Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyerekkoromban is már elég furcsának éreztem magam. Emlékszem, hogy az oviban sokszor inkább egyedül játszottam, mert a többiek játékai nem igazán kötöttek le. Például órákig elvoltam egy kis műanyag koporsóval, amibe egy játékvámpírt lehetett fektetni, és teljes meggyőződéssel temetési szertartásokat rendeztem neki.
Fogalmam sem volt arról, hogy, van-e bármi "gond" velem, én csinálok valamit rosszul vagy csak egyszerűen nem olyanra sikerültem, mint a többiek? Azért is foglalkoztatott ez a gondolat, mert a mások reakcióiból úgy vettem észre, hogy sok ember nem igazán tud velem mit kezdeni. És leginkább a felnőtteket hoztam zavarba, mert például ha nem akartam egy kérdésre válaszolni vagy épp azt éreztem, hogy valaki zavar, arra elképszető ideig tudtam bámulni, anélkül, hogy egy szót is szóltam volna. Vagy épp csípős nyelvvel olvastam be minden felnőttnek, aki nem köszönt vissza, miközben anyuval sétáltunk az utcán. És ezek a dolgok csak rosszabbak lettek az oviban, meg a suliban. Valamikor a középiskola 2. osztálya körül kezdtem kissé tudatosabban egy, mindenki számára kényelmes és elfogadható arcot mutatni a külvilág felé, hogy ne érezzék olyan kellemetlenül néha magukat az emberek a társaságomban. (Az az igazság, hogy ez néha túl jól is ment, és én láttam kárát, de mivel nem pszichoanalízist írok, erről most ennyit.) És bár világ életemben imádtam magamról beszélni, lassan rájöttem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell mindenkinek tudnia. Van, ami csak a közelebbi körnek való. Persze az is igaz, hogy a rossz barátválasztásaimnak köszönhetően sokan kiszipolyoztak, kihasználtak és leraboltak ebből a belső körből, de ez már más téma lenne és nem is erről akarok beszélni. Hanem épp az ellenkezőjéről. A családról.
Mert a család az mindig ott volt mögöttem. Szerencsés vagyok, mert a legtöbb rokonom elfogadta az "igazi arcomat" is. Maximum kikekedett szemekkel kacagtak egy jót, amikor előálltam a legújabb, legmenőbb, legkreatívabb, valóra váltás előtt álló ötletemmel. De sosem bíráskodtak, sosem néztek le vagy sosem irigykedtek, pedig voltak pillanatok, amikor a közönség zúgó tapsán feküdve suhantam a színpad és a nézőtér felett... :D
A tesómmal különösen jó kapcsolatom volt gyerekként és örülök,hogy ezt ma is elmondhatom. Minden hülyeségemben benne volt, rengeteg vicces és remek dolgot csináltunk együtt. Megvoltak a magunk játékai, szabályai, és mindig megvédtük egymást, kivéve, ha valami nagyon tesós dolgon össze nem vesztünk. Mert ilyenkor néha megtéptük egymást, de az, akinek van tesója és akivel ez még sosem fordult elő, most be is fejezheti az olvasást. :D
Nem tudom, hogy emiatt volt-e, de amikor először láttam az Addams Family-t, bizonyos jelenetekben, mintha magamat, magunkat láttam volna. Persze kevesebb túlzásokkal, és kevesebb veszélyes és halálvággyal teli pillanattal, de megjelent bennem egy kép, hogy néha biztosan ilyennek látnak minket mások. Ahogy én is láttam ilyenekenek barátaim, osztálytársaim vagy épp a szomszédaim családját.
Amit mondani akarok az az, hogy szerintem minden család fura, már ha kintről, a kívülálló szemszögéből nézzük. Ezért is fontos ma is ez a film. Mert igyekszik arra megtanítani a viccei és a túlzásai mentén, hogy egyikünk sem furcsa vagy különleges és mégis, mindegyikünk az. Vagyis, érdemes elfogadónak és toleránsnak lenni, mert ami nekünk különös, az másnak lehet, hogy hétköznapi és fordítva. Na, meg a naivitás is megvan, már, továbbra is szeretnék közös vonásaokt találni Addamsék és a mi családunk között. De ennyit a személyes gondolatokról.
Urak és Hölgyek, a héten az Addams Family - A galád család című filmmel foglalkozunk. Szokás szerint minden oldalról körbejárjuk: megvizsgáljuk a keletkezését, a cselekményét, a szereplőit, a fogadtatását, az örökségét, és megnézzük milyen kritikával élt a kor családmodellje felé.
Családi kupaktanács Addamséknél.
És mielőtt hozzákezdünk, ide kell viggyesszem a szokásos, rövidke kis közérdekű, SPOILER veszélyre figyelmezető mondatot. Szóval, csak csínján, ha még nem láttad a filmet.
A Film Keletkezése
Kevés olyan család létezik a popkultúrában, amely annyira ikonikus lenne, mint az Addams Family. Charles Addams 1938-ban megjelent szatirikus képregényrajzaiból nőtte ki magát ez a morbid humorral átitatott, mégis szerethető világ, amely később számos adaptációt megélt. Bár az 1964-es tévésorozat megteremtette és be is betonozta a család kultikus státuszát, az 1991-es mozifilm volt az, amelyik világhírűvé tette őket. A Barry Sonnenfeld rendezésében készült Addams Family – A galád család egyedi stílusával és fekete humorával igazi kasszasiker lett, amely a mai napig hatással van a gótikus popkultúrára és a fekete komédiákra.
A The Addams Family filmötlete a ’80-as évek végén született meg, amikor a Paramount Pictures és a Scott Rudin Productions úgy döntött, hogy egy egész estét mozifilmet szentel a klasszikus karaktereknek. Az eredeti tévésorozat nosztalgikus népszerűsége, valamint Tim Burton 1989-es Batman-jének sikere (amely szintén sötétebb tónusú feldolgozása volt egy ismert figurának) bizonyította, hogy van igény a sötét hangulatú, egyedi humorral operáló filmekre.
A rendezői székbe Barry Sonnenfeldet ültették, aki korábban a Coen testvérek operatőreként dolgozott, így ez volt az első rendezése. Sonnenfeld precíz képi világa és vizuális humorérzéke tökéletesen illett az Addams család sötét, mégis játékos világához.
A film forgatása során számos kihívással kellett szembenézni, például a szigorú költségvetéssel vagy egészségügyi problémákkal (Raúl Juliá, aki Gomezt alakította, egy szemprobléma miatt később kórházba is került). Ennek ellenére a produkció elkészült, és 1991 novemberében a közönség elé került.
A fenti kép egy kocka az eredeti képregényből, lent pedig a tv sorozat szereplői.
Cselekmény
A történet középpontjában Gomez Addams (Raúl Juliá) és felesége, Morticia (Anjelica Huston) áll, akik évtizedek óta keresik Gomez rég eltűnt testvérét, Fester Addamset (Christopher Lloyd). Egy ügyeskedő szélhámos, Abigail Craven (Elizabeth Wilson) és ügyvédje, Tully Alford (Dan Hedaya) ennek nyomán úgy döntenek, hogy pénzt húznak ki az Addams családból azzal, hogy Festernek adják ki Abigail nevelt fiát, Gordon Cravent.
Gomez kezdetben elvakultan örül „testvére” visszatérésének, de Morticia és a gyermekek, Wednesday (Christina Ricci) és Pugsley (Jimmy Workman), gyanakodni kezdenek. A cselekmény egyre bonyolódik, amikor a családot kitoloncolják kastélyukból, és a valódi Fester személyazonosságával kapcsolatos titkok napvilágra kerülnek.
A film végén a szeretet és a családi kötelékek győzedelmeskednek, és az Addams család visszanyeri otthonát, miközben kiderül, hogy Gordon valóban Fester – csak az évek során elvesztette az emlékeit.
Szereplők és Karakterek
A film színészgárdája kiválóan hozta a karakterek jellegzetes vonásait:
- Anjelica Huston – Morticia Addams: A karakter ikonikus gótikus külseje és sztoikus eleganciája Anjelica Huston zseniális alakításában vált felejthetetlenné. Huston annyira tökéletes volt a szerepben, hogy Golden Globe-jelölést kapott érte. Azt hiszem, meg is érdemelte. Huston a forgatás során fájdalmasan szoros fűzőt viselt, hogy Morticia derekát extrém módon kiemeljék, és a szeme fölé ragasztották a szemöldökét, hogy titokzatosan ívelt szemformát kapjon.
- Raúl Juliá – Gomez Addams: Karizmatikus, teátrális és imádnivaló, Raúl Juliá Gomezének minden mozdulata aranyat ér.
- Christopher Lloyd – Fester Addams: Az eredetileg nagydarab, kopasz figurát Lloyd egy meglepően energikus és vicces karakterré formálta, tökéletesen beleolvadva az Addams család világába. Érdekesség, hogy a színész eredetileg vékony és magas volt, így a filmben számos párnát és speciális jelmezt használtak, hogy Fester köpcös külsejét megteremtsék.
- Christina Ricci – Wednesday Addams: A mindössze 11 éves Ricci alakítása Wednesdayként legendássá vált. Hidegvérű, halálosan komoly arckifejezései és morbid megjegyzései a film egyik legnagyobb erősségévé tették a karaktert.
Fogadtatás és Hatás
A film megjelenésekor a kritikusok véleménye erősen megoszlott. Míg egyesek dicsérték az atmoszféráját, a látványvilágát és a szereplőgárdát, mások úgy érezték, hogy a történet kaotikus vagy kevésbé erős, mint a film egyéb elemei.
Pozitív kritikák:
- A látványvilág és a hangulat: A film egyik legnagyobb dicsérete Barry Sonnenfeld rendező vizuális érzékenységének szólt. A sötét gótikus esztétika, a különleges díszletek és az operatőri munka sokak szerint tökéletesen megragadta az Addams Family világát. A klasszikus horrorfilmek atmoszféráját idéző színvilág, valamint a karakterek megjelenése rendkívül emlékezetessé tette a filmet.
- A szereplőgárda: A legtöbb kritikus kiemelte Anjelica Huston (Morticia) és Raúl Juliá (Gomez) karizmatikus alakítását. Huston különösen elismerést kapott Morticia karakterének elegáns és fenyegető egyensúlyáért, míg Juliá energikus és teátrális Gomez-megformálása szintén sokakat lenyűgözött. Christopher Lloyd (Fester) és Christina Ricci (Wednesday) alakítása is kifejezetten sok pozitív visszajelzést kapott. Ricci különösen, aki fiatal kora ellenére ikonikus módon hozta Wednesday szenvtelen, intelligens és cinikus karakterét.
- A fekete humor és a szatíra: A film sötét, morbid humora sok kritikust meggyőzött. A karakterek viselkedése, a halálhoz és az erőszakhoz való könnyed viszonyuk, valamint a társadalmi normák kifigurázása mind hatásosan működtek.
Negatív kritikák:
- A történet gyengesége: A legtöbb negatív vélemény arra mutatott rá, hogy a film cselekménye kissé széttartó és nehezen követhető. A kritikusok szerint a történet – amelyben egy szélhámos Festernek adja ki magát, hogy megszerezze az Addams család vagyonát – nem volt elég erős ahhoz, hogy a látványvilággal és a karakterekkel egyensúlyban maradjon.
- A humor nem mindenkinél talált be: Noha sokan imádták a fekete humort, egyes kritikusok úgy érezték, hogy a film helyenként túl groteszk vagy céltalanul furcsa. Azok, akik nem voltak hozzászokva az ilyen típusú humorhoz, kevésbé élvezték a filmet.
- Tim Burton filmjeihez való hasonlítás: Több kritikus is megjegyezte, hogy a film látványvilágában és humorában emlékeztetett Tim Burton Beetlejuice (1988) és Edward Scissorhands (1990) alkotásaira. Ez egyrészt dicséret volt, másrészt viszont néhányan úgy érezték, hogy az Addams Family nem lépett eléggé ki Burton árnyékából.
A Közönség Fogadtatása
Bár a kritikusok nem egyhangúan ünnepelték a filmet, a közönség imádta, és ez volt az, ami végül kultikus státuszba emelte az Addams Family-t.
Gomez és Morticia; egyszerre vicces és szívmelengető ez a pár!
Mi tetszett legjobban a közönségnek?
- A nosztalgiafaktor: Az 1964-es The Addams Family televíziós sorozatot sokan szerették, így a film egyfajta nosztalgikus visszatérést jelentett azok számára, akik a tévésorozaton nőttek fel. Az új generáció számára pedig egy friss, modern(ebb) változatként szolgált.
- Wednesday Addams karaktere: Christina Ricci Wednesday-je különösen népszerű lett a fiatal nézők körében. A karakter rideg, cinikus humora, intelligenciája és kissé hátborzongató személyisége sokak számára kiemelkedő elem volt a filmben.
- Gomez és Morticia kapcsolata: A közönség imádta a két főszereplő közötti szenvedélyes és humoros dinamikát. Gomez és Morticia nem a tipikus filmes házaspár voltak: szerelmük szenvedélyes és őszinte volt, ami sok néző számára frissítően hatott.
- A vizuális humor és a morbid poénok: A film tele volt vizuális geggekkel és morbid, mégis könnyed humorral. Az olyan jelenetek, mint amikor Wednesday és Pugsley egymást kínozzák játékból, vagy amikor Morticia vágyakozva nézi, ahogy Gomez kínpadon nyúzatja a testét, ikonikus momentumokká váltak.
A film pénzügyi sikere
A film a maga 30 millió dolláros költségvetésével világszerte több mint 190 millió dollárt hozott, így hatalmas siker lett. Ennek köszönhetően 1993-ban elkészült a folytatás, az Addams Family Values (Addams Family 2 – Egy kicsivel galádabb a család), amelyet sokan még jobbnak tartanak, mint az első részt.
Kultikus Státusz és Örökség
Bár az Addams Family nem nyerte el minden kritikus tetszését, a film hosszú távon rendkívül népszerű maradt.
- A karakterek ikonikusak maradtak: Azóta számtalan más adaptáció született, de a film szereplőgárdája – különösen Huston, Juliá, Ricci és Lloyd – meghatározó maradt a rajongók számára.
- Christina Ricci Wednesday-je egy új archetípus lett: A film hatására Wednesday karaktere a gótikus és „különc” tinédzserek egyik popkulturális ikonja lett. Ezt a hatást később a Netflix Wednesday sorozata (2022) is kihasználta, amely világszerte hatalmas sikert aratott. Ez a spinoff azért is érdekes, mert a soroztatot Tim Burton készítette.
- A film mémek és internetes kultúra alapja lett: Az Addams Family karaktereinek szarkasztikus humora és abszurd viselkedése tökéletesen illeszkedett a későbbi internetes mémkultúrához, és a mai napig gyakran idézett alkotás.
- Új lendület a franchise-nak: Az 1991-es The Addams Family nemcsak sikeres film lett, de megágyazott a későbbi, filmsorozat körül kialakult népszerűségnek. A ’90-es években számos rajzfilm, videojáték és még egy Broadway-musical is készült a karakterek alapján.
Az Addams Family 1991-es filmváltozata egy látványos, morbid humorral átitatott fekete komédia lett, amely vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de a közönség számára igazi kedvenc lett. Míg a történetet és a humort nem mindenki értékelte, a vizuális világ, a színészi alakítások és az ikonikus karakterek miatt a film hosszú távon kultikus státuszt ért el.
A film üzenete – hogy a furcsaság valójában relatív, és minden család lehet „galád” a maga módján – továbbra is aktuális, és ezért az Addams Family ma is fontos része a popkultúrának. Emellett egy időtálló klasszikus is, amely nemcsak a fekete humor kedvelőinek szól, hanem a gótikus esztétika egyik meghatározó popkulturális műve is. Barry Sonnenfeld rendezése és a fantasztikus színészi alakítások biztosították a film helyét a kultfilmek sorában.
Ha még nem láttad, vagy csak újra szeretnéd élni az Addams család sötét, mégis szívhez szóló világát, ez a film mindig jó választás.
Az Addams Family azonban nemcsak egy látványos fekete komédia, hanem egyfajta szatíra is a hagyományos amerikai családmodellel és a társadalmi normákkal szemben. A film az Addams család kontrasztját állította szembe a „normális” világgal, és ezzel éles kritikát fogalmazott meg az akkori társadalom bizonyos aspektusaival kapcsolatban.
1. Az amerikai álom és a konformizmus paródiája
Az Addams család egyértelműen kívülállónak számít a társadalomban, de ez az outsider szerep egyfajta szabadságot is ad nekik. A ’90-es évek elején az amerikai filmek gyakran idealizálták a tipikus középosztálybeli családokat (lásd Reszkessetek Betörők!, Örömapa, Mrs. Doubtfire stb.), ahol a boldogság egy jól berendezett házzal, sikeres karrierrel és tradicionális értékekkel volt egyenlő.
Ezekben a filmekben a boldogság kulcsa egy fehér kerítéses ház, egy jól szituált családapa és a tipikusan szerető, de kicsit neurotikus anya volt, aki próbálta egyben tartani a családot. Az Addams Family ezzel szemben egy teljesen abszurd, mégis boldog és kiegyensúlyozott családot mutat be.
Az Addams család ezzel teljesen szembemegy: számukra az otthonuk egy groteszk, sötét kastély, ahol a macskaevő növények és a kísértetek is a család részét képezik. Ők azok, akik boldogok és elégedettek az életükkel, miközben a külvilág folyamatosan próbálja őket „megjavítani” vagy kizárni a társadalomból. Ez a narratíva kritizálja azt az elképzelést, hogy csak egyetlen módon lehet „normális” vagy boldog életet élni.
Gomez és Morticia nem a szokásos fáradt szülőpáros, akik stresszelnek a munka és a gyereknevelés miatt – ők szenvedélyesen szeretik egymást, tele vannak élettel és élvezik a furcsa, groteszk mindennapjaikat.
Wednesday és Pugsley nem cukiságbombák, hanem morbid humorral átitatott, halálos kísérleteket végző gyerekek, akik azonban nem rosszak vagy problémásak – csak másképp szórakoznak.
Lurch és Izé (Thing) a hagyományos kedves, segítőkész házvezetői szerepet parodizálják, de a horrorfilmes és gótikus esztétikával keverve.
Ezzel a film azt az üzenetet közvetíti, hogy a boldog családok nem egyformák – és néha a "furcsa" emberek sokkal elégedettebbek az életükkel, mint azok, akik megpróbálnak tökéletesen beilleszkedni.
2. A materializmus és kapzsiság elítélése
A film egyik fő témája a kapzsiság és az anyagiasság kritikája. A történetben Abigail Craven és az ügyvédje, Tully Alford megpróbálják megszerezni az Addams család vagyonát, miközben maga a család soha nem az anyagi javakra koncentrál, hanem inkább az érzelmi és családi kötelékekre.
Ez a kontraszt jól tükrözte az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején uralkodó kapitalista szemléletet. A film egyértelműen kigúnyolja azokat, akik pénzért és hatalomért bármit megtennének, miközben a valódi boldogság a családi összetartásban és az egyediség megőrzésében rejlik.
3. A kívülállók diadala és a társadalmi elfogadás kérdése
A film egyértelműen az Addams család pártját fogja: bár ők tűnnek „furcsának” és „szokatlannak”, valójában őszinték, szeretetteljesek és elkötelezettek egymás iránt. Ezzel szemben a „normális” társadalom képviselői – mint a kapzsi ügyvéd vagy a pénzéhes Abigail Craven – manipulatívak és felszínesek.
A film üzenete az, hogy az igazi különcség nem a furcsa kinézetben vagy szokásokban rejlik, hanem abban, hogy ki mennyire őszinte önmagához. Az Addams család annak a szimbóluma, hogy a kívülállóknak is van helyük a világban, és nem feltétlenül kell beilleszkedniük ahhoz, hogy boldogok legyenek.
4. A feminizmus és a női szerepek átalakulása
Morticia Addams karaktere különösen érdekes ebből a szempontból. Bár a filmben klasszikus női szerepben (feleség, anya) jelenik meg, messze nem egy alárendelt figura. Ő maga is egy erős, önálló karakter, akinek karizmatikus jelenléte Gomezével egyenrangú. Az ő szerelmi dinamikájuk élesen különbözik a hagyományos házassági szerepektől, hiszen Morticia és Gomez szenvedélyes kapcsolatot ápolnak, amely tele van tisztelettel és egyenrangú viszonyulással.
Emellett Wednesday Addams karaktere is egy szokatlan női hősként jelenik meg: ő egy okos, cinikus és erős fiatal lány, aki nem fél kérdőre vonni a világ működését. Ez különösen érdekes volt a ’90-es évek elején, amikor a női karakterek sokszor még mindig passzívabb szerepekbe voltak szorítva.
5. A halállal és a morbiditással kapcsolatos társadalmi tabuk megdöntése
A film egyértelműen játszik a halál és a morbid humor témájával, ami a mainstream kultúrában gyakran tabunak számított. Az Addams család számára a halál nem félelmetes vagy tragikus dolog, hanem az élet természetes része. Ez egy érdekes kontrasztot képezett a ’90-es évek amerikai filmjeivel, ahol a halál gyakran csak tragédiaként vagy horrorfilmes elemként jelent meg.
Ez a fajta fekete humor és ironikus hozzáállás a halálhoz ma is egyedülállónak számít, és az Addams család egyik legikonikusabb védjegye maradt.
Tesók, ha játszanak; Pugsley a villamosszékben.
A The Addams Family tehát nemcsak egy szórakoztató fekete komédia, hanem egy éles társadalomkritika is volt. A film az akkori társadalmi normák kifigurázásával üzent azoknak, akik kívülállónak érezték magukat: nem kell a többség által meghatározott normák szerint élni ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És ez a mondat még ma is helytálló és pontos.
Ezért is releváns még ma is az Addams Family, hiszen a társadalmi konformitás, a másság elfogadása és a kapitalista értékek kritikája továbbra is aktuális témák. Ezért is lehet, hogy a film az évek során igazi kultikus klasszikussá vált, amely nemcsak nosztalgikus élményt nyújt, hanem egyfajta bátorítást is azoknak, akik mernek különbözni.
Persze az Addams Family nem csak ennyi. A film egy több rétegből álló paródiát kínál, amely nemcsak a társadalmi normákat és a kapitalizmust figurázza ki, hanem számos egyéb kulturális és filmes toposzt is kifordít. Lássuk, milyen egyéb elemeket parodizál még a film!
1. Az Amerikai Jogrendszer és a Kapzsi Ügyvédek
Tully Alford, a család ügyvédje egy tipikus kapzsi, gerinctelen karakter, akit csak az érdekel, hogy minél több pénzt szerezzen. Ezzel a film kifigurázza az amerikai jogrendszert és a kapzsi ügyvédeket, akik a gazdag emberek vagyonát próbálják kihasználni és manipulálni.
Ez különösen a ’90-es évek elején volt releváns téma, amikor az amerikai popkultúra egyre több jogi drámát és ügyvédellenes narratívát kezdett gyártani (A Cég; Vinny, az 1ügyű; Hantaboy stb.). A filmben Tully nemcsak pénzéhes, hanem ostoba is – az a fajta karakter, aki azt hiszi, hogy intelligensebb az Addams családnál, de valójában sokkal könnyebben átverhető, mint ő maga gondolja.
2. A Gótikus Horrorfilmek és a Sztereotipikus Rémkastélyok
A film vizuálisan és tematikusan is játszik a klasszikus horrorfilmek sztereotípiáival.
- Az Addams-kastély a klasszikus kísértetkastélyok minden elemét magában hordozza: csigalépcsők, gyertyatartók, sötét árnyak, és egy óriási temetőkert.
- A karakterek olyanok, mintha egy Drakula vagy Frankenstein film forgatásáról léptek volna elő, de ahelyett, hogy félelmetesek lennének, inkább szerethető, kedves lények.
- A villámcsapások és az éjszakai viharok mindig drámaian villannak fel, de a filmben komikus hatást keltenek.
Ezzel a film nemcsak tiszteleg a klasszikus horrorfilmek előtt, hanem kiforgatja azok félelmetesnek szánt elemeit, és humorral tölti meg őket.
Az Addams-kastély; egyszerre félelmetes és vicces.
3. A Kapitalizmus és a Gazdagság Kritikája
Az Addams család hihetetlenül gazdag – de ők azok, akik nem is törődnek ezzel. Nem akarják mások pénzét megszerezni, nem foglalkoznak az anyagi javakkal, és nem hajszolják a társadalmi státuszt. Ez teljes ellentétben áll a film „normális” karaktereivel, akik mind a pénzre és hatalomra vágynak.
Ezzel a film kifigurázza a kapitalista értékeket, és azt az elképzelést, hogy a boldogság egyenlő a gazdagsággal. Az Addams család épp azért boldog, mert nem az anyagi világban keresik a kielégülést, hanem az élet abszurd örömeiben.
4. A ’90-es Évek Amerikai Ingatlanpiaca és Az Elitizmus
A filmben az Addams családot kényszerrel ki akarják tenni a kastélyukból, hogy más hasznot húzzon belőle. Ez a jelenet nemcsak a kapitalista társadalom kritikája, hanem az amerikai ingatlanpiac szatírája is.
A ’80-as és ’90-es években az amerikai ingatlanlufi és az elitista társadalmi struktúrák egyre nyilvánvalóbbá váltak, és egyre több film kezdte el gúnyolni azokat, akik mások kárára próbálnak meggazdagodni. Az ügyvéd és a szélhámosok próbálkozása, hogy elűzzék az Addams családot a saját otthonukból, egyértelműen ezt a problémát is kiparodizálja.
5. A Klasszikus Hollywoodi Filmek és A Szappanoperák Drámája
Gomez Addams karaktere egyfajta paródiája a régi hollywoodi romantikus hősöknek. Teátrális, túláradó érzelmeket mutat, és folyamatosan mintha egy Shakespeare-drámából lépett volna elő.
- Gomez és Morticia szerelmi jelenetei sokszor túlzásba vitt, melodramatikus szappanopera-pillanatokat idéznek, amit Sonnenfeld direkt úgy rendezett meg, hogy nevetségesen intenzív legyen.
- A karakterek párbeszédei és gesztusai mintha egy régi fekete-fehér film világából származnának, de az abszurd helyzetek és a morbid humor ezt teljesen kiforgatja.
Ezzel a film egyszerre tiszteleg a klasszikus Hollywood előtt, és egyszerre gúnyolja ki a túlzott érzelmességet és a színházi színpadias játékstílust.
Az Addams Family nemcsak egy egyszerű fekete komédia, hanem egy sokrétű társadalmi és kulturális szatíra is. Kiparodizálja az amerikai családi filmeket, a kapitalizmust, az ingatlanpiacot, a jogrendszert, a horrorfilmek kliséit és még a klasszikus Hollywood drámai elemeit is.
Pontosan ez teszi időtállóvá a filmet: a humora nemcsak abból fakad, hogy egy „furcsa” családot látunk, hanem abból is, hogy a valóságot sokszor épp olyan abszurdnak ábrázolja, mint magukat az Addams-eket.
Emlék-idézés Addams módra.
Az Addams Family – A galád család egy mélyebb, szívhez szóló történetet is mesél, amely a család, az elfogadás és a másság ünnepléséről is szól. Talán ez az oka annak, hogy még évtizedekkel a premierje után is ennyire szerethető és releváns maradt.
A család, mint biztos menedék
Az Addams család minden szempontból eltér a "normális" társadalmi berendezkedéstől. Gótikus, sötét világnézetük, sajátos humoruk és abszurd viselkedésük miatt kívülállóknak tűnnek. A filmben mégis azt látjuk, hogy számukra a család egy tökéletes, szeretetteljes közeg. Az Addamsék feltétel nélkül elfogadják egymást – furcsaságaikkal, bizarr szokásaikkal és morbid világképükkel együtt.
Morticia és Gomez házassága nemcsak szenvedélyes, hanem mély tiszteleten és elfogadáson alapul. Wednesday és Pugsley állandóan kísérleteznek egymáson, de sosem ártó szándékkal – a saját kis univerzumukban ez az ő játékuk, a testvéri szeretetük egy formája. A nagymama és Fester karaktere pedig újabb bizonyíték arra, hogy itt mindenkit olyannak szeretnek, amilyen.
A történet egyik legfontosabb üzenete, hogy a család az egyetlen hely, ahol az ember igazán önmaga lehet. Addamsék nem próbálnak másoknak megfelelni, és nem akarják eltitkolni valódi énjüket – sőt, büszkék arra, hogy mások. Ebben az értelemben a film egyfajta tükörképe azoknak, akik valaha is kívülállónak érezték magukat.
A furcsaság relativitása
A film talán legérdekesebb kérdése az, hogy mit is jelent „furcsának” lenni. Kívülről nézve az Addams család bizarr és hátborzongató, de ha közelebbről figyeljük őket, észrevesszük, hogy ők valójában boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak, mint sok „normális” ember.
Ezzel szemben a film valódi antagonistái, Abigail Craven és az ügyvédje, Tully Alford, akik a társadalmi konvenciók szerint teljesen átlagos emberek, de mégis ők azok, akik kapzsik, manipulatívak és hazugok. A film ügyesen játszik ezzel a kontraszttal: nem azok a valódi „szörnyetegek”, akik sápadtak, koporsókban alszanak és fejetlen babákkal játszanak, hanem azok, akik másokat kihasználva próbálnak előrébb jutni.
Ez a gondolatmenet különösen fontos a mai világban, ahol az emberek gyakran ítélkeznek mások felett a megjelenésük vagy szokásaik alapján. Az Addams Family arra tanít, hogy az igazi különbségek nem kívülről láthatók, hanem belül dőlnek el – és sokszor azok az emberek, akik a leginkább igyekeznek beilleszkedni, a legkevésbé őszinték önmagukkal.
Nem mindenkinek jött be a film humora. Pedig kevés ilyen szórakoztató film készült.
Elfogadás és önazonosság
A film egyik legszebb üzenete az, hogy az önazonosság sokkal fontosabb, mint a beilleszkedés. Az Addams család soha nem próbál másokhoz igazodni – és ez az, ami boldoggá teszi őket. Nem szégyellik a másságukat, sőt, élvezik azt.
A történet során azt is látjuk, hogy a külvilág kezdetben nem tud mit kezdeni velük. Az emberek értetlenkednek, félnek tőlük vagy lenézik őket – egészen addig, amíg meg nem tapasztalják, hogy milyen erős a köztük lévő szeretet és összetartás. Ez különösen jól látszik például Fester karakterén keresztül, aki kezdetben egy szélhámosként kerül közéjük, de idővel felismeri, hogy az Addams család az a közeg, ahol igazán önmaga lehet.
A film arra buzdít, hogy vállaljuk önmagunkat, és ne féljünk attól, hogy nem illünk bele a társadalmi normákba. Hiszen a valódi érték nem az uniformizált viselkedésben, hanem az egyediségben rejlik.
Bár a film több mint 30 éves, az üzenete ma is releváns. A mai világban, ahol az emberek folyamatosan az elvárásoknak próbálnak megfelelni – legyen szó társadalmi normákról, közösségi média jelenlétről vagy munkahelyi elvárásokról – az Addams Family emlékeztet arra, hogy a legfontosabb dolog, hogy önmagunk maradjunk.
Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap az elfogadás és a diverzitás, legyen szó kulturális különbségekről, nemi identitásról vagy egyéni életmódról. Az Addams család pedig tökéletes példája annak, hogy a világ csak úgy lehet igazán színes és izgalmas, ha mindenki önmaga lehet – anélkül, hogy másokat bántana vagy elítélne.
Az Addams Family egy fekete humorral átszőtt, groteszk vígjáték, de a mélyebb rétegeiben egy szeretetteljes és inspiráló történet bújik meg. Egy történet arról, hogy minden család más és más – és hogy a szeretetnek nincs egyetlen helyes formája.
Ha van egy film, amelyet érdemes újra és újra elővenni, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mindenki különleges a maga módján, az az Addams Family. Hiszen végső soron mindannyian egy kicsit furcsák vagyunk – és ez így van rendjén.
Nos, ennyi lett volna mára. Ha tetszett, gyere a Facebook oldalunkra is és nyomj egy like-ot a poszt alatt. Valamint kövesd be az oldalt is, hogy nehogy lemaradj a legújabb hírekről a bloggal és a hamarosan megjelenő The Big '80s Horror Legacy I. - Shadows of Fear című könyvemmel kapcsolatos hírekről.
Tovább nézz szét nálam, főképp, ha új vagy, hiszen remek filmeről ajánlok remek elemzéseket. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: a múlt héten A Hollóról írtam, ez a sötét tónusú Batman visszatérről szól, az egyik kedvenc trashmozim is szerepe a posztok között, a Hullajó, de olvashatsz Coppola Draculájáról és a gótikus horror megjelenéséről a három kedvenc, filmes évtizedemben.
Érdemes végiglapoznod az itteni cikkeimet, hiszen, a régi filmek még mindig ütnek, ha adsz nekik egy esélyt! Remélem, ezúttal is sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy újra felfedezz egy klasszikust – és várlak vissza a jövő héten, amikor is még több filmes kincs vár rád!
Addig is mozizzatok, filmezzetek, jó hetet és jó hétvégét mindenkinek!
Csokisfánk!
Faszi
