne taglalni a negatív részét a örök fiatalság hajszolásának, megmutatni micsoda súlyos következményei is lehetnek egy rosszul átgondolt vagy épp nem a megfelelő orovos által végrehajtott műtétnek, beavatkozásnak.

A film szatirikusan mutatja be a modern társadalom szépség és fiatalság iránti megszállottságát.de emellett rávilágít arra is, hogy a szépségipar és a társadalmi nyomás milyen mértékben képes torzítani az emberek önképét és döntéseit. Ez a kritika különösen releváns maradt az évek során, ahogy a szépségkultusz egyre inkább elterjedt.

       Klasszikus '90-es évek hangulat

Ahogyan a Szellemirtók a 80-as évek nagyvárosi létét konzerválta a filmszalagon, a Jól áll neki a halálnak a 90-es években egyre emelkedő sztárkultusz-szellemét sikerült palacka zárnia. (Azért nem tudom, hogy értékeled-e a szóhasználatot ennél a cikknél, mert nem véletlenül tolom tele a szöveget ilyen kis szuper szavakkal.) A film vizuális és esztétikai elemei, a díszletek, a jelmezek és a zene mind mind a '90-es évek elejének hangulatát idézik. Garantálom, ha ebben az időszakban nőttél fel, úgy csap majd arcon a nosztalgia, mint Helen Madeline-t a lapáttal. A film stílusa, amely ötvözi a gótikus és a popkulturális elemeket, egyedülálló és jól megkülönböztethető. Ez a '90-es évek szellemét megragadó hangulat egy újabb réteget ad a film élvezetéhez, és még emlékezetesebbé teszi azt.

Ez pedig sem Madeline-nek, sem Helennek nem sikerül. 

       Jó rendezés

Robert Zemeckis rendezői munkája kiemelkedő ebben a filmben is. Zemeckis, aki olyan sikerekért felelős, mint a Vissza a jövőbe sorozat, remek egyensúlyt teremt a fekete humor és a dráma között, miközben megőrzi a film könnyedségét és szórakoztató jellegét. A rendezésben tetten érhető a részletekre való figyelem, legyen szó a karakterek fejlődéséről, a vizuális trükkök használatáról, vagy a humor időzítéséről. Zemeckis kiválóan vezeti a történetet, és a szereplők játéka is az ő irányítása alatt nyeri el végső formáját.

       Ikonikus jelenetek

A Jól áll neki a halál számos olyan jelenetet tartalmaz, amelyek mélyen bevésődtek a popkultúrába. De hogy melyek is ezek pontosan?

Az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor Ernest, egy veszekedés hevében meglöki Madeline-t, aki leesik a lépcsőn, majd groteszk módon megcsavarodott nyakkal kel fel. Ez a pillanat tökéletesen ötvözi a film fekete humorát és az akkoriban úttörő speciális effektusokat. A jelenet azóta is a „testhorror” humor egyik klasszikus példájaként él a köztudatban.

Helen szintén hasonlóan bizarr sérülést szenved, amikor Madeline egy puskával átlövi a hasát, és egy tökéletesen kerek lyuk marad a testén. Ez a jelenet nemcsak vizuálisan hatásos, de halálosan vicces is, ahogy a karakterek a lehetetlent próbálják elhinni és feldolgozni. Az átlőtt hason át látható dolgok, valamint a sérülés groteszk abszurditása szintén kultikus státuszt értek el. 

De ne felejtkezzünk meg a film zárójelenetéről sem, ahol Madeline és Helen lezuhannak a lépcsőn. És hát ezt a sztorit már láttuk egyszer ebben a moziban. Igen, a forgatókönyvíró is jól vizsgázik mesterségbeli tudásából (David Koepp itt is zseniális, neki sok jó sztorit köszönhetünk majd, mint pl a Jurassic Park, a Pánikszoba vagy aTitkos ablak) amikor megismétli a pillanatot, ami elindította ezt az egész őrültekházát. Ám ezúttal nem csak Madeline pottyan le a lépcsőn, Helen is vele zuhan, hogy a lépcső alján mindkettejük teste darabokra törjön. Szuper lezárás, tökéletes  pont az "i"-re. Ennél groteszkebb képet aligha festhetett volna a film a halhatatlanság vágyának abszurditásáról.

Valakinek karban kell tartani a nőket és Ernest pont megfelel a célra.

       Nem mindennapi történetvezetés

A film cselekménye több váratlan fordulatot és meglepetést tartogat, amelyek folyamatosan fenntartják a néző érdeklődését. A történet kezdete egy szokványos szerelmi háromszögnek tűnik, de hamarosan átvált egy szürreális, groteszk kalandba, ahol a halál és az élet közötti határvonalak elmosódnak. (Érdekes, hog akár zombifilmként is tekinthetünk rá. Ez mondjuk eddig eszembe sem jutott.) A váratlan fordulatok és a karakterek meglepő döntései mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film egyszerre legyen kiszámíthatatlan és szórakoztató. Ez a szokatlan történetvezetés frissen tartja a filmet a teljes játékidő alatt.

       Társadalomkritika

A Jól áll neki a halál finoman, de határozottan fogalmaz meg kritikát a társadalomról, különösen a szépség, a fiatalság és a halál kérdéseiről. A film bemutatja, hogy a modern társadalom mennyire megszállottja a fiatalság megőrzésének, és hogy ez a megszállottság milyen szörnyű következményekkel járhat. A film szatirikus hangvétele révén nemcsak szórakoztat, hanem arra is ösztönzi a nézőt, hogy elgondolkodjon a saját élete értékein és prioritásain. Ez a társadalomkritikai aspektus teszi a filmet mélyebb és gondolatébresztőbb élménnyé.

Helen tudja, mitől döglik a légy. Ernest sem tud neki ellenállni. 

       Erős női karakterek

A film két főszereplője, Madeline Ashton és Helen Sharp, komplex és erős női karakterek, akik nemcsak a külsőségeikre, hanem belső konfliktusaikra is koncentrálnak. Mindkét karakter motivációi és döntései mélyen gyökereznek személyes történeteikben és félelmeikben, amelyek végül groteszk és tragikomikus helyzetekhez vezetnek. A két nő közötti rivalizálás és a halhatatlanság iránti vágyuk erős jellemrajzokat eredményez, amelyek a film egyik legfontosabb hajtóerejét képezik.

Egyébként is imádom Goldie Hawn-t, ezért számíthatsz arra, hogy a legtöbb filmje felbukkan majd itt a blogon.

Megérdemlik egymást. Barátnőkből ellenségek; ellenségekből szövetségesek. 

És hát ennek a filmnek sok mondanivalója van a mai kor emberének is.

Olyan világban élünk, ahol a közösségi média és a szépségipar folyamatosan tökéletes megjelenést sugall. A Jól áll neki a halál figyelmeztet arra, hogy a szépség és fiatalság hajszolása torzíthatja az önképet és a valóságérzékelést. A karakterek tragikomikus sorsa pedig arra emlékeztet, hogy a fizikai megjelenés nem az egyetlen vagy legfontosabb tényező az életben. 

De beszél még a halhatatlanság iránti vágy veszélyeiről; groteszk módon mutatja be ennek árnyoldalait. A főszereplők végül olyan örökkévalósággal szembesülnek, amely már nem kívánatos, sőt, rémisztő a számukra, de már nincs visszaút. A modern társadalom is sokszor idealizálja a hosszú életet és az öregedés elkerülését, de a film rávilágít arra, hogy a halandóság része az emberi tapasztalatnak. A halhatatlanság keresése elvonhatja a figyelmet az életről, annak értékeiről és az idő múlásának természetes szépségéről. 

A film arra is figyelmeztet, hogy az önazonosság és a belső értékek fontosabbak, mint a külsőségek. A szereplők mindent feláldoznak a szépségért, de végül belső ürességgel és boldogtalansággal találják szemben magukat. Ez a tanulság különösen időszerű a mai kor emberének, amikor sokan külső elvárások és társadalmi normák szerint próbálnak élni, miközben elhanyagolják saját belső értékeiket és boldogságukat.

A hiúság és az önimádat a film központi mozgatórugói, amelyek végül tragikus, de komikus helyzetekhez vezetnek. A mai korban, amikor az emberek egyre inkább a külvilág visszajelzései alapján ítélik meg magukat, a film arra figyelmeztet, hogy a túlzott hiúság romboló hatású lehet, és elvonhatja a figyelmet az életről és annak valós értékeiről.

"Újra lány vagyok!" Madeline nem tud betelni magával.

Végül, a film arra is rámutat, hogy a nevetés és a viccek segíthetnek a nehézségek és az élet kihívásainak kezelésében. A groteszk humor, amely a Jól áll neki a halál jellegzetessége, arra ösztönözhet, hogy ne vegyük magunkat és az élet kihívásait túl komolyan, és hogy néha a legnehezebb helyzetekben is találjunk valami nevetnivalót.

A Jól áll neki a halál különleges abban a tekintetben, hogy egyszerre képes szórakoztatni és mélyebb gondolatokat ébreszteni a nézőben. A film humora könnyed és szórakoztató, miközben a történet mögöttes üzenetei, mint a halhatatlanság keresése és a szépség iránti megszállottság, komolyabb filozófiai és társadalmi kérdéseket vetnek fel. Ez a kettősség adja a film erejét: egyszerre lehet rajta nevetni és elgondolkodni azon, hogy mit is jelent igazán élni és megöregedni.

Hát ennyi lett volna mára. Pénteken jön a szokásos #MovieGeek poszt, amiben a korszak speciális effekjeit nézzük meg egy kicsit közelebbről. 

Addig is, a legjobbakat!

Csumedli

Faszi

MovieGeek posztok minden pénteken a Nagyvászon és Hangszóró blogon!

Ez a poszt, ahol még mélyebbre ásunk a heti film rétegei között. És itt bármiről lehet szó; forgatókönyv, rendezés, alakítás, a film hatása, kapcsolata az akkori és a mostani kor emberével, tényleg bármi. Ez a blog úgyis az a hely, ahol menő kockának lenni. Legalábbis, ha a filmekre buksz. :D

Az e heti mozink az 1982-es Rambo (First blood). Ha még nem olvastad volna az összefoglalómat róla, megteheted itt; A háború, mely a hazatérés után is folytatódik - Rambo

Az akciófilm más sosem lesz a régi. Rambo robbantáshoz készülődik. 

A filmet Ted Kotcheff rendezte, a főszerepet Sylvester Stallone játsza. A mozi David Morrell azonos című regényéből készült, ez volt Morrell debütáló könyve. Amerikában 1972-ben jelent meg, a magyar kiadás a Victoria Kft. gondosában debütált Csordás Gábor fordításában 1989-ben. Sajnos, manapság nehezen beszerezhető, viszont, ha tudod, olvasd el. Megéri. A forgatókönyvet Michael Kozoll, William Sackheim és Sylvester Stallone jegyzi. Az executive producerek Andrew G. Vajna és Mario Kassar, a zenét Jerry Goldsmith szerezte. Az operatőr Andrew Laszlo volt. A filmet az Orion Pictures forgalmazta. 

És ha túl vagyunk az alkotókon, lássunk is hozzá boncolgatáshoz.

Forog a kamera. Rambo menekül.

Mint azt már többször említettem, a Rambo nem egy szokványos akciófilm. Jelentős hatással volt a zsáner fejlődésére, gazdagította is azt, megalapozva az akciófilmek új korszakát. A témaválasztása, a főszereplő karakterének felépítése, mind mind olyan szempont, amiben különbözik a 70-es évek sikeres akciófilmjeitől. Nézzük meg néhány pontban ezeket.

1. Karakterábrázolás

• 70-es évek akcióhősei: A korábbi akciófilmekben a főhősök gyakran voltak egyértelműen pozitív figurák, akik erkölcsileg felsőbbrendűek voltak ellenfeleikkel szemben. Ezek a karakterek, mint például Clint Eastwood Piszkos Harry-je, erős, határozott és sokszor sérthetetlen alakok voltak, akik szinte mindig győztek.
• Rambo karaktere: Rambo egy sokkal összetettebb és törékenyebb hős. Nem csak az ellenségekkel, hanem saját traumáival is küzd. A karaktere sebezhető és magányos, akit nem csak a rendszer, de a társadalom is elhagyott. Ezek mélyebb és emberibb dimenziót adnak neki. Rambo nem feltétlenül győztes, hanem egy túlélő, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni a helyét és az igazságát egy olyan világban, amely nem érti őt.

2. Téma és társadalmi üzenet

• 70-es évek akciófilmjei: A korábbi filmek gyakran egyszerűbb, lineáris történeteket meséltek el, amelyek középpontjában a rend és a törvény helyreállítása állt. A társadalmi kommentár gyakran másodlagos volt, és a hangsúly inkább a cselekményen és a látványos akción volt.
• Rambo:  A Rambo mélyebb társadalmi kérdéseket is felvetett, mint például a vietnámi háború utáni traumák, a társadalmi kirekesztés és az igazságtalanság. A film nem csupán szórakoztatni akart, hanem reflektálni is egy korszak valós problémáira, így a nézők számára érzelmi és intellektuális kihívást is jelentett.

Rambo egy régi barát nyomában. 

3. Erőszak ábrázolása

• 70-es évek akciófilmjei: Az erőszak ábrázolása gyakran stilizált és viszonylag visszafogott volt. A harcjelenetek és lövöldözések inkább látványosak, mintsem brutálisak voltak, és a halálesetek többnyire következmények nélkül maradtak.
• Rambo: A Rambo erőszakos jelenetei sokkal nyersebbek és realisztikusabbak. A film bemutatja az erőszak következményeit és hatásait, különösen a főhősre, akinek cselekedetei nem hősies, hanem szükségszerű túlélési lépések. Ez a realisztikusabb ábrázolás új szintet hozott a zsánerbe, és felhívta a figyelmet az erőszakra.

4. Hős és rendszer viszonya

• 70-es évek akciófilmjei: A hősök gyakran a törvény és a rend oldalán álltak, még akkor is, ha saját szabályaik szerint cselekedtek. A rendszer ellen harcoltak, de végül annak részei maradtak.
• Rambo: Rambo egy olyan karakter, aki a rendszer áldozata. A film nyíltan kritizálja az intézményeket, különösen a háborús veteránokkal való bánásmódot. Ez a kritikus hangvétel új irányt adott az akciófilmeknek, amelyekben a főhős már nem feltétlenül a rendszer védelmezője, hanem annak áldozata vagy ellenzője.

Hatása a zsánerre

A Rambo nemcsak egy új típusú hőst mutatott be, hanem komoly társadalmi és politikai üzeneteket is közvetített, ezzel új dimenziót adva az akciófilm zsánerének. Ennek hatására a 80-as években egyre több olyan produkció készült, amely komplexebb karaktereket és komolyabb témákat dolgozott fel. 

Rambonak nincsenek jó emlékei a háborúról.

A Rambo hatása tehát számos filmben tetten érhető, különösen azokban, amelyek központi témája a háborús trauma, az egyéni hősök küzdelme a rendszerek ellen, vagy amelyek kiemelik a túlélésért folytatott harcot. De, hoyg ne csak a számat ártassam, íme néhány film, amelyekben felismerhető a Rambo hatása:

       1. Die Hard - Drágán add az életed! (1988)

Bruce Willis karaktere, John McClane, hasonlóan Rambóhoz, egy magányos hős, aki egyedül száll szembe a túlerővel. Az akciókban és a túlélésért folytatott küzdelemben is megjelenik a Rambo hatása.

       2. Kommandó (1985)

Arnold Schwarzenegger filmje egy magányos, elit katonáról szól, aki elrabolt lányát próbálja megmenteni. A karakter és a film stílusa erősen emlékeztet Rambóra.

       3. Ragadozó (1987)

Ismét Arnold Schwarzenegger, akinek csapata egy vadászó idegennel kerül szembe a dzsungelben. A túlélésért folytatott harc és a katonai kiképzésre épülő akciók visszavezethetők a Rambo örökségére.

       4. Rambo II (1985)

Bár közvetlen folytatás, a második Rambo film még inkább befolyásolta a 80-as évek akciófilmjeit, mint az eredeti, hiszen itt Rambó teljes harci dicsőségében jelenik meg, ami később számos akcióhőst inspirált.

       5. Tökéletes katona (1992)

A filmben Jean-Claude Van Damme és Dolph Lundgren karakterei génmódosított katonák, akik különböző szempontból küzdenek saját emberiességükkel, ami visszavezethető Rambo belső konfliktusaira.

       6. A szikla (1996)

A filmben Sean Connery és Nicolas Cage karakterei egy szigeten próbálják megállítani az ellenséges katonákat, hasonlóan Rambo szorongatott helyzetéhez, miközben a rendszerrel is szembekerülnek.

        7. Elrabolva (2008)

Liam Neeson karaktere, Bryan Mills, egy magányos akcióhős, aki minden eszközt bevetve üldözi lánya elrablóit, ami Rambóhoz hasonlóan a személyes bosszú és az igazságszolgáltatás köré épül.

       8. A túlélő (2013)

Ez a háborús film Marcus Luttrell valós történetét meséli el, aki egyedül próbál túlélni az ellenséges területen. A film Rambóhoz hasonlóan hangsúlyozza a katonai kiképzést és a túlélési ösztönt.

De persze ez csak néhány film, amelyket valamilyen módon vissza lehet vezetni Ramboig. És miután kitárgyaltunk ennek a mozinak a hatását a következő generációkra, nézzük meg, hogy milyen forrásból táplálkozott a Rambo.

Teasle serrif próbál tújárni Rambo eszén...

Mert a Rambo című film az azonos című (angolul persze csak úgy, mint a film; First blood), David Morrell által írt regényből készült és ahogy az lenni szokott, nem szó szerinti adaptálást látunk a vásznon. Sőt, számos jelentős különbség található a két alkotás között. Ezek a különbségek a karakterek ábrázolásában, a cselekmény részleteiben, valamint a történet által közvetített üzenetekben is megjelennek. De nézzük őket szépen sorban.

1. Rambo karaktere

• A regényben: John Rambo egy sokkal kegyetlenebb figura, aki valódi fenyegetést jelent a környezetére. A regényben Rambo kegyetlenül megöl több rendőrt és katonát, és a történet végére egyre inkább az őrület határára sodródik. A könyv bemutatja, hogy Rambo egy gépezetként működő gyilkológép, akit a háború és a kiképzése teljesen átformált.
• A filmben: Rambo sokkal szimpatikusabb és emberibb karakter. (Ez nagyban köszönhető Stallone-nak, aki szándékosan alakította át a figurát) A filmben Rambo igyekszik elkerülni az erőszakot, és a halálesetek nagy része véletlenül történik, vagy a támadók önhibájából ered. A film Ramboját inkább a túlélés ösztöne hajtja, és erőszakot csak végső eszközként alkalmaz.

2. A történet vége

• A regényben: A történet végén Rambo és Trautman ezredes közötti konfrontáció tragikus kimenetelbe torkollik. Trautman nem lát más lehetőséget, mint hogy megölje Rambót, mert az őrület határára jutott, és már nincs esélye a visszatérésre a normális életbe. Rambo halála szimbolizálja a vietnámi háború pusztító hatását és az amerikai társadalom kudarcát.
• A filmben: A film egy kevésbé végzetes befejezést kínál. Rambo túléli a végső összecsapást, és bár letartóztatják, van remény arra, hogy kezelni lehet a traumáit. A film így egy kevésbé pesszimista képet fest, és lehetőséget hagy a megváltásra.

...de csak Trautman ezredes tudja rávenni Rambot, hogy adja meg magát.

3. Trautman ezredes szerepe

• A regényben: Trautman karaktere sokkal cinikusabb és hidegebb. Ő az, aki Rambo-t a végén megöli, ami azt sugallja, hogy Trautman a rendszer része, amely Rambót először létrehozta, majd elpusztította.
• A filmben: Trautman inkább egy apafigura Rambo számára, aki megpróbálja megmenteni őt, és rávenni, hogy adja meg magát. Bár ő is a rendszer része, a filmben inkább Rambo megmentőjeként jelenik meg, aki próbálja elkerülni a tragédiát.

4. Az erőszak ábrázolása

• A regényben: Az erőszak sokkal explicittebb és brutálisabb. Rambo hidegvérrel öl meg több embert, és a regényben sokkal több haláleset történik.
• A filmben: Az erőszak ábrázolása visszafogottabb. A film inkább az akcióra és a feszültségre helyezi a hangsúlyt, és Rambo nem élvezettel öl, hanem kényszerből, gyakran önvédelemből.

5. A film és a regény által közvetített üzenet

• A regényben: Az üzenet sötétebb és pesszimistább, amely a háború utáni társadalom kudarcaira fókuszál. Rambo karaktere az amerikai társadalom kudarcának szimbóluma, amely nem tudott mit kezdeni a visszatérő veteránokkal.
• A filmben: A film inkább az egyéni túlélésre és a személyes tragédiára koncentrál, egyben reményt is adva. Bár Rambo szembesül a háború utáni traumáival, a film végén van remény arra, hogy kezelhető lesz a helyzete, ami pozitívabb kicsengést ad a történetnek.

Rambo megmutatja mennyi mindenre képes egy katona, ha jó kiképzést kapott.

Összességében, míg a regény egy sötétebb, brutálisabb történetet mesél el, addig a film egy emberibb, empatikusabb megközelítést választott, amely szélesebb közönség számára volt elfogadható és érthető. 

Megint csak ismételni tudom magam, akinek van rá lehetősége, olvassa el ezt a regényt. Sajnos csak antikváriumokban találtam meg, de ha rászánod az időt, biztosan be tudod szerezni valahonnan. 

És hát ezzel a cikkel a hetünk végére értünk. Baromira élveztem ezzel a filmmel foglalkozni, jó volt megint újranézni.

És ha már itt vagy a blogon és még nem tetted meg, olvasd el az előző bejegyzéseket is a Robotzsaruról, a Kampókézről és a Szellemirtókról is. Köszi a támogatást. ;) 

Jövő héten egy fekete komédiára ülünk be, tele a kor szupersztárjaival; Meryl Streep, Goldie Hawn, Bruce Willis, és Isabella Rosselini kalauzolnak el bennünket a, már a 90-es években is túlpörgetett szépségiparba; jön a Jól áll neki a halál.

Jól áll neki a halál. Kíváncsi vagyok, kinek jön még be. :)

Addig is jó hétvégét, jó filmezést.

Tali jövő héten.

Csumedli

Faszi

1987 körül járhatunk, 5-6 éves forma kisfiúként ülök nagybátyámék nappalijában a földön, törökülésben. Körülöttem a család, a videókazi már a magnóban, villany lekapcsolva; végre! Kezdődik a film. Felcsendül a melódia; egy dalnak a refrénje (Dan Hill - It's a long road a címe, amit majd a film végén, a stáblista alatt hallgathatsz végig), egy kürt vagy harsona játsza a dallamot, közben pedig jönnek vörös betűkkel a nevek, a cím. Majd kiválogosodik a kép és egy nyurga pasi sétál le a dombtetőről egy faház mellett. Körülötte erdő, szinte érezni a hideget. 

Rambo és az a bizonyos "long road". Mert hogy az is itt kezdődik. 

Vicces, mennyire belém égett nem csak ez a nyitó szekvencia, de az egész film, pedig maximum egy 55 cm átmérőjű képernyőn láttam először egy zajosra másolt, hangalámondásos VHS-en. (Majd erről is beszélünk valamikor, ha nem tudod mi ez.) Még most is, túl a 40-en, nézve ezt a filmet néha sikerül egy-két érzést visszahozni azokból az időkből; durva, milyen tartósan meg tud maradni néhány emlék pár képkockákban tárolva.

Egyébként úgy emlékszem, ezzel a filmmel kezdődött a kapcsolatom a videókazettán megnézett mozikkal; ezután töménytelen mennyiségben érkeznek a 80-as évek addig kihagyott klasszikusai és ócskaságai, általában hasonló kép-, és hangminőségben. De akkor ez nagy szám volt! Sőt, szinte az egyetlen elérhető formája annak, ha amerikai megaprodukciókat szerettél volna nézni otthon.

Szóval, ebben a kevés nosztalgiával megszállt hangulatban látunk neki Ted Kotcheff 1982-ben bemutatott, azóta jóhéhány folytatással megtoldott akciófilmje, a Rambo szétcincálásához.

A Rambo plakátja. 

De mielőtt belemelegednénk...

Figyelj csak egy kicsit. Az írás, mint mindig, most is SPOILERes és ha ez még nem lenne elég, úgy gondolom, hogy a benne megjelenő erőszak ábrázolása miatt ezt a bejegyzést 18 év alatt nem ajánlom! 

Kérlek, ezek figyelmbevételével olvass tovább. Köszi.

És akkor ahogy szoktuk, rövid összefoglaló a filmről:

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem egyszerűen nem elég a filmekből az a néhány bekezdés, amit itt a blogon, egy posztban össze lehet szedni. Órákig tudnék ezekről a mozikról beszélni, hiszen annyi érdekes dolog van, amitől például a Szellemirtók is működik.

Ott a casting, a forgatókönyv, a rendezés, a speciális effektek és tudjátok, a szokott mániám; a mozi hatása az akkori és a mai korra. Ebben a posztban erről a két utóbbiról akarok kicsit bővebben írni; hogy milyen trükköket használtak a film elkészítésénél és hogy milyen benyomást tett az akkori idők emberére és van-e, amit ma is megfontolhatunk az üzenetei közül. 

Az utolsó pillanatok. Vajon sikerült hőseinknek legyőzni Gózert?

Indulunk is. Elsőként...

       A Szellemirtók speciális effekjei

Mint azt már mondtam, a Szellemirtók látványelemei, effektjei forradalmiak voltak a maguk idejében. Összeszedtem nektek néhány fontosabb speciális effektust, amit használtak a filmben:

     Optikai effektusok

Az optikai effektek a vizuális effektek egy fajtája, amelyeket hagyományosan a film készítése során vagy az utómunkálatokban alkalmaztak a különleges vizuális hatások elérése érdekében, még a digitális technológia elterjedése előtt. Ezek az effektek az 1980-as és 1990-es években voltak széles körben használtak, és számos klasszikus filmben játszottak létfontosságú szerepet.

A Szellemirtók esetében például a szellemek megjelenítése során alkalmazták ezeket a fajta effektusokat. Ezek a különböző fényhatásokkal és rétegezett képekkel hozták létre a szellemek éteri megjelenését. Fénylő, áttetsző alakjuk és az őket körülvevő aura mind az optikai effekteknek köszönhető. 

Hölgy a könyvtárban; szellemirtóink először találkoznak szemtől szemben egy kísértettel.

       Matte painting avagy a festett háttér

Ez is egyfajta optikai effektus, a sokak által jól ismert festett háttér. Ilyen "matte" festészetet használták a film egyes jeleneteiben, hogy a valós környezeteket kibővítsék és még fantasztikusabbá tegyék. Például a film végén, amikor a csapat találkozik Gozerrel a tetőn, "matte" festményeket alkalmaztak a környezet kiterjesztésére. 

Egyébként egy olyan technika, ahol egy, gyakran üveglapra festett képet használnak a háttér létrehozására, amelyet a felvételhez illesztenek. Például, ha egy jelenet egy hatalmas kastély előtt játszódik, ami valójában nem létezik, a festett hátteret kombinálják az élőszereplős jelenettel. Ezt gyakran egy speciális kamera, a "matte kamera" segítségével rögzítik. 

Gózer közel jár; a háttér és az ég is festett.

       Protonsugarak

A protonfegyverek használatakor, amelyeket a szellemirtók a szellemek elfogására használnak, a film készítői különleges fényeffektusokat alkalmaztak. Ezeket az effekteket kézzel rajzolták és rétegezték a filmkockákra, hogy létrehozzák a protonsugarak jellegzetes, világító hatását. 

Egymást keresztező protonnyalábok, miközben a háttérben a Habcsókember elégedetlenkedik.

       Miniatűrök, makettek

Számos jelenetben, különösen a Stay Puft Habcsókembere és a szellemirtók utolsó nagy harcának során, miniatűröket használtak. A város rombolását bemutató jelenetekben a kosztümbe öltözött színész egy makettben tombol; ehhez miniatűr épületeket készítettek, amelyekkel a hatalmas pusztítást ábrázolták. 

A miniatűrök vagy makettek használata az optikai effektek egyik leglátványosabb módja. A filmkészítők gyakran használtak apró modelleket épületekről, járművekről vagy akár egész városokról, amelyeket aztán úgy vettek fel, hogy azok valódi méretűnek tűnjenek. A modelleket speciális technikákkal és optikai effektekkel ötvözték az élőszereplős felvételekkel. Szerintem kapsából tudsz 5-6 filmet mondani, ahol ilyen effekteket használtak. 

Hihetetlen mire voltak képesek a kor effektmesterei; eldurran az ember agya a miniatűrök láttán.

Egyébként az optikai effekteket a filmkészítés különböző szakaszaiban alkalmazzák:

• Előkészítés: A rendezők és látványtervezők előre megtervezik, hogy milyen optikai effekteket alkalmaznak a filmben. Ez magában foglalja a forgatókönyvben lévő speciális jelenetek megtervezését és a szükséges technikai eszközök előkészítését.

• Forgatás: A forgatás során az optikai effektek részben már megvalósulnak, például a blue screen technikával rögzített jeleneteknél vagy a miniatűr modellek használatánál.

• Utómunkálatok: Az utómunkálatok során az optikai effekteket tovább finomítják. A matte festmények hozzáadása, az optikai nyomtatás, a képkockák kombinálása és az egyéb effektek mind ebben a fázisban kerülnek a végső filmbe.

       Stop-motion animáció

A film egyik legismertebb szörnye, a Stay Puft Habcsókembere, részben stop-motion technikával is készült. Ezt használták a szörny mozgásának és arckifejezésének létrehozására. De akár említhetném az épület tetejéről elszabadult kutyaszörnyeket, amiket az alkotók szintén a stop-motion segítségével keltettek életre. Ez a technika lehetővé tette, hogy a hatalmas figura természetesnek tűnjön, miközben rombolja New York városát. 

A stop-motion animáció egy olyan technika, amelyben tárgyakat vagy bábukat képkockánként mozgatnak, majd ezeket a képeket egymás után lejátszva mozgóképet hoznak létre. Minden egyes mozdulatot apró lépésekben hajtanak végre, és minden lépést külön rögzítenek, így a végeredmény egy folyamatos mozgás illúzióját kelti. Ez a technika gyakran használt modellekkel, agyagfigurákkal (claymation) vagy akár napi tárgyakkal. Klasszikus példái közé tartoznak a King Kong (1933) vagy a Jason és az argonauták (1963) harci jelenetei, illetve a Karácsonyi lidércnyomás (1993), amely az egyik legnépszerűbb modern stop-motion film.

Íme néhány a filmben használt stop-motion pillanatból.

               Rotoszkópia

A protonsugarak és más energiahatások létrehozásához rotoszkópiát használtak, amely során a filmkockákra kézzel rajzolták rá a fényeket és az egyéb vizuális effektusokat. Ez a technika segített a protonsugarak valósághűbb megjelenítésében, és emelte a film vizuális élményét. 

        Praktikus effektusok

A filmben számos praktikus effektet alkalmaztak, például a könyvtári szellemnél, ahol mechanikus bábut használtak, amely különféle mozgásokat végezhetett. A szellemek meglepő megjelenéseit és a különböző szörnyek fizikális megvalósítását gyakran bábukkal és különleges mechanikai eszközökkel oldották meg.

       Füst és robbanások

A füst, köd és robbanások gyakran használt elemek voltak a filmben, különösen a csúcspontban, amikor a szellemek elárasztják New York városát. Ezek az effektek fokozzák a jelenetek drámaiságát és a paranormális tevékenységek intenzitását.

A Szellemírtók speciális effektjei ötvözték a hagyományos kézműves technikákat a modern (az akkori) optikai effektusokkal, ami egyedülálló és maradandó vizuális élményt teremtett a nézők számára.

Forgatási szünet; Dan Akroyd, Rick Moranis és Ivan Reitman

Na, de mi a helyzet a film üzenetével? Van neki? És ha igen, milyen hatással lehet a mai kor emberére.

 A Szellemírtók üzenetei több rétegben értelmezhetők, és bár elsődlegesen egy szórakoztató vígjátékról van szó, mégis hordoz bizonyos társadalmi és kulturális üzeneteket, amelyek relevánsak voltak a korabeli közönség számára, és mai napig érvényesek lehetnek.

Üzenetek a korabeli közönség számára:

       Vállalkozói szellem (hahaha)  és innováció

A film megjelenésekor, 1984-ben, az Egyesült Államokban erősödő vállalkozói kultúra és az üzleti innováció volt jellemző. A Szellemirtók egyfajta metaforája lehet a kockázatvállalásnak és a vállalkozói szellemnek, hiszen a főszereplők saját vállalkozást indítanak egy olyan területen, amelyben addig senki sem tevékenykedett. A film arra buzdít, hogy merjünk új dolgokat kipróbálni és legyünk bátrak az új területek felfedezésében.

Venkman épp ráveszi Stantzot, hogy ideje a saját lábukra állni.

       Tudomány és hit keveredése

A film érdekesen keveri a tudományos magyarázatokat és a természetfelettit. A szellemirtók tudományos eszközökkel próbálnak megoldást találni paranormális jelenségekre, ami a korszak társadalmi változásait is tükrözi. A 80-as években a tudomány és technológia gyors fejlődése közepette az emberek egyre inkább nyitottak voltak a hagyományos tudományos nézetek megkérdőjelezésére és az alternatív magyarázatokra.

       Városi élet és modernizáció

A film New York városában játszódik, ami a modern városi élet szimbóluma. A város, mint a modern társadalom epicentruma, a régi és az új világ találkozási pontja. A film szimbolizálja a modernizációval járó kihívásokat és az embereknek azt a törekvését, hogy megtalálják helyüket egy folyamatosan változó környezetben.

Amikor egy tárolónyi szellem kiszabadul, sok jóra ne számíts!

Üzenetek a mai közönség számára:

       Közösség és együttműködés fontossága

A film egyik központi üzenete, hogy a különböző háttérrel rendelkező emberek együttműködése hatékonyabbá teszi a problémamegoldást. A szellemirtók csapata eltérő személyiségű és szaktudású tagokból áll, mégis együtt képesek legyőzni a kihívásokat. Ez az üzenet ma is releváns, amikor a közösségi együttműködés és az interdiszciplináris megközelítés egyre nagyobb szerepet kap a problémamegoldásban.

       Kritikus gondolkodás és szkepticizmus

A mai korban, amikor az álhírek és a félrevezető információk elterjedése miatt a kritikus gondolkodás elengedhetetlen, a film egyik tanulsága, hogy a szkepticizmus és a logikus gondolkodás fontos eszközök lehetnek a problémák megoldásában. A szellemirtók tudományos alapokon közelítenek a paranormális jelenségekhez, ami példát mutat arra, hogy a bizonyítékokon alapuló gondolkodás hogyan segíthet a valóság megértésében.

Hiszem, ha látom, mi? New York lakói meglepődtek.

       Hagyomány és modernitás közötti egyensúly

A Szellemírtók bemutatja, hogyan létezhet együtt a modern technológia és a hagyományos, természetfeletti hitvilág. A film arra is felhívja a figyelmet, hogy a múlt és a jelen értékei hogyan fonódhatnak össze, és hogyan találhatunk egyensúlyt a két világ között.

       Humor és optimizmus

A film egyik legnagyobb üzenete az optimizmus és a humor fontossága a nehéz időkben. Még a legfurcsább és legijesztőbb helyzetekben is, a szellemirtók képesek megőrizni humorérzéküket és pozitív hozzáállásukat, ami a mai világban, ahol sokszor kihívásokkal és bizonytalansággal kell szembenéznünk, inspiráló lehet. 

És Venkman végre megkapja Danát.

Hát, ennyi lett volna még a mondandóm ezzel a filmmel kapcsolatban. Illetve lenne még, de most már érzek egy kevés kielégülést idebent, szóval hagylak, olvass mást is. Viszont ha még töltenél időt a szellemirtókkal, akkor nézd meg a második részt is. Személyes kedvencem és csak azért nem vesszük most nagyító alá, más terveim vannak vele. :) De mindent a maga idejében. 

A jövő héten egy régi, nagy kedvencemet veszem elő, és a pasis oldalam oltárán áldozok; Sylvester Stallone kultikus akciófilmje, a Rambo kerül terítékre.

Gyönyörű szép plakát a Rambo című filmhez.

Tehát jövő héten jükora adrenalinfröccsel koccintunk. Addig is olvasd el a Kampókézről írt posztomat is, de jöhetsz a Facebook csoportba is dumálni, vár rád a Pocorn és Kóla. De követhetsz Facebookon is, itt. 

Jó hétvégét, jó filmezést! Jövő héten tali.

Addig is...

Csokisfánk!

Faszi

Szerencsére családilag imádjuk a jó filmeket, ezért mikor kisfiú voltam, sokat jártam anyuékkal moziba. (Ezen majd a VHS korszak változtat, amikor is nagybátyám megveszi az első videóját, onnantól kezdve a nappaliba költözött a mozi.) Együtt láttuk a Csillagok háborúját, a Cápa 4-et (jó, azért ez annyira nem nagy film élmény, bár egy életre meghatározta a viszonyomat a nyílt tengerhez, a kék mélységekhez és a benne élő állatokhoz), a Csipkerózsikát és a Szellemirtókat is. Ez utóbbira közösen és nagy hanggal vonultunk be apu testvéreivel és azok családjával. Emlékszem, akkor volt rajtam először a fehér, makkos cipőm, ami már hetek óta csak egy ilyen ünnepi alkalomra várt. Baromi trendinek éreztem magam benne! :D 

És akkor ezután a rövid bevezető után meg is érkeztünk a hét mozisztárjához; a Nagyvászon és Hangszóró blog imádatának következő tárgya nem más, mint Ivan Reitman 1984-ben bemutatott, hamar kultikus státuszba emelkedő filmje, a Szellemirtók. 

Protonfegyvereket betölteni. Cél! Tűz! (Csak nehogy keresztezzék egymást a sugarak, különben...)

Figyelem! Az írás erősen SPOILERes, szóval csak csínján az olvasással, ha még nem láttad a filmet és akarod.

Az ikonikus logó; egy szellem egy tiltó jelzés mögött. Michael C. Gross zseniális munkája.

Na szóval...

A Szellemirtók története New Yorkban játszódik, ahol három paranormális kutató – Dr. Peter Venkman, Dr. Raymond Stantz és Dr. Egon Spengler – a Columbia Egyetemről való elbocsátásuk után saját vállalkozásba kezd, még pedig nem is akármilyenbe: szellemirtó céget alapítanak, hogy pénzt keressenek a városban felbukkanó paranormális jelenségek megoldásával. A szellemirtók székhelyének egy régi tűzoltóállomást szemelnek ki, ahol irodát és pihenőszobákat rendeznek be. A pincébe kerül a legfontosabb dolog: egy szellemtároló rendszer, a befogott kísértetek börtöne. Majd az újonnan alakult csapat protonfegyverekkel és a szellemcsapdákkal felszerelve elindul, hogy elássa a szellemek baját.

A szellemirtók bevetésen: a protonfegyver nagyon menő...

A csapat első nagy megbízását a Sedgewick hotelben kapja: egy zöld szellem, Slimer (a rajzfilm sorozatban már barát, Ragacs néven csatlakozik a csapathoz) garázdálkodik a folyosókon és ijesztgeti a népeket, miközben tömi a fejét. Elfogása után a szellemirtók gyorsan népszerűvé válnak szerte a városban. Miután a lakosság furcsa módon egyre több szellemet észlel a városban, a szellemirtóknak is egyre több munkája lesz.

Mindeközben megismerjük Dana Barrett-et, egy zenészt, aki furcsa eseményeket tapasztal a lakásában, és segítséget kér a szellemirtóktól. A vizsgálat során kiderül, hogy Dana hűtője kapcsolatban áll egy ősi sumér istennel, a gózeri Gozerrel, aki ennek a világnak az elpusztítására készül.

...és felettébb hasznos, ha szellembefogásról van szó.

Dana és szomszédja, Louis démoni megszállás alá kerülnek, és Gozer szolgáivá válnak. A szellemirtók végül szembenéznek Gozerrel, aki egy furcsa, de hatalmas és pusztító alakban jelenik meg; a Stay Puft Habcsókemberének formáját veszi fel. A csapat a protonfegyverekkel, na, meg nagy adag bátorsággal felszerelkezve sikeresen legyőzi Gozer-t, megmentve ezzel New Yorkot a teljes pusztulástól. 

Dióhéjban ennyi a film története. És most nézzük meg, milyen erősségei vannak ennek a mozinak. Szerintem ez most nagyon jó lesz.

       Ikonikus betétdal

Ugye, hogy ez az első, ami beugrik, ha meghallod a film címét? Azonnal forog is az agyadban. Nincs ma az a 80-as évekbeli Youtube mashup, ahol fel ne bukkanna Ray Parker Jr. "Ghostbusters" című dala. Tuti, hogy ezer közül is felismered. Többek között ez is az oka annak, hogy ez a szám az évek során egy igazi popkulturális jelenséggé vált. A dallam fülbemászó és energikus, és bár van benne egy kevés "ciki-faktor", mégis épp ezek miatt illeszkedik tökéletesen a film hangulatához. A dal refrénje, "Who you gonna call? Ghostbusters!", egy pillanat alatt a film szimbólumává vált és generációkon átívelő rajongást váltott ki. A zene azóta is feltűnik filmekben, sorozatokban, reklámokban. 

Nekem mindig a folyton zabáló Slimer (tudod, Ragacs) jut az eszembe erről a dalról.

És ha végigolvasod ezt a posztot, a végén lesz egy szuperciki és hahotózós meglepim ezzel a dallal kapcsolatban, szóval, kitartás és nem ér odapörgetni. :D

       Basszus, ez egy EREDETI történet!

Ezt te el tudod hinni? Ilyen még nem volt azelőtt, mint ez a film. (Mármint 1984 előtt.) Nem egy újragondolt ötlet újragondolt újragondolása. Nem egy reboot rebootja. Új. Eredeti. És akkor hogy ne imádjam ezt a korszakot?

A "Szellemirtók" egy friss és innovatív megközelítést hozott a szellemvadászat és a paranormális jelenségek témájához. A film ötlete, hogy egy csapat tudós egy vállalkozást indít a szellemek elfogására, nagyon vicces, rendkívül eredeti és addig nem látott módon ötvözi a sci-fi, a vígjáték és a horror elemeit. Ez a kreatív megközelítés különböztette meg a filmet a többi kortárs alkotástól, és hozzájárult ahhoz, hogy a mozi ilyen maradandó hatást gyakoroljon a popkultúrára. Emellett a film tele van szellemes párbeszédekkel és emlékezetes, humoros jelenetekkel, amelyek nem csak a 80-as évek, de a mai kor minden korosztálya számára élvezetes. A karakterek közötti dinamika, különösen Peter Venkman szarkasztikus humora, és a szituációk abszurditása épp úgy hozzájárul a film könnyed és szórakoztató atmoszférájához. A "Szellemirtók" remekül megtalálta az egyensúlyt a komédia és a félelmetes elemek között, ami biztosítja, hogy a nézők egyszerre nevessenek és izguljanak a történet folyamán.

A gózeri Gózer szállása, itt még Dana hűtőjében.

       A szellemirtók

Le kell szögezzem; nem kedvelem Bill Murrayt. Viszont, mint Dr. Peter Venkman, az egyik legemlékezetesebb színészi alakítást nyújtja a filmben. Szarkasztikus humorával, laza stílusával és cinikus hozzáállásával Venkman karaktere azonnal a közönség kedvencévé vált és talán ma is az egyik legjobb indok arra, hogy megnézd ezt a mozit. Murray improvizációs tehetsége szinte minden jelenetben megmutatkozik, ami még spontánabbá és szórakoztatóbbá teszi a játékát. Többek között ennek is köszönheti a film a sikerét és az ikonikus státuszát.

Ezt lehet nem tudtad, de Bill Murray filmes körökben felettéb híres improvizációs képességeiről, és ez a "Szellemirtók" forgatásán is megmutatkozott. Számos jelenetet rögtönzött, ami még spontánabbá és szórakoztatóbbá tette nem csak a karakterét, de a vele való játékot is. Murray képes volt olyan pillanatokat teremteni, amelyek teljesen egyediek, és ezek az improvizációk hozzájárultak ahhoz, hogy a film humora friss és természetes maradjon. (Talán épp ezt nem tudják a remake-ek reprodukálni, emiatt is marad alul a minőségük.) Ez a színészi szabadság lehetővé tette, hogy a karakterek és a történet is organikusan fejlődjön, ami egyedülálló varázst kölcsönöz a filmnek. 

És hogy azért konkrétummal is szolgáljak, ott van az a jelenet, amikor Peter Venkman Dana Barrett lakásán vizsgálódik, lazán lenyom néhány billentyűt a zongorán, majd azt mondja: "A szellemek utálják ezt! Imádom őket így kínozni." Na, azt egy az egyben leimprózta Murray.

Ennyi jó figurát egy rakáson! A szellemirtók, miután megmentették a várost.

A mozi többi karaktere, mint Dr. Egon Spengler, Dr. Ray Stantz és Winston Zeddemore, mind egyediek és emlékezetesek. Mindegyiküknek saját, jól kidolgozott személyisége van, amelyek jól kiegészítik egymást, így alkotva egy összetartó és szerethető csapatot. Mind különböző karaktereket játszanak; míg Egon Spengler a tudós zseni, Ray Stantz a lelkes kutató, addig Winston Zeddemore a civil, hétköznapi ember perspektíváját hozza be a történetbe. Ez a karakterdinamika segít abban, hogy a nézők könnyen kapcsolódhassanak a szereplőkhöz, és élvezhessék a köztük lévő interakciókat. 

Gozer színe előtt. A szellemirtók épp csapatmunkából vizsgáznak.

A film központi szereplői közötti barátság és csapatmunka melegséget és hitelességet ad a történetnek. A karakterek közötti kémia a film egyik legnagyobb erőssége. Elég csak Wenkler és Dana kettősére gondolni. (Látod, emiatt is nézem inkább szívesebben ezeket a régebbi mozikat, mert voltak rétegeik.Valamiért a mostani filmek anélkül csúsznak le az ember torkán, hogy bármilyen nyomot, emléket hagynának maguk után.) A baráti dinamika és a közös cél elérése érdekében tett erőfeszítések bemutatása érzelmileg is vonzóvá teszi a történetet. Ez az összetartás és a közös kihívások leküzdése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megkedveljük a karaktereket.

       Nosztalgia faktor és hatások

A 80-as évek hangulata, divatja és zenéje a "Szellemirtók" minden pillanatát áthatja. Hát csodálkozol rajta, hogy mindenki imádja, aki megélte azt a korszakot?  A korabeli technológia, az autók, az öltözködés és a film általános esztétikája mind mind egy időutazást kínál a nézőknek. A nosztalgikus vonzerő segít abban, hogy a régi rajongók újra és újra visszatérjenek a filmhez, miközben az újabb generációk is felfedezhetik rajta keresztül a 80-as évek ragyogó varázsát. Igazi aranykorasz volt ez a filmgyártásban.

Igazi nosztalgia; a Habcsókember épp gallyra teszi a várost.

Emellett a "Szellemirtók" jelentős hatást gyakorolt nem csak a popkultúrára, de más filmekre, sorozatokra és videojátékokra is. A film számos más alkotást inspirált, és referenciaponttá vált a paranormális témájú vígjátékok világában. Emellett az itt használt kifejezések, jelenetek és karakterek gyakran visszaköszönnek más médiumokban, így a "Szellemirtók" továbbra is aktívan jelen van a popkulturális tudatban. Elég csak az újra rebootolási kísérletekre gondolni az elmúlt évekből, amelyek bár dícséretesek, de szerintem ebben az esteben sem sikerültek vagy működtek túl jól. Viszont az eredeti film olyan mérföldkővé vált, amelyet a modern mozik készítői és a nézők egyaránt tisztelettel kezelnek.

A megszállt Louis kétségbeesetten keresi Danát.

És hát a "Szellemirtók" az évek során igazi kultuszfilmmé vált, amelyet rajongók milliói idéznek fel újra és újra. A időtálló humornak, emlékezetes karaktereknek és ikonikus jeleneteknek köszönhetően nézők generációi szerették meg és tartják életben a film hírnevét. (lásd, most én is éppen ezt teszem). A "Szellemirtók" nem csak egy remek mozi, hanem egy jelenség is, amely tematikus eseményeken, cosplayekben és rajongói rendezvényeken is tovább él, bizonyítva, hogy a film milyen mély nyomot hagyott a popkultúrában. 

       A mellékszereplők

Sigourney Weaver, mint Dana Barrett, kiváló alakítást nyújt a filmben, és az ő karaktere az egyik legemlékezetesebb. Weaver, aki korábban már bizonyította tehetségét a sci-fi műfajban az "Alien" filmekkel, itt is erős és meghatározó szerepet játszik. Viszont izgalmas látni, hogy mennyire más Dana figurája, mint Ellen Ripley-jé volt az "Alien" mozikban. A Weaver által megformált Dana Barrett egyszerre hoz romantikát és feszültséget a történetbe, különösen, amikor a karaktere megszállottá válik. Weaver jelenléte erősíti a film drámai vonalát, miközben jól illeszkedik a vígjáték elemeihez is. Emellett pedig remek partnere Bill Murray Dr. Vankmanének.

Egymásnak lettek teremtve? Dana avagy Zuul, a kapuk őrzője és Louis avagy Vinz Clortho, a kulcsok őre 

És hát ne feledkezzünk meg Rick Moranisról sem, aki az én abszolút kedvencem lett az évek során ebben a moziban. Louis Tully, a szomszédban lakó könyvelő, aki odavan Danáért, szintén a film egyik komikus központja. 

       Szellemek, speciális effektusok, helyszínek

A "Szellemirtók" speciális effektusai, amelyek a kor technológiai szintjéhez mérten lenyűgözőek voltak, jelentős szerepet játszanak a film atmoszférájának megteremtésében. A szellemek megjelenítése, különösen a Habcsókember hatalmas és bizarr figurája, felejthetetlen mozis élmény, amihez foghatót csak keveset tálalt Hollywood. (Gondolj csak bele, egyszerre nevetséges, gagyi, és mégis, mindenki összepisálná magát, ha egy ilyen szembe jönne az utcán.) És valószínűleg épp ezért működik jól a film mind a mai napig. És igen, elismerem, hogy mostanra a CGI jóval túlszárnyalta a "Szellemirtók" trükkjeit, én nagyon örülök, hogy akkoriban "csak" ez volt a csúcstechnológia. Ahogy idősödöm, egyre jobban értékelem az épített díszletet, a miniatűröket, a kézzel fogható környezetet egy filmben. Mert ezek azok, amik hozzájárultak és mind a mai napig hozzájárulnak az ilyen produkciók egyedi bájához.

Danát démonkezek veszik kezelésbe, mielőtt betolnák a fürdőszobába egy kis megszállásra.

Na és a helyszín! Ekkoriban még nem volt szétcsócsálva, nem fenyegette minden pillanatban valamilyen pusztító ellenség és épp ezért New York nem csupán helyszíne a filmnek, hanem szinte egy külön karakterként jelenik meg benne. A város ikonikus épületei, utcái és hangulata jelentős mértékben hozzájárul a mozi atmoszférájához és ezáltal az élményhez is. A Szellemirtók szerintem teljesen más lett volna, ha mondjuk Texasban vagy Floridában játszódik. Például az a jelenet, amikor a szellemek ellepik Manhattan utcáit, vizuálisan is erős kötődést hoz létre a várossal. New York zűrzavaros, de mégis varázslatos környezetet biztosít, amely tökéletes hátteret nyújt a szellemirtók kalandjaihoz.

       Kiegyensúlyozott műfajok

Mint ahogy már említettem, a Szellemirtók ügyesen ötvözi a vígjátékot, a sci-fit és a horrort. Ezért nemcsak szórakoztató, hanem izgalmas és időnként félelmetes is. Ez is segít a mozinak, hogy még szélesebb közönséggel kedveltesse meg magát. Ráadásul a műfajok ilyen szintű vegyítése nem túl könnyű. Elég sok mozi bukott bele, mert nem sikerült megtalánia a helyes egyensúlyt a különböző műfajok között. (Nem csak a 80-as években, egészen napjainkig találni filmeket amik elvéreznek a rosszul beállított zsánerkeveréstől.) Ráadásul ez a balansz lehetővé teszi, hogy nézőként különböző érzelmeket éljünk át a film során, így mindenki számára tartogat a film egy-két szuper pillanatot.

A hűtőből a felhőkarcoló tetejére; a gózeri Gozer és kedvenc háziállatai, teljes életnagyságban

Egy szó, mint száz, te is láthatod, hogy ez a mozi nem vesztett varázsából az évek során. A történet egyetemes elemei, mint a barátság, a humor és a kaland, olyan vonzerőt biztosítanak, amely minden korosztály számára releváns. Ez a filmsiker titka: időtálló és folyamatosan új nézőket vonz, miközben a régi rajongók is visszatérnek hozzá.

Hát, azt hiszem, ennyit szerettem volna így első levegővételre elmesélni a Szellemirtókról.  

És akkor így a bejegyzés vége felé jöjjön, amit az elején ígértem a főcím dallal kapcsolatban. És most ér röhögni.

Ha tudtad, ha nem, de kis hazánk önjelölt popmágusa, Kozsó is feldolgozta ezt a dalt az Ámokfutók nevű együttesével 1997-ben. (Azért az zseniális, hogy milyen sok időnek kell mindig eltelnie, míg a trendek megérkeznek Magyaroszágra is.)  Az ő verziójuk sokkal cikisebb és bár Kozsó sok dalát kedvelem, ez a fajta ostoba szövegelés, mint amit a Yo! Szellem! című dalban előad, akkor lenne csak elviselhető, ha paródiaként fogná fel. Sajnos, ő ezt is komolyan gondolta. És hogy nehogy azt hidd, hogy kultúra nélkül hagylak, itt a videó, hallgasd meg magad. 

Na, leolvadt az agyad? Ha olyan ügyes voltál, hogy végig tudtad hallgatni, jutalmazd meg magad egy kis csokival vagy fagyival vagy sütivel. Valamivel, ami elnyomja ezt a szörnyű zenei élményt! :D

Én pedig jövök még a héten. Tali később!

Csumedli!

Faszi

Hát el sem hiszem, hogy mennyien olvastátok el a Robotzsarus bejegyzésemet! Persze, ez köszönhető annak is, hogy a poszt kikerült az Index főoldalára és az olvasottsága meg sem állt egészen 967-ig. Ezzel ez lett a valaha volt legtöbbet olvasott írásom, pedig hidd el próbálkoztam, nem is keveset. Szóval baromi nagy mosollyal lebegtem végig az elmúlt napokat és meg kellett mondjam, jól esett. 

Hát ilyet! Komolyan mondom, nagyon jólesett!

Ezzel kapcsolatban pedig rájöttem, hogy talán át kell gondolonom a heti rendtartásomat, itt a blogon és nem csak azér,t mert nem akarom szétfaricskálni magamat vagy az írásaimat, de szeretnék olyan posztokat gyártani, ami valóban érdekli az embereket, amit valóban szívesen olvasol. Kicsit meg kell találjam azt a bizonyos arany középutat, amiben nem csak a panetomonomat állíthatom itt fel, hanem téged is élvezetes olvasnivalókkal láthatlak el. Így hát: innentől max. heti 2 posztba sűrítem össze a mondandómat. Magamat is kevésbé stresszelem és minden infót át tudok adni, amit szeretnék. 

És akkor ennek szellemében robog is a blog tovább. Sokat agyaltam, hogy mit is csináljunk a jövő héten, melyik mozi legyen az, amiben nyakig elmerülünk. Három film között vaciláltam, majd ha már rendszeresen sokan leszünk, akkor csinálhatunk szavazást is a következő heti cincálásra, de addig is én döntök, még pedig úgy, hogy megint csak egy olyan filmet választok, ami a gyeremeki lelkemet csiklandozza minden egyes alkalommal, amikor előkerül; Ivan Reitman 1985-ös, két Oscar-díjra jelölt kúl mozija jön, a Szellemírtók. 

"Who you gonna call?"

Na, ezzel kéne, hogy barátkozz a hétvégén és jövő héten már neki is esünk. 

Addig is, ha akarsz közösségeset játszani, ajánlom a Popcorn és Kóla FB csoportot, ahol eddig kemény hárman tartjuk a frontot, de ha jössz, máris többen leszünk. :D Ide például a hétvégei filmélményeidet is posztolgathatod. Itt találod a csopit. 

Szép, hosszú hétvégét.

Csumi!

Faszi

Akár hiszed, akár nem, de a '80-as években még egy akció/sci-fi is tele volt önreflexióval az adott korszakra, filozófiai kérdéseket, társadalomkritikákat fogalmazott meg amellett, hogy brutál jól szórakoztatott. 

A Robotzsaru kapcsán is felmerül néhány ilyen kérdés, ezeket szedtem most neked össze 6+1 pontban.

Detroit a nem túl távoli jövőben. A film nem fest a városról optimista képet, és azóta mint tudjuk, a valóság még kiábrándítóbb lett. 

Mint mindig, most is SPOILERes vagyok. Kérlek, ennek tudatában olvass tovább.

Nos, akkor...

Az alábbiakban néhány fontos filozófiai kérdést és témát emelek ki a Robotzsaru kapcsán, amelyek a film központi elemeiként szolgálnak. Vigyázat! A válaszok néha még több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.

1. Az emberi identitás és önazonosság kérdése

• Kérdés: Mi tesz valakit emberré? Hol húzódik a határ az emberi lény és a gép között?
• Válasz: Alex Murphy, miután halálosan megsebesül, egy félig ember, félig gép lényként tér vissza. Ő lesz a Robotzsaru. Mint kiderül; a tudatát nem sikerült kiírtani a gépből, ezért a film során Murphy azzal küzd, hogy visszanyerje emberi identitását és emlékeit, miközben a belé programozott direktívák és parancsok igyekeznek irányíthatóvá tenni őt. A film felveti a kérdést, hogy ha valaki fizikailag géppé válik, megmarad-e embernek, és mi történik az emberi tudattal és önazonossággal? Hol van a határ gép és ember között? Egyáltalán megoldható a tudat ilyen formában történő megőrzése és ha igen, milyen felelősséggel járna egy ilyen áthelyezés?

"Dögös leszel, érted? Dögös!" Murphy épp átalakul Robotzsaruvá.

2. Szabad akarat vs. determináció

• Kérdés: Van-e valódi szabad akaratunk, vagy tetteink előre meghatározottak? Megörökölheti-e a testet a halál után a munkáltató? És rendelkezhet-e vele, ha a tudat visszatér?
• Válasz: Murphy szabad akaratát erősen korlátozzák a belé programozott direktívák és az OCP által beállított szabályok. A film kérdése, hogy mennyire rendelkezik szabad akarattal egy olyan lény, akinek a döntéseit előre meghatározzák. Ez a dilemma egyben az emberi lét általános kérdéseit is érinti: mennyire vagyunk mi magunk szabadok döntéseinkben, vagy mennyire irányítanak bennünket külső erők, legyenek azok társadalmi, kulturális vagy technológiai természetűek. A kérdés másik fele talán még félelmetesebb, mint az első. Napjainkban rengeteg helyen fizetünk az adatainkkal bizonyos szolgáltatásokért. Nem nehéz elképzelni egy olyan jövőt, ahol a munkáltató igényt tarthat a testre a halál után. Talán még a tudatra is. Murphy esetében hiába nyerte vissza a tudatát, a testét, az életét többé nem kaphatja vissza. Érdekes munkaszerződés lehetett az övé...

Murphy, miután saját kezébe akarta venni a sorsát, a saját kaszniján érzi meg, mennyire nem értenek vele egyet a főnökei. 

3. Az etika és a technológia kapcsolata

• Kérdés: Milyen etikai kérdéseket vet fel az emberi test és elme technológiai átalakítása? Van-e határa a technológiai fejlesztésnek?
• Válasz: A filmben az OCP által végrehajtott kísérlet, amely során Murphy-t egy robottestbe helyezik, komoly etikai kérdéseket vet fel. Az egyik központi kérdés, hogy meddig mehet el az ember a technológia és a tudomány felhasználásában, mielőtt elveszíti emberségét. (Vagy a lelkét. Ugye, ez sem újdonság, elég sok sci-fi fogalalkozik ezzel már a Frankeinstein óta. Választ eddig nem emlékszem, hoyg kaptunk volna, de ha valamiről lemaradtam, akkor szólj.) Továbbá, milyen jogokkal rendelkezik egy olyan lény, aki részben ember, részben gép? 

Murphy útban egy másik élet felé. 

4. A vállalati kapzsiság és morális felelősség

• Kérdés: Milyen felelősséggel tartoznak a nagyvállalatok a társadalom iránt? Hogyan befolyásolja a kapitalizmus a morális értékeket?
• Válasz: Az OCP, mint a film fő antagonistája, a profithajhászás érdekében figyelmen kívül hagyja az emberi élet értékét és a morális felelősséget. Emlékezz csak a jelentre, miközben Dick Jones felvezeti az ő robotrendőr verzióját, az ED-209 et. Háború, pusztítás, erőszak jelenik meg a legtöbb képernyőn. A film arra figyelmeztet, hogy a korlátlan vállalati hatalom és kapzsiság milyen káros hatásokkal lehet a társadalomra. Ez a kérdés a mai kor nagyvállalatainak felelősségét és hatását is érinti. Úgy tűnik, azóta sem sikerült ezeket a kérdéseket megfelelően kezelnije a döntéshozóknak.

Dick Jonesnak még a szeme sem áll jól, nem hogy a mosolya.

5. Az emberi test és lélek szétválaszthatósága

• Kérdés: Elválasztható-e az emberi tudat a testtől? Ha igen, mi történik a lélekkel?
• Válasz: Murphy teste nagyrészt gép, de emberi tudata megmaradt. Ez felveti a kérdést, hogy mennyire független az emberi lélek vagy tudat a fizikai testtől, és mi történik a lélekkel, ha a test géppé válik. A film ezen keresztül a transzhumanizmus kérdésével is foglalkozik, amely azt vizsgálja, hogyan lehetne az emberi létet technológiai úton meghosszabbítani vagy feljavítani.

Murphynek először van ideje végigondolni a közelmúlt eseményeit. Nem lehet könnyű.

6. Igazságosság és erőszak

• Kérdés: Igazolja-e az erőszak a cél elérését? Lehet-e igazságot szolgáltatni erőszakkal?
• Válasz: A Robotzsaru brutális erőszakot alkalmaz a bűnözők ellen, ami a film egyik központi kérdését veti fel: vajon igazságos-e ilyen módon fellépni? A film kritikai szemszögből mutatja be, hogy az erőszakra épülő igazságszolgáltatás hosszú távon milyen következményekkel járhat a társadalomra nézve, és hogy az erőszakos eszközök alkalmazása mennyire igazolható.

Clerence most végre megérzi, milyen, amikor őt ütik.

+1. A média hatalma és manipulációja

• Kérdés: Milyen szerepet játszik a média az igazság formálásában és a társadalom irányításában?
• Válasz: A filmben a média manipulációjának erejét látjuk, ahogy a híradók és reklámok trivializálják az erőszakot és a társadalmi problémákat. A film felveti a kérdést, hogy a média milyen hatással van a valóság érzékelésére, és hogyan használható eszközként a hatalom és az irányítás megszerzésére.

A híradó és a reklámok. Nem tudod, nevess vagy elborzadj.

Érdekes, hogy sok ilyen kérdést még ma sem sikerült megválaszolnunk. Ha visszanézünk, az emberiség talán nem a legjobb döntéseit hozta meg az elmúlt 30-40 évben. Szerintem ezért is aktuális lehet ez a film napjainkban is. Épp olyan tükröt igyekszik elénk tartani, mitn 1987-ben.

Bocs, ha kissé komoly oldalról fogtam meg ezt a mozit, de a teljes képhez egy ilyen elemzés is hozzátartozik. 

Murphynek nincs más választása, mint, hogy elfogadja; már nem ember többé.

A héten még a film zenéjéről, valamitn a rendezői és az operatőri munkáról értekezünk majd. Pénteken pedig kapod a jövő heti házi feladatodat. A többit meg tudod.

Ja, és a képek ezúttal is a Film-grab.com-ról vannak.

Csá!

Faszi

Ugye, figyelsz egy kicsit? A bejegyzés erőszakos képeket és leírásokat tartalmaz, épp ezért szigorúan korhatáros, 18 ÉV ALATT NEM AJÁNLOTT az olvasása. 

Ja, és továbbra is SPOILERezek! Csak, hogy tudd!

Fú, el sem tudom mondani, milyen régóta bele vagyok zúgva ebbe a filmbe! '89 vagy talán '90 lehetett, amikor nagynémén egy másolt, de szinkronos VHS-en elhozta egy családi disznóvágásra, hogy a lehető legkevesebbet legyek a felnőttek lába alatt. (A kazettán az első film a 1977-es Pókember volt. Bár nem a legjobb alkotás, bemelegítésképpen a nagy, hollywoodi kasszasiker előtt akkor éppen megfelelt.)

A Robotzsaru az első perctől elvarázsolt. Tetszett a képi világ, a design, a zene és nem mellékesen az erőszakossága, a brutalitása. Szerintem nem én voltam az első kisfiú, akinek emiatt is csillogott a szeme.

Mind a mai napig remek filmélménynek tartom és kitűnő példa arra, hogy ha egy mozi rendesen össze van rakva, akkor az kiállja az idő próbáját.  Pedig már majdnem 40 éves és még mindig baromi dögös! ;)

Robotzsaru nem szórakozik. Jön, rendet tesz, figyel az áldozat lelki életére és már robog is tovább, mert valahol épp bűntényt követnek el. 

Szóval eheti filmünk Paul Verhoven csiszoltlan gyémántja a Robotzsaru.

Röviden a filmről:

Az 1987-es "Robotzsaru" ("RoboCop") című film a közeli jövőben játszódik Detroit városában, ahol a bűnözés és korrupció az egekbe szökik. A történet főszereplője Alex Murphy, egy elkötelezett rendőr, akit brutálisan meggyilkolnak szolgálat közben. A halála után a rendőrséget is üzemeltető megacég, az OCP (Omni Consumer Products) Murphy testét felhasználva létrehozza a Robotzsarut, egy kibernetikus, félig ember, félig gép rendőrt. A Robotzsaru programozása szerint szolgálja a törvényt és védi az ártatlanokat, de hamarosan elkezd emlékezni előző életére és arra, hogyan halt meg.

Ahogy Robotzsaru kezdi visszanyerni emberi emlékeit és érzelmeit, ráébred, hogy meg kell bosszulnia saját halálát. Nyomozása során szembesül a város legnagyobb bűnszervezetével, aminek a feje az OCP igazgatóhelyettese, Dick Jones. Az ő irányításával vezeti Clarence Boddicker és a bandája a Detoriti alvilágot, akik többek között Murphy halálát is okozták. És ha ez még nem minden, ott van az OCP korrupciója is, amely mélyebbre nyúlik, mint ahogy azt Murphy eredetileg gondolta. A film végén Robotzsaru sikeresen leszámol Boddickerrel és szembeszáll Dick Jones-szal is. A film zárásaként Murphy, immár tudatában emberi mivoltának, elfogadja új identitását, és folytatja harcát a bűnözés ellen.

Murphy tökös zsaru, csak kissé alulbecsüli azokat, akikkel szemben áll. 

 És akkor most nézzük is meg, mik az erősségei ennek a mozinak:  

       Kultikus státusz:

A Robotzsaru hamar kultikus státuszra tett szert, elég csak filmet követő folytatásokra,  képregényekre, sorozatra gondolni, de ne felejtsük el, hogy a merchandise is igyekezett táplálni a film és a figurák iránti rajongást. De ha megnézzük, mennyire menő cuccokkal van tele a film, és itt gondolok a robotruhára, ED-209-re, a fegyverekre, tiszta tech az egész, szerintem nem is volt kérdés, hogy ennek a mozinak több jut, mint két hónap vetítés, aztán néhány hét VHS mánia, mielőtt eltűnik a süllyesztőben. A kultikus státusza pedig annyira kitartott, hogy azt hitték, megismételhető a "csoda". Hát persze ebből is készült egy ócska remake, amiről jobb nem is beszélni. Akkor inkább a Robotzsaru 3, annak legalább van indoka rossznak lenni. :)

Az épületek is arról árulkodnak, ez itt már a jövő!

       Innovatív speciális effektusok:

Az 1980-as évek az amerikai filmgyártásban az innovatív speciális effektek aranykora volt. Ebben az időszakban számos technikai újítás és kreatív megoldás született, amelyek jelentős hatással voltak a filmiparra és a vizuális effektek fejlődésére. És igen csak találékonynak kellett lenni akkoriban, mert még szerencsére nem volt CGI, amivel kvázi mindent elő tudtak volna állítani. Így maradt a festett háttér, ebben a filmben az OCP központi épületének felső szintjeit festették az eredeti képhez. Vagy épp a stop-motion animáció, amivel ED-209-et keltették életre. De ugye, ott a robotruha, ami még most is iszonyú menő. Rengeteg FB csoportban futok bele olyan cosplayesekbe, akik Robotzsaruként futkosnak a különböző kosztümös rendezvényeken. 

Az első robotrendőr koncepció, az ED-209. Félelmetes! Főleg, amikor visít! :D

       Paul Verhoeven rendezése:

Nem is tudom, miért nem az első helyre tettem, hiszen Verhoeven nélkül tök ócska lett volna ez a film. (lsd. az előző kommentemet a remakere, na, épp olyan vérszegény és semmitmondó lett volna) Verhoven rendezői stílusa tele van intenzív akcióval és sötét humorral. Ráadásul neki is köszönhető, hogy a film hemzseg az erőszaktól és a brutalitástól, ez pedig ennek a mozinak egy jelentős összetevője, hiszen a kemény bűnözők ellen, egy kemény zsaru kell. Ugye, hogy milyen sok film jut eszedbe ebből az időszakból, amire ráillik ez a mondat? Egyébként Verhovernnek ez volt a második, amerikai rendezése, amit a Total Recall - Emlékmás, majd az Elemi ösztön című filmek követtek. Szerintem elég jó kis sor lett belőlük. 

Paul Verhoven  és Peter Weller a Robotzsaru forgatásán 

       Társadalomkritika:

A film erőteljesen kritizálja a kapitalizmus és a vállalati hatalom túlkapásait. Az OCP vállalat például teljes kontrollt gyakorol Detroit városa felett, és gyakran átlép minden etikai határt. A "Robotzsaru" nem csak egy akciófilm, hanem erőteljes társadalmi szatíra is. Az erőszak ábrázolása gyakran szándékosan eltúlzott, hogy rámutasson a média, a vállalati kapzsiság és az erkölcsi hanyatlás kritikájára. Paul Verhoeven rendező célja az volt, hogy a nyers erőszakot egyfajta ironikus tükörként használja, amelyben a néző szembesül a társadalom erőszakkal szembeni érzéketlenségével és a korabeli Amerika erőszakos kultúrájával. A történet olyan kérdéseket is felvet, mint a rendfenntartás, a bűnözés és a technológia szerepe a társadalomban. Robotzsaru karaktere például a technológiai fejlődés pozitív és negatív aspektusait is bemutatja.

Delta City; Detroit a jövőben. Az OCP víziója, miközben egy járókelőt punkok zaklatnak.

       Akciójelenetek:

A film egyik legnagyobb erőssége a látványos és emlékezetes akciójelenetekben rejlik. Ezek a nemcsak az izgalmas harcokat és üldözéseket mutatják be, hanem fontos szerepet játszanak a film társadalmi és politikai üzeneteinek közvetítésében is. Feljethetetlen Murphy kivégzése, a Robotzsaru harca ED-209-el, vagy a végső ütközet Clerence badájával, ami egy keretbe is helyezi Murphy történetét; kettejük sztorija ott végződik, ahol elkezdődött.  

A Robotzsaru akcióban. Emil épp megtanulja, hogy nem érdemes ujjat húzni Robóval.

       Ikonikus karakterek:

Robotzsaru egyike a legismertebb sci-fi karaktereknek. Verhoven egyfajta amerikai Jézusnak tekintette a figurát, az egyik interjújában arról vallott, hogy szándékosan vonta a karaktert keresztény kultúrkörbe; Murphy kivégzése egyfajta keresztrefeszítés, majd a feltámadás után, egy új, sérthetetlenebb testben szolgáltat igazságot az őt és másokat ért attrocitások miatt. A "jézussága" miatt "jár vízen" a Robotzsaru, mielőtt kinyírná Clerence-t a film végén.*  De nem csak a robotrendőr az egyetlen király karakter a filmben; ilyen jó gonszokat is csak keresve talál az ember mozivásznon. Ott van Dick Jones, az OCP igazgatóhelyettese, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Az ő projektje az ED-209-es harci robot is, ami az első perctől kiabál egy kemény harcért a Robotzsaruval, de a Nancy Allen által játszott Lewis is remek side-kick-je lett a fémbe öltöztetett Murphynek. 

Lewis az utolsókig kitart egykori társa mellett.

       Emlékezetes szövegek:

A film tele van olyan idézetekkel, amelyek mélyen beivódtak a popkultúrába. Gondolom, minden rajongó vágja a 4 direktívát, ami alapján Robo rendszere működik, de ugyanilyen jó duma az is, mikor Emil a bezinkutas találkozó alkalmával rájön, hogy egyszer már megölték Murphyt. Amúgy a film tényleg tele van jó dumákkal, sajnos nem jegyzeteltem ki őket. Meaculpa, meaculpa. De úgyis tudod, hogy miről beszélek, ha pedig nem, akkor nézd meg a filmet. :D

       Disztópikus jövőkép:

A film disztópikus jövőképe erős társadalmi kommentárként is szolgál, amely figyelmeztet a kapitalizmus, a technológia és a média túlkapásainak veszélyeire. A disztópikus elemek sokrétűek, és több szempontból is alátámasztják a film sötét, pesszimista hangulatát. Ilyen például a vállalati uralom és a korrupció, lásd az OCP a megacorporation, amely privatizálta a rendőrséget. Amelyiknek az elsődleges célja a profit növelése, és nem a közösség szolgálata. A filmben jól látható az OCP kegyetlensége és könyörtelensége, ahogy a saját alkalmazottait és a közbiztonságot is feláldozza az üzleti érdekeiért. Ismerős? Na, van még ebből. 

Detroit a filmben egy bűnözéssel fertőzött város. A film bemutatja a város utcáin zajló mindennapi erőszakot, a rablásokat, gyilkosságokat és a drogkereskedelmet. Ez a folyamatos bűnözés és erőszak egy szétesett társadalom képét festi le, ahol a lakosság kiszolgáltatott és a törvény gyakorlatilag megszűnt létezni. Menjünk tovább. A Robotzsaru maga is a szimbóluma annak, hogy a technológia milyen mélyen beavatkozik az emberi életbe. Alex Murphy, miután halálosan megsebesül, gyakorlatilag egy termékké válik, akit az OCP a saját céljaira használ fel. A filmben bemutatott technológia egyike sem az emberek javát szolgálja, hanem inkább eszköz az ellenőrzésre és a hatalomgyakorlásra (Oké, kivéve a Yamaha műszív a Família Szívközpontban). 

De a film jövőbelátó módon mesél a média hatalmáról és manipulációs képességéről. A híradások és reklámok torz módon mutatják be a valóságot, gyakran trivializálják vagy szenzációhajhászó módon ábrázolják az erőszakot és a társadalmi problémákat. Ez a médiaképe a társadalom dehumanizálódását tükrözi, ahol az emberek egyre érzéketlenebbé válnak a valóságos tragédiák és erőszak iránt. Nem akarok politizálni, de szerintem nem csak nekem tűnik ismerősnek a filmben lefestett világkép.

A film nem túlzottan optimista. A kép, amit a jövőről fest egyáltalán nem tűnik kedvesnek, biztonságosnak. A képen épp Detorit utcáit verik szét a különböző bandák.

       Eredeti zenei aláfestés:

Basil Poledouris zenei aláfestése tökéletesen illeszkedik a film hangulatához, fokozza a feszültséget és az érzelmi töltetet. Az ikonikus főtéma azonnal felismerhető és emlékezetes. Poledouris zenéje nemcsak aláfestést nyújt a jelenetekhez, hanem aktívan hozzájárul a történetmeséléshez és a karakterek mélyebb megértéséhez. De a zenéről majd még később beszélgetünk.

       Erőszak ábrázolása:

Mint azt már említettem, az erőszak ábrázolása a filmben megrázó. Gyakran szándékosan eltúlzott, hogy rámutasson a média, a vállalati kapzsiság és az erkölcsi hanyatlás kritikájára. Paul Verhoeven rendező célja az volt, hogy a nyers erőszakot egyfajta ironikus tükörként használja, amelyben a néző szembesül a társadalom erőszakkal szembeni érzéketlenségével és a korabeli Amerika erőszakos kultúrájával. A filmet sok kritika érte az erőszakossága miatt, és néhány országban cenzúrázták is. (Létezik egy rendezői változat is a filmből, amiben ezek a jelenetek még elnyújtottabbak, volt, amelyik már nekem is kíméletlennek tűnt, például ED-209-es meghibásodása a bemutatón. Szegény Kinney-t annyira szétlövi, hogy a végén csak fasírozott maradt belőle.) Viszont ezek a jelenetek nem csak öncélúak és nem csak a fizikai brutalitást mutatják be; ennél jóval mélyebb társadalmi kommentárt is adnak a vállalati hatalomról, az igazságszolgáltatásról és a modern társadalom állapotáról, amiről már egyébként is szó volt.

Szegény Murphy, milyen csúnyán végzi!

Fú, oldalakat lehetne írni erről a filmről és még akkor sem tudnánk mindent megbeszélni! Szerintem zseniális, de gondolom, a fenti lelkendezésemből számodra is kiderült, milyen sokra tartom ezt a mozit. Rádaásul ez is olyan brutál jól mutat kivetítőn, nagyvásznon, hogy elmondani sem tudom. Ha van rá lehetőséged, egyszer mindenképpen nézd meg ebben a formátumban is. 

A héten lesz még poszt a filmről; akarok beszélni a film filozófiai kérdéseiről, a filmzenéről, a rendezésről és az operatőri munkáról, számomra ezek kiemelkedőek ebben a moziban. Persze, ott vannak még a trükkök is, de arra, azt hiszem, most nem jut majd idő, ahogy a hiábak és kliséket is kihagyom ezúttal. Talán majd egy másik alkalommal megnézzük ezeket. 

Helényi Tibor baromi jó, kézzel rajzolt plakátja a film magyar bemutatójához.

Addig is, csumi. Tali később.

*Hivatkozott interjú: https://www.theguardian.com/culture/2022/may/16/robocop-american-jesus-paul-verhoeven-ultra-violent-cult-classic-pter-weller-chin

A képek a Film-grab.com oldalról valók, kivéve a "Paul Verhoven  és Peter Weller a Robotzsaru forgatásán", azt egy Fb-os csoportban találtam, itt. 

Aztán, közben lassan úgy néz ki, hogy lesz időm foglalkozni a blog kibeszélős Fb csoportjával, a Popcorn és Kólá-val is. Egyelőre nem ígérek semmi rednszereset, de ha van valami érdekesség ezekkel a régi filmekkel kapcsolatban, akkor azt odaviszem. És persze te is hozhtasz minden infót, amit csak tudsz, adózzunk imádattal együtt ezeknek a filmeknek. :) A csoportért katt ide.

Faszi

A filmzene fontos, sokszor észre se vesszük, hogy mennyire. Sőt, az a legjobb, ha egyébként nem tudod elkülöníteni a filmélménytől, mert egy igazán jó filmzenének a képi világgal együttműködve kell hatnia rád. 

Általában azután hallgatom meg külön, miután már láttam a filmet. Vannak olyan score-ok, amiket nem kedvelek egyedül, csak a filmmel, de ezt itt bármikor, bármeddig el tudnám hallgatni. Szerintem egy nagyon sikerült filmzene a Kampókézé, néhány pontban megnézzük, hogy mi jellemző rá és aztán hagyok itt egy kevéske hallgatnivalót is. ;)

Na, szóval...

A "Kampókéz" filmzenéjét Philip Glass, a minimalista zene egyik legjelentősebb alakja komponálta. Glass zenei stílusa és a film atmoszférája tökéletesen kiegészítik egymást, hozzájárulva a film hátborzongató és nyomasztó hangulatához. 

Néhány szóban Glassről:

Philip Glass (1937. január 31-én született Baltimore-ban) amerikai zeneszerző és zongorista. Széles körben a 20. század végének egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjeként tartják számon. Glass munkásságát a minimalizmussal hozzák kapcsolatba, zenéje ismétlődő frázisokból és váltakozó rétegekből építkezik. Glass magát egyébként az "ismétlődő struktúrájú zene" zeneszerzőjeként jellemzi.
Glass alapította a Philip Glass Ensemble-t, amely ma is létezik, de Glass már nem lép fel az együttessel. 97 évesen ez talán érthető is. 15 operát, számos kamaraoperát és zenés színházi művet, 14 szimfóniát, 12 versenyművet, 9 vonósnégyest, sok más kamarazenei művet és tucatnyi filmzenét írt. Ez utóbbiakból hármat Oscar-díjra is jelölték. 

A Kampókéz zenéje

1. Minimalista Kompozíció

Philip Glass minimalista zenei stílusa áthatja a "Kampókéz" filmzenéjét. Ismétlődő motívumokat, egyszerű harmóniákat és fokozatosan változó szerkezeteket használ, amelyek hipnotikus és kísérteties hatást keltenek. Ez a stílus kiválóan illeszkedik a film lassan kibontakozó feszültségéhez és misztikus atmoszférájához.

2. Melankolikus és Komor Hangulat

A filmzenében uralkodó melankolikus és komor dallamok tovább fokozzák a történet sötét tónusát. Szerintem nagyon egyedi dallamíveket használ, szerintem nagyon szépek az itt-ott beszűkülő melódiák. Glass zenei motívumai gyakran visszatérnek, és érzelmileg gazdag, szívszorító hatást keltenek. Ez a melankolikus hangulat is segít a nézőnek jobban átérezni Helen és a többi szereplő belső küzdelmeit és félelmeit.

3. Orgona és Kórus Használata

A zene egyik jellegzetes eleme az orgona és a kórus használata. Az orgona sötét, templomi hangzása szakrális és misztikus érzetet kelt, amely tökéletesen illik a Kampókéz legendájához és a történet misztikumához. A kórusok éteri, szinte szakrális hangzása pedig fokozza a film kísérteties atmoszféráját.

4. Témák és Motívumok Ismétlése

Philip Glass zenéjében gyakori az ismétlődő témák és motívumok használata, amelyek egyfajta ritmikus és harmónikus folytonosságot hoznak létre. Ezek az elemek a film különböző jeleneteiben rendre visszatérnek, összekötve az eseményeket és növelve a feszültséget. Ez az ismétlődés különösen hatásos a horror műfajban, mert egyre fokozódó nyugtalanságot kelt a nézőben.

5. Kontrasztok és Dinamika

Glass zenéjében a dinamikai kontrasztok és a hirtelen váltások is fontos szerepet játszanak. Ezek a zenei elemek segítenek a feszültség építésében és a váratlan fordulatok hangsúlyozásában. A halk és finom részek után hirtelen bekövetkező erőteljes zenei elemek meglepő és ijesztő hatást keltenek, amelyek jól illeszkednek a film horrorisztikus jeleneteihez. 

6. Emocionális Mélység

Philip Glass zenei stílusa képes mély érzelmi hatást kelteni, anélkül hogy túlságosan melodramatikussá válna. A "Kampókéz" zenéje egyszerre elegáns és kísérteties, amely mélyebb réteget ad a film narratívájának és karaktereinek. Ez az emocionális mélység segít a nézőnek jobban kapcsolódni a történethez és a szereplők érzelmi állapotához.

Remélem egyetártesz velem abban, hogy a "Kampókéz" filmzenéje egy mesterien megkomponált mű, amely  különleges zenei élményt nyújt, és tökéletesen kiegészíti a film történetét és vizuális világát.

Sajnos egyik zenei streaming platformon sincs fent kizárólag ennek a filmnek a score-ja. De, nem tudom, hallotál- e már az Internet Archive-ról, ahol rengeteg régi cucc van fennt, könyvek, videók, nagyrészt angolul, de jelen esetben ez egyáltalán nem számít, mert itt viszont meglett ennek a remek filmzenének minden darabja. Ha meg akarod hallgatni, katt ide.

És ha megy a zongorázás, akkor megpróbálhatod megtanulni az filmzene egyik témáját. A kottát a Scribd-ről tudod letölteni, itt.

És akkor a házi feladatod.

Jövő héten Paul Verhoven méltán híres mozijával foglalkozunk, mégpedig az 1987-es Robotzsaru lesz terítéken. Ebből készüljetek. :)

És akkor még egy kis infó.

 Sajnos, úgy tűnik, megint túlvállaltam magam, szóval a készítők a héten már lemaradnak, sajnos nem lesz rájuk időm. Ezért a jövő héttől kicsit átvariálom majd posztokat, azt hiszem, ismét túl sokat vállaltam, bár ez már nem nagy újdonság, mindig ezt csinálom! :D szóval, kevesebb poszt a jövő héttől.

Jó hétvégét neked!