Először is, egyszerűen muszáj beszámolnom valamiről. A hétvégén megnéztük A szer című filmet Demi Moore főszereplésével és meg kell mondjam, kevés ilyen jó filmélmény ért eddig az életemben. Nem akarok semmilyen poént lelőni, hisz tudod, az a véleményem, hogy nem érdemes spoilermentesen beszélgetni egy moziról, ezért várok addig, amíg kijön majd digitálisan is elérhető formában, de aztán muszáj lesz kivételt tennem és írnom róla, hiába új film, és nem illeszkedik a blog alaptematikájába, mert egyszerűen ZSENIÁLIS alkotás! Annyira sokrétű, annyi mindenben igyekszik görbe tükröt tartani a társadalom elé, és mindenzt olyan stílusban és formában teszi, hogy csak kapkodtam a levegőt és képtelen voltam felállni a székből a film végén. És mindenki félremegy, aki csak a testhorrort, meg az urdorító jelenteket látja meg benne. Ez a film sokkal, de sokkal több ennél és egy dolog tuti; ez már a most egy kultfilm, és soha többé nem lesz a horror műfaja az, ami ezelőtt volt, mert alapjaiban változik, itt most, a szemünk előtt. Szóval, ha bírja a gyomrod és szereted az ilyen típusú filmeket, akkor menj moziba azonnal! :) Mert imádni fogod!
És akkor a rövidke élménybeszámolóm után rá is térünk az eheti Trashmozinkra, ami tudod, a horrorhónap utolsó darabja itt a blogon. Bár igaz, hogy az október még átcsúszik a következő hétre is, és útravalóként jövő hónapban is kapsz majd horrorokat, de ott már más tematikát követünk majd.
Ez itt Peter Jackson véres trashhorrorja, a Hullajó.
Lionell nem is érti, hogy vehetett ekkora fordulatot az élete.
Az írás szokás szerint SPOILERes és a tartalom, valamint a kép világ miatt a bejegyzést csak 18 éven felülieknek ajánlom. Ráadásul az arra érzékenyeknek felkavaró lehet, szóval, csak csínján az olvasással. A véres jelenetek miatt nem rakok a posztba túl sok képet, szóval amiatt nem kell aggódnod.
Peter Jackson nevét a legtöbben A Gyűrűk Ura trilógiájával azonosítják, amely lenyűgöző tájakon, mély karakterábrázolással és epikus történetvezetéssel operál. Ám kevesebben tudják, hogy mielőtt Jackson hollywoodi nagyágyúvá vált volna, szörnyen groteszk, mégis zseniális horror-vígjátékokkal teli út vezetett számára a világhírhez. Ebben a sötét humorú világban született meg a Hullajó (Braindead vagy Dead Alive, majd a címekről később ejtünk szót), amely talán minden idők egyik legbrutálisabb, legvéresebb filmje, és egyben a hozzám hasonló horror-rajongók kultikus kedvence.
A Hullajó világának őrült atmoszférája
A Hullajó egy olyan film, amely nem fél szembemenni a józan ész és a társadalmi normák szabályaival. Valójában inkább az a célja, hogy mindent a feje tetejére állítson; sokkoljon, undorítson és megnevettetsen. Jackson megmutatja, hogy a horror lehet egy elképesztően szórakoztató, abszurd műfaj is, ha az ember megfelelő mértékben tolja el a zsáner határait.
Rövid összefoglaló a filmről:
A történet központjában Lionel, egy átlagos, félénk fiatal férfi áll, aki elnyomó anyja árnyékában él. Az események azután indulnak be, hogy egy szumátrai patkánymajom megharapja Lionel anyját, aki ettől zombivá változik. Az anyai kontrollnak ezzel új, még groteszkebb formája születik és Lionelnek nem csak az élőhalott anyjával kell megküzdenie, hanem az egyre több, zombivá váló emberrel is.
A cselekmény alapja tehát egy klasszikus horror-klisére épül, vagyis a zombikra, ám Jackson azt olyan extrém szintre emeli, hogy az szinte már az első pillanattól kezdve paródiaszerűvé válik. Ez a fajta túlzás adja a film egyediségét. A horror elemek abszurditása miatt a film tulajdonképpen nem is igazán rémisztő, hanem sokkal inkább komikus. Ahogy a zombi-invázió terjed, úgy válnak a jelenetek egyre inkább szürreálissá és Lionel minden tőle telhetőt megtesz, hogy kordában tartsa a káoszt.
Vér- és gore-orgia: túl minden addigi határokon
A Hullajó talán leghíresebb vonása a brutális gore és a vér kiapadhatatlannak tűnő mennyisége. A filmet gyakran minden idők egyik legvéresebbjeként tartják számon, és nem is ok nélkül. A Jackson által alkotott világban a vér nem csak eszköz a horror megjelenítésére, hanem egyfajta vizuális humorforrás is. Ahogy a zombik támadásba lendülnek, a képernyő szó szerint vörösbe borul, és patakokban folynak a testnedvek.
Az egyik legikonikusabb rész, a film tetőpontja, amikor Lionel találkozik a fűnyíróval. Miután a zombik teljesen elszabadulnak, Lionel kénytelen radikális megoldásokhoz folyamodni, és itt jön képbe a fűnyíró, mint egy végső fegyver. A jelenet elképesztően véres, undorító és annyira eltúlzott, hogy már-már nevetséges. Jackson itt arra játszik rá, hogy minél nagyobb a túlzás, annál komikusabb lesz az eredmény.
Ez a jelenet remek példa arra, hogy a Hullajó miért állja meg a helyét a trash filmek kategóriájában, miközben műfaji bravúrt is jelent. A fűnyíróval széttrancsírozott zombik nemcsak a nézők gyomrát viselik meg, hanem groteszk humorral is operálnak. Az ilyen megoldásokban Jackson briliánsan egyensúlyoz a horror és a vígjáték határán, a vér pedig, mint már említettem, a rémület helyett inkább a humor forrása lesz.
Groteszk karakterek és abszurd helyzetek
A film egyik legerősebb eleme a szereplők és azok eltúlzott ábrázolása. Lionel anyja, Vera, az egyik legemlékezetesebb karakter, aki a szigorú, elnyomó anya tipikus példája és akinek zombivá változása egy bizarr metamorfózis. Ahogy a fertőzés elhatalmasodik rajta, Vera egyre különösebben vislekedik, mígnem egy félelmetesebb lény lesz belőle, aki a mozi végére egy hatalmas, szörnyeteg anyává alakul át.
Ez az átváltozás szimbolikusan is értelmezhető: a Hullajó nem csupán egy vérbeli (és igen, ezt értheted szó szerint) horrorfilm, hanem egy sötét családi dráma is, amely az anya-fia kapcsolatokat és az elfojtott érzéseket feszegeti. Vera szörnnyé változása Lionel belső küzdelmeinek kivetülése, a fiú végső elszakadását szimbolizálja anyjától.
De nem csak Vera az egyetlen groteszk karakter. A film tele van furcsa mellékszereplőkkel, például a kung-fu pappal, aki Bruce Lee-t is megszégyenítő harcmodorral küzd a zombik ellen. Ez a karakter tökéletes példája annak, hogy Jackson hogyan keveri össze a teljes abszurditást a horrorral.
A film stílusa és technikai bravúrjai
A Hullajó nemcsak a tartalmával, hanem a formájával is meglepi a nézőt. Jackson már a korai filmjeiben is megmutatta, hogy milyen ügyesen képes használni a kamera mozgását, a speciális effekteket és a stop-motion technikát. A Hullajóban ezeket a tökélyre fejlesztette, és egy olyan világot hozott létre, amely egyszerre rémálom-, és rajzfilmszerű.
A zombik ábrázolása különösen érdekes, hiszen a film korszakhoz képest rendkívül látványos speciális effektekkel dolgozik. A maszkok és a protézisek tökéletesen illenek a film groteszk világába. Az effektek leglátványosabb példája Vera szörnnyé alakulása,amikor is Jackson egészen szürreális mélységekbe viszi el a történetet. Ez a finálé egy abszurd opera, ahol a vér és a horror összefonódik a családi dráma eltorzult változatával.
Ezen kívül érdemes megemlíteni a film tempóját is. Jackson ügyesen váltogat a lassabb, feszült pillanatok és a hirtelen robbanásszerű akciójelenetek között. A lassan felépített feszültség a vérfürdős csúcspontokban éri el a tetőpontját, ami miatt a film folyamatosan fenntartja a nézők érdeklődését.
A humor és a horror tökéletes egyensúlya
A Hullajó legnagyobb bravúrja talán az, ahogyan egyensúlyoz a horror és a vígjáték között. Az ilyen típusú horrorvígjátékok gyakran egyik vagy másikba hajlanak el, és nehezen tudnak kiegyensúlyozttak lenni. Ezzel szemben Jackson filmjének sikerül ez a bravúr.
A humor forrása sokszor a váratlan helyzetekből adódik. Ahogy Lionel próbálja elrejteni az anyját, majd a zombikat, a helyzet egyre abszurdabbá válik. Ezek a jelenetek emlékeztetnek a slapstick komédiákra (egyfajta bohózat, helyzetkomikum) ahol a fizikai humor dominál. Ugyanakkor a film sosem válik teljesen vígjátékká, mert mindig ott van a háttérben a horror groteszk jelenléte.
A Hullajó humora emellett sötét és morbid, tele olyan jelenetekkel, amelyek talán sok néző gyomrát próbára teszik. Jackson mégis eléri, hogy ezek a pillanatok ne legyenek annyira undorítóak, igyekszik annyira szórakoztatóvá tenni őket, amennyire csak lehet. Ez az a pont, ahol a film a trash és a művészet határvonalán egyensúlyozik.
A Hullajó hatása és helye a filmtörténetben
A Hullajó ma már kultfilmnek számít, és a gore-horror műfaj rajongói körében hatalmas népszerűségnek örvend. Peter Jackson ezzel a filmmel megmutatta, hogy a horror lehet egyszerre brutális és nevetséges, és egy olyan irányba terelte a stíluselemeket, amely a horror műfaj újfajta megközelítését jelentette.
A film hatása későbbi horrorvígjátékokra is nagy, hiszen rávilágított, hogy a túlzás eszköze a kulcs; így lehet igazi horror-komédiát alkotni. Az olyan filmek, mint a Haláli hullák hajnala is hasonlóan groteszk humorral operálnak, és a Hullajó nélkül talán sosem jöttek volna létre ebben a formában.
Összességében a Hullajó egy olyan film, amely képes egyszerre megrémíteni és megnevettetni, miközben Jackson technikai bravúrjait és a horrorhoz való egyedi hozzáállását is megcsodálhatjuk.
Forgatási pillanatok; Peter Jackson és a stábja a film szettjeiben.
Ezen pozitív tulajdonságaitól függetlenül, a Hullajó kritikai fogadtatása vegyes volt a megjelenésekor, de talán ez nem túlzottan meglepő, tekinteve, hyg nem egy hétköznapi témát feldolgozó hétköznapi moziról van szó. A film szokatlan stílusa és brutális gore-jelenetei mind a közönséget, mind a kritikusokat megosztották. Nézzük meg részletesen, hogyan reagáltak rá a különböző csoportok:
Kritikai fogadtatás
Az 1990-es évek elején, amikor a Hullajó megjelent, a kritikusok részéről nem mindenki volt egyértelműen elragadtatva a film extrém stílusától. Peter Jackson alkotása egyértelműen kihívást jelentett az akkor megszokott horrorfilmes konvencióknak. Bár néhány kritikus felismerte a film technikai bravúrját és egyedi humorát, sokan egyszerűen túl soknak tartották a véres jeleneteket, a groteszk testhorrort és a trashfilm határait feszegető abszurditást.
-
Pozitív visszhangok: Azok a kritikusok, akik értékelték Jackson kreativitását és egyedi látásmódját, gyakran dicsérték a film vizuális megvalósítását, különösen a speciális effekteket. Ezen kritikusok szerint Jackson bátor húzása az is, hogy nem csupán vérengzést nyújt, hanem igyekszik egy szórakoztató, humoros, sőt néha művészi megközelítést is kínálni. A Hullajót ezért a horror és a vígjáték olyan egyedi kombinációjának tartották, ami frissítően hatott a zsánerben.
-
Negatív visszhangok: Az ellenzők viszont éppen a film túlzottságát kifogásolták. A rendkívüli mennyiségű vér és belezés sokakat megbotránkoztatott, és gyakran bírálat érte a filmet, hogy inkább a sokkra játszik, mint a valódi történetmesélésre. szerintük a Hullajó a határait feszegeti annak, hogy mi számít szórakoztatónak és mi taszítónak – emiatt sok kritikus egyszerűen értelmetlenül brutálisnak tartotta.
Nézői fogadtatás a megjelenéskor
A film közönsége is két táborra szakadt. Míg a mainstream mozinézők nagy része számára a Hullajó túl extrém és groteszk volt, a horrorrajongók és a trashfilmek kedvelői gyorsan a szívükbe zárták.
-
Horrorrajongók és trashfilmek kedvelői: A horror közönség egy része kifejezetten imádta a filmet. Azok a nézők, akik már Jackson korábbi, hasonlóan abszurd horrorja az Ízlésficam alapján ismerhették a rendezőt, jól fogadták ezt a brutális stílust. Számukra a Hullajó a tökéletes horrorvígjáték volt, tele hihetetlenül kreatív és nevetségesen groteszk jelenetekkel. A film kultikus státusza éppen ezen rajongótábor révén erősödött meg, akik értékelték a véres jelenetek humorfaktorát.
-
Mainstream nézők: A mainstream közönség viszont nem feltétlenül értékelte Jackson kísérletező megközelítését. Számos néző számára a film groteszk és véres mivolta egyszerűen sokkoló volt, és nem tudtak jól szórakozni rajta. Abban az időszakban, amikor a horrorfilmek még gyakran komolyan vették magukat, a Hullajó abszurditása és parodisztikus megközelítése meglepő lehetett. Nem mindenki tudta hova tenni ezt a sajátos műfaji mixet.
A Hullajó hatása a hosszú távú fogadtatásra
Érdekes módon, bár a Hullajó nem lett azonnali kasszasiker és nem aratott egyöntetű elismerést, az évek során kultikus státuszt ért el. A rajongók lassan, de biztosan elkezdték felfedezni Peter Jackson különleges, nyers humorral és véres látványvilággal operáló filmjét, és mára a horrorvígjáték egyik legjelentősebb alkotásaként tartják számon.
-
Kultfilm státusz: Az olyan fesztiválok és vetítések, mint a Midnight Movie programok, kulcsszerepet játszottak abban, hogy a Hullajó lassan bekerült a horrorrajongók kedvencei közé. A szokatlan, brutális és szürreális világ, amit Jackson megalkotott, különösen vonzó volt azok számára, akik értékelik a szándékos túlzásokat és a groteszk humorral vegyített vérfürdőt.
-
Retro visszatekintés: A Hullajót ma már sokan úgy emlegetik, mint a horrorvígjáték műfaj egyik mesterművét, és Peter Jackson későbbi sikeres karrierjének érdekes előfutárát. A rendező, aki végül A Gyűrűk Ura epikus világában aratott elsöprő sikert, ebben a korai alkotásában már megmutatta, hogy képes radikálisan eltérő műfajokkal és esztétikákkal dolgozni.
Kritikai újraértékelés
Az idő előrehaladtával a Hullajó új kritikai megítélésben részesült. A későbbiekben gyakran pozitívan emlegetik a filmet, mint a gore-horror egyik csúcspontját és Peter Jackson elképesztő kreatív tehetségének bizonyítékát. Jackson technikai bravúrjai, különösen a speciális effektek és a stop-motion használata, elismerést kaptak, és a film technikai oldala gyakran dicséret tárgya.
Sok kritikus most már elismeri, hogy a Hullajó túllépett a szimpla sokkolás határán, és valójában egy jól megkomponált, vizuálisan lenyűgöző alkotás, amely tiszteletteljesen használja a horror elemeit, miközben mesterien vegyíti azokat a komikummal.
Nos, mint ahogy várható volt, a Hullajó fogadtatása megjelenésekor vegyes volt, és bár a mainstream közönség számára túl extrémnek és groteszknek bizonyult, a horror- és trashfilm rajongók azonnal kultuszfilmként kezelték. Idővel a film újraértékelése is pozitívabb lett, és ma már a horrorvígjátékok egyik mérföldkövének tartják. Peter Jackson ezzel az alkotásával beírta magát a filmtörténetbe, bizonyítva, hogy képes megalkotni a horror zsáner egyik legextrémebb, mégis szórakoztató darabját.
Viszont azt is tudni kell, hogy Hullajó nem egy légüres térben született; számos klasszikus horror- és trashfilm, illetve a korábbi években megjelent alkotások egyértelmű hatása érződik rajta. Jackson a groteszk és túlfűtött vizuális stílusával a horror zsánerének szélsőséges vonalához kapcsolódott, ugyanakkor újabb generációkat is inspirált később a filmjeivel. Nézzük meg részletesen, hogy mely alkotások inspirálták Jacksont a Hullajó készítése során, és hogyan hatott ez a film másokra.
A szumátrai patkánymajom; minden baj forrása.
1. Alkotások, amelyek inspirálták Peter Jacksont
Jackson korábbi filmjei már mutatták, hogy erősen befolyásolták a ’70-es és ’80-as évek horrorjai, a trash-filmek világa, valamint a groteszk komédia. A Hullajóban ezek a hatások összefonódnak, ami egy teljesen sajátos, véresen vicces filmmé áll össze.
a) George A. Romero: Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead, 1968)
Jackson egyik legnyilvánvalóbb inspirációs forrása George A. Romero klasszikus zombifilmje. Romero volt az, aki a modern zombifilm műfaját megalapozta, és a zombikat a társadalom bomlásának szimbólumaként használta. Jackson a Hullajóban Romerótól kölcsönözte a zombik brutalitását, valamint az élőhalottak fizikai bomlását, amit aztán sokkal groteszkebb, eltúlzottabb formában vitt tovább. Jackson zombijai nemcsak lassan rohadó lények, hanem undorító, testnedveket spriccelő szörnyetegek, amivel még tovább tolta a gore elemeit.
b) Sam Raimi: Gonosz halott 2 (Evil Dead II, 1987)
A másik fontos inspiráció Jackson számára Sam Raimi Gonosz halott sorozata volt, különösen a Gonosz halott 2. Ez a film ötvözte a horror és a komédia elemeit, amit Jackson aztán tökélyre fejlesztett a Hullajóban. Raimi filmjei híresek voltak a vizuálisan kreatív, ám groteszk testhorror jeleneteikről, valamint arról, hogy a túlzottság egy idő után komikussá vált. Jackson pontosan ezt a stílust használta fel, és még extrémebb irányba vitte a Hullajóban, ahol a vér, a bél és a humor szinte összemosódik.
c) Stuart Gordon: Re-Animator (1985)
Stuart Gordon Re-Animator című filmje is jelentős hatással volt Jacksonra. Ez a film H.P. Lovecraft novellája alapján készült, és egy olyan történetet mesél el, amely a zombifikáció és az orvosi kísérletek központi témája köré épül. A Re-Animator a groteszk humor és a testhorror zsánerét keveri, amit Jackson átvett és tovább fokozott a Hullajóban. A Re-Animator vizuális stílusa és a feltámadó holttestek abszurd ábrázolása nyilvánvalóan inspirálta a Hullajó groteszk jeleneteit.
d) Monty Python: Az abszurd humor forrása
Talán furcsának hathat első hallásra, mivel a Hullajó alapvetően horrorfilm, mégis, talán nem örödgtől való, ha azt mondom, hogy a film a humorának gyökerei visszavezethetők az abszurd brit komédiákra, különösen a Monty Python alkotásaira. Jackson sokszor a testhorror jeleneteket is nevetséges, szinte slapstick-szerű komédiába fordítja át, amit Pythonék is gyakran alkalmaztak. Például Lionel fűnyírós jelenete nem áll túlságosan távol a Monty Python-féle szélsőséges humortól.
e) Peter Jackson saját korábbi filmjei
Jackson korábbi filmje, az Ízlésficam, szintén inspirációként szolgált a Hullajó számára. Ebben a korábbi alkotásában a rendező már bemutatta, hogy kiváló érzékkel nyúl a groteszk és véres látványvilághoz, miközben képes humorral fűszerezni azt. A Hullajó ennek a stílusnak a továbbfejlesztett, akár mondjhatujuk úgy is,hogy a 2.0-ás változata, ahol a rendező már nagyobb költségvetéssel és kiforrottabb technikai eszközökkel dolgozhatott.
2. Alkotások, amelyeket a Hullajó inspirált
A Hullajó hatása a filmművészetre elsősorban a horror és horrorvígjáték műfajokban érződik, ahol későbbi rendezők is Jackson példáját követték azzal, hogy a horror elemeit groteszk humorral ötvözték.
a) Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead - 2004) – Edgar Wright
A Haláli hullák hajnala Edgar Wright brit horrorvígjátéka közvetlenül merít a Hullajó humoros és véres stílusából. Wright filmje a zombiapokalipszist mutatja be olyan humorral fűszerezve, ami nagyon hasonló Jackson alkotásához, ahol a zombik fenyegetése ugyan jelen van, de az abszurd helyzetek és a túlzások uralják a filmet. Wright filmjében szintén fontos szerepet kapnak a slapstick-szerű komikus jelenetek, amik a Hullajó stílusát idézik.
b) Ház az erdő mélyén (Cabin in the Woods - 2012) – Drew Goddard
Drew Goddard Ház az erdő mélyén című horror-paródiája szintén idézi a Hullajó hatását, bár sokkal kifinomultabban és inkább metaszinten játszik a horror zsáner elemeivel. Ugyanakkor a film véres jelenetei és azok groteszk humorral való ábrázolása egyértelműen a Jackson-féle irányvonalat követi. A film túlságosan is abszurd és kiszámíthatatlan fordulatokat használ, ami sokban emlékeztet a Hullajó stílusára.
c) Trancsírák (Tucker and Dale vs. Evil - 2010)
De komolyan, már a magyar cím is a Hullajó ízét idézi fel az ember szájában. Ez a horrorvígjáték szintén követi a Hullajó hagyományát, ahol a brutális erőszak komikus és abszurd kontextusban jelenik meg. A film két jóindulatú karakterről szól, akiket tévesen gyilkosként azonosítanak, és véletlenül brutális, de komikus helyzetekbe keverednek. A Hullajóhoz hasonlóan itt is a horror-klisék parodizálása és a vérontás extrém módon eltúlzott ábrázolása jelenti a film komikus forrását.
Nem mindenkinek való ez a különleges hangulatú film.
Így a vége felé még egy érdekességet szeretnék elmondani neked ezzel a filmmel kapcsolatban. Mint azt a bejegyzés elején említettem, a Hullajó angolul két különböző címmel is ismert: Braindead és Dead Alive. ENézzük meg, hogy mi volt ennek az oka.
1. Az eredeti cím: Braindead
A film eredeti címe Braindead volt, amikor 1992-ben bemutatták Új-Zélandon, Ausztráliában, valamint Európa több országában, köztük az Egyesült Királyságban. Ez a cím utal a film központi témájára, a zombikra és az élőhalottakra, akik szinte „agyhalott” állapotban válnak vérszomjas szörnyekké. A Braindead egy találó, tömör kifejezés, amely egyszerre hordozza a zombi műfajra utaló elemeket és a film abszurd, groteszk humorát.
2. Az amerikai cím: Dead Alive
Amikor a filmet az Egyesült Államokban akarták forgalmazni, jogi problémákba ütköztek. Már létezett egy másik film, amelynek címe Brain Dead volt (egy 1990-es, Bill Pullman és Bill Paxton főszereplésével készült pszichothriller és ráadásul nem is egy legjobban sikerült darab), és az amerikai forgalmazóknak jogi okokból nem volt lehetőségük használni a Braindead címet. Ezért új címet kellett találniuk az amerikai piac számára, így lett a film neve Dead Alive.
Ez az új cím szintén utal a zombikra és az élőhalott témára, bár kevésbé egyedi, mint az eredeti cím. A „Dead Alive” szó szerint azt jelenti, hogy „halott, de élő”, ami ugyanúgy leírja a zombik kettős állapotát, de nem olyan játékos, mint a Braindead.
Nos, ezzel a végére is értünk a heti trashfilmek és ezzel a horrorhónapot is lezárjuk. Remélem, élvezted boncolgatni ezeket a filmeket.
A héten elmarad a MovieGeek poszt, sajnos elúsztam más irányú kötelezettségeimben ileltve egy új projektet készítek elő, emiatt sem jut időm a szokásos, második posztunkra.
A jövő héttől is félgőzzel működök majd, legalábbis itt a blogon. Még kitalálom, hogy pontosan, hogy is legyen, hogy te se maradj olvasás nélkül, és én is tudjak időt és teret teremteni az újabb ötleteim megvalósításának.
Ami biztos, hogy bár csak egy possztal, de jövök a jövő héten is. Addig is minden jót, jó filmezést a hétvégén, A szert mindenképpen nézd meg. Ígérem, döbbenetes mozi, de hagyd, hogy hasson rád és engedd, hogy elmondja, amit akar. Ha pedig valamiylen formában magadra ismernél a történetben, ne lázadozz ellene, inkább gondolkozz el rajta. A nyitott elméjű ember sokat tanulhat abból a filmből.
Csokisperec srácok!
Faszi
