A filmzene fontos, sokszor észre se vesszük, hogy mennyire. Sőt, az a legjobb, ha egyébként nem tudod elkülöníteni a filmélménytől, mert egy igazán jó filmzenének a képi világgal együttműködve kell hatnia rád. 

Általában azután hallgatom meg külön, miután már láttam a filmet. Vannak olyan score-ok, amiket nem kedvelek egyedül, csak a filmmel, de ezt itt bármikor, bármeddig el tudnám hallgatni. Szerintem egy nagyon sikerült filmzene a Kampókézé, néhány pontban megnézzük, hogy mi jellemző rá és aztán hagyok itt egy kevéske hallgatnivalót is. ;)

Na, szóval...

A "Kampókéz" filmzenéjét Philip Glass, a minimalista zene egyik legjelentősebb alakja komponálta. Glass zenei stílusa és a film atmoszférája tökéletesen kiegészítik egymást, hozzájárulva a film hátborzongató és nyomasztó hangulatához. 

Néhány szóban Glassről:

Philip Glass (1937. január 31-én született Baltimore-ban) amerikai zeneszerző és zongorista. Széles körben a 20. század végének egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjeként tartják számon. Glass munkásságát a minimalizmussal hozzák kapcsolatba, zenéje ismétlődő frázisokból és váltakozó rétegekből építkezik. Glass magát egyébként az "ismétlődő struktúrájú zene" zeneszerzőjeként jellemzi.
Glass alapította a Philip Glass Ensemble-t, amely ma is létezik, de Glass már nem lép fel az együttessel. 97 évesen ez talán érthető is. 15 operát, számos kamaraoperát és zenés színházi művet, 14 szimfóniát, 12 versenyművet, 9 vonósnégyest, sok más kamarazenei művet és tucatnyi filmzenét írt. Ez utóbbiakból hármat Oscar-díjra is jelölték. 

A Kampókéz zenéje

1. Minimalista Kompozíció

Philip Glass minimalista zenei stílusa áthatja a "Kampókéz" filmzenéjét. Ismétlődő motívumokat, egyszerű harmóniákat és fokozatosan változó szerkezeteket használ, amelyek hipnotikus és kísérteties hatást keltenek. Ez a stílus kiválóan illeszkedik a film lassan kibontakozó feszültségéhez és misztikus atmoszférájához.

2. Melankolikus és Komor Hangulat

A filmzenében uralkodó melankolikus és komor dallamok tovább fokozzák a történet sötét tónusát. Szerintem nagyon egyedi dallamíveket használ, szerintem nagyon szépek az itt-ott beszűkülő melódiák. Glass zenei motívumai gyakran visszatérnek, és érzelmileg gazdag, szívszorító hatást keltenek. Ez a melankolikus hangulat is segít a nézőnek jobban átérezni Helen és a többi szereplő belső küzdelmeit és félelmeit.

3. Orgona és Kórus Használata

A zene egyik jellegzetes eleme az orgona és a kórus használata. Az orgona sötét, templomi hangzása szakrális és misztikus érzetet kelt, amely tökéletesen illik a Kampókéz legendájához és a történet misztikumához. A kórusok éteri, szinte szakrális hangzása pedig fokozza a film kísérteties atmoszféráját.

4. Témák és Motívumok Ismétlése

Philip Glass zenéjében gyakori az ismétlődő témák és motívumok használata, amelyek egyfajta ritmikus és harmónikus folytonosságot hoznak létre. Ezek az elemek a film különböző jeleneteiben rendre visszatérnek, összekötve az eseményeket és növelve a feszültséget. Ez az ismétlődés különösen hatásos a horror műfajban, mert egyre fokozódó nyugtalanságot kelt a nézőben.

5. Kontrasztok és Dinamika

Glass zenéjében a dinamikai kontrasztok és a hirtelen váltások is fontos szerepet játszanak. Ezek a zenei elemek segítenek a feszültség építésében és a váratlan fordulatok hangsúlyozásában. A halk és finom részek után hirtelen bekövetkező erőteljes zenei elemek meglepő és ijesztő hatást keltenek, amelyek jól illeszkednek a film horrorisztikus jeleneteihez. 

6. Emocionális Mélység

Philip Glass zenei stílusa képes mély érzelmi hatást kelteni, anélkül hogy túlságosan melodramatikussá válna. A "Kampókéz" zenéje egyszerre elegáns és kísérteties, amely mélyebb réteget ad a film narratívájának és karaktereinek. Ez az emocionális mélység segít a nézőnek jobban kapcsolódni a történethez és a szereplők érzelmi állapotához.

Remélem egyetártesz velem abban, hogy a "Kampókéz" filmzenéje egy mesterien megkomponált mű, amely  különleges zenei élményt nyújt, és tökéletesen kiegészíti a film történetét és vizuális világát.

Sajnos egyik zenei streaming platformon sincs fent kizárólag ennek a filmnek a score-ja. De, nem tudom, hallotál- e már az Internet Archive-ról, ahol rengeteg régi cucc van fennt, könyvek, videók, nagyrészt angolul, de jelen esetben ez egyáltalán nem számít, mert itt viszont meglett ennek a remek filmzenének minden darabja. Ha meg akarod hallgatni, katt ide.

És ha megy a zongorázás, akkor megpróbálhatod megtanulni az filmzene egyik témáját. A kottát a Scribd-ről tudod letölteni, itt.

És akkor a házi feladatod.

Jövő héten Paul Verhoven méltán híres mozijával foglalkozunk, mégpedig az 1987-es Robotzsaru lesz terítéken. Ebből készüljetek. :)

És akkor még egy kis infó.

 Sajnos, úgy tűnik, megint túlvállaltam magam, szóval a készítők a héten már lemaradnak, sajnos nem lesz rájuk időm. Ezért a jövő héttől kicsit átvariálom majd posztokat, azt hiszem, ismét túl sokat vállaltam, bár ez már nem nagy újdonság, mindig ezt csinálom! :D szóval, kevesebb poszt a jövő héttől.

Jó hétvégét neked!

Igen, tudom, tegnap lett volna a film "negatív" napja, sajnos megcsúsztam a dolgaimmal, így ma terítem ki eléd a véleményemnek ezt a sarkát. :)

És bármennyi hibát is találok benne, akkor is imádom ezt a filmet, azt hiszem, ezt már korábban is írtam. De az objektív képhez hozzátartozik, hogy ettől még ennek a mozinak is vannak gyenge pontjai. Hogy szerintem mik azok? 

Na, gyere, mutatom. 

Milyen gyönyörű fan art! Annyira elkapta a film hangulatát. A művész instájáért katt ide.

Figyelem, innentől erősen SPIOLERES az írás.

Előljáróban illik figyelembe venni; ezt a filmet 1992-ben mutatták be, tehát bizonyos "hibák" fakadhatnak abból is, hogy más volt az igénye akkoriban az embereknek a filmekkel kapcsolatban. Szeretem és igyekszem is az akkori időkhöz mércéjével értékelni és kritizálni ezeket a filmeket. Ha nem sikerülne, csak szólj.

    Néhol következetlen és hiányos

A cselekményben logikai hibákat és következetlenségek találhat az ember. Nem sokat, de egy idő után feltűnőek lesznek, főleg, ha már sokadjáranézi meg az ember a filmet. Például Kampókéz pontos motivációi és képességei néha nem teljesen világosak, ami zavaró lehet a nézők számára. Bár imádom, amikor a végén kiderül, hogy egy korábbi életében Helen volt az a nő, aki miatt megölték Kampókezet, mégis kicsit olyan, mintha Rose (forgatókönyvíró-rendező) ezt a szerelmi szálat csak a film vége felé találta volna ki. (Persze, biztos, hogy nem, én is tudom, csak hát...) Én úgy tanultam, hogy ha egy filmbeli esemény ennyire fontos (márpedig az, hiszen például emiatt nem öli meg egyszerűen Kampókéz Helent), akkor azt illik úgy bemutatni, vagy elmesélni, hogy a nézőnek ne kelljen agyalni azon, hogy jól éri-e a narratívát. De például azt sem tudjuk meg, van-e indoka Trevornak megcsalni Helent, vagy csak egyszerűen nem bír a vérével.

Míg másokat azonnal kampóvégre hány, Helennel nagyon elnéző Kampókéz. Csak a film vége felé derül ki, hogy miért.

      A szereplők kidolgozottsága

Látható, hogy Rose a két főszereplőjére koncentrált igazán; Helen és Kampókéz karaktere elég jól ki van dolgozva, ez sajnos más karakterekről, különösen a mellékszereplőkről nem mondható el. A legtöbbjük sekélyes, egyszerű és kevésbé körülírt. Például Helen férje, Trevor, és annak barátnője, de akár említhetjük Bernadette-t is, akivel Helen közösen írja szakdolgozatát a városi legendákról, egyszerű, klisés figurák. Igazság szerint nem kapnak elég hátteret, emiatt nehezebb hozzájuk érzelmileg kapcsolódni. Bár, az sem lehetetlen, hogy ezt Rose éppen így akarta, mert emiatt a reflektorfény csak még inkább Helenre és Kampókézre vetül.  

Trevor az egyik, akit nem tudunk sajnálni, mikor pillanatokkal később Helen feltrancsírozza. És ez nem csak azért van mert egy lelketlen szemétláda.

       A tempó

A film tempója néha egyenetlen. Bár a lassú építkezés a feszültséget növeli (és imááádom is emiatt), mégis néhány jelenet így túl hosszúra nyúlik, ami lelassítja a cselekményt és elvesz a film élvezetéből. Az intenzívebb és gyorsabb jelenetek mellett a lassabb részek néha elveszítik a nézők figyelmét, könnyebb elkalandozni.  

     Társadalmi mélységek

Sajnos a film épp csak elegyensúlyoz a horror és a társadalmi dráma között. Szerintem szuper, hogy a film számos mély társadalmi kérdést feszeget, úgyis, mint a rasszizmus és a különféle társadalmi csoportok közötti igazságtalanság, de ezek a témák nem mindig kapnak egyértelmű vagy kielégítő megfejtést vagy megjelenítést. Sajnos nincs ideje a filmnek ezekben jobban elmrülni, emiatt az az érzésem, hogy a készítőknek nem is volt célja a korrekt ábrázolás vagy egyfajta megoldás keresése, inkább csak a hangulat miatt használják ennyire erősen a szegény feketék kontra tehetősebb fehérek formulát.  

Helen ablakából jól látszik a Cabrini negyed sziluettje.

    "Há' nem zárják le?"

Az egyik haverom fakadt ki így a film végén, ő egy zárt konklúziót várt el, különösen egy ilyen komplex és misztikus történet után. És bár én imádom a nyitott befejezéseket, vannak, akik jobban szeretik a lekerekített lezárásokat. Persze, ennek a 90-es években más szerepe is volt; mivel akkoriban nem volt annyira bizots, hogy minden esetben készülhet majd folytatás az adott filmből, viszont remek pénzeket lehetett kasszírozni egy újabb runddal egy, a néző számára már ismerős történetben, általában direkt nem zárták le a filmet az alkotók, hogy később könnyebben fel tudják venni a fonalat, ha a stúdió úgy dönt, készít még egy pár folytatást a filmhez. (Ehhez is készültek, egy remake is, ez utóbbit kár volt erőltetni Jordan Pelee).

Sokat sejtető pillanat. Vajon azzal, hogy Jake a kampót Helen sírjába dobja, továbbörökíti az azzal járó hatalmat is? Pár perc és kiderül. 

És akkor még pár szó a klisékről, mert hát szerintem abból van néhány ebben a remek moziban.

     Mindig az a bizonyos "városi legenda"

Igen, tudom, hogy a 80-as és 90-es években könnyebb volt eredetinek lenni, de az amerikai "városi legenda" toposzt már ezekben sz időkben is elkezdte használni Hollywood. Jó példa erre például az Alligátor 1980-ból vagy a Christine 1983-ból. (mondjuk, szerintem a Kampókéz mindkettőt felülmúlta, és ezt a véleményemet más is osztja). Mégis úgy érzem, hogy lassacskán elkezdett elhasználódni az ereje ennek a klisének, főképp úgy, hogy Kampókéz karaktere egy mitikus lény, akitől mindenki fél, és akiről mindenki hallott, de senki sem hisz benne igazán, amíg személyesen nem találkozik vele. Hát épp erről beszélek. És mondd, ha nincs igazam.

      A tükör és név, mint szeánsz kellékek

Igazad van, ha azt gondolod, hogy ez utóbbi az előző kliséből fakad, de mint tudjuk, rengeteg legenda, rejtély és mítosz használja a tükröt. Ráadásul, a kimondott szónak (jelen esetben névnek) hatalma van, ezúttal is végzi a dolgát; megidézi a szörnyet. Bár az még mindig nem tisztázott számomra, pedig biztosan láttam már vagy 50-szer ezt a filmet, hogy Kampókéz folyamatosan figyel-e vagy csak a hívásra jelenik meg. És más városban is megidézhető vagy kizárólag Chichagóban kísért? Nem mellesleg, mint tudjuk, Bloody Mary is csak a tükörhívásra hallgat. 

Nem hiszel Kampókézben? Semmi baj. Csak mondd ki ötször a nevét a tükör előtt állva.

      Elhagyatott és nyomasztó helyszínek

Persze, ez egy horrorfilm, milyen legyen a képi világa? Csillogós, rózsaszínes, én-kicsi-pónimos? Persze, hogy nem, és persze, hogy kellenek a filmbe olyan helyszínek, mint Cabrini negyed, annak minden sötét és elhagyatott zugával, hogy még jobban borzolja az ember kedélyét. És igen, többek között a helyszínek miatt is imádom ezt a filmet, mégis úgy érzem, ekkora már sok horror lefolyt Hollywood folyóin és 1992-re már eléggé sablonosnak számítottak ezek az elhagyatott helyszínek. 

Helen, itt még hitetlenül nyomoz Kampókéz után egy elhagyatott lakásban.

       A tudós, (női) főszereplő, aki nem hisz a természetfelettiben

A főszereplő, Helen, egy szkeptikus tudós (mondjuk tudósként nem is lehetne másmilyen), aki eleinte nem hisz a természetfeletti jelenségekben. Bezzeg, amikor a saját bőrén tapasztalja meg Kampókéz valóságát!  És szerintem te is tudod, hogy ez egy gyakori trükk a filmesek kezében, ahol a főhős kezdetben szkeptikus, majd fokozatosan ráébred; itt tényleg természetfeletti erők működnek. Egy ilyen helyzetben sokkal könnyebb a nézőnek a karakterrel azonosluni, mert mind azonos utat járnak be. De ettől még klisé ez, úgy bizony. 

Helen a film vége felé lassan megérti, micsoda erőket szabadított el.

       Ártatlanul megvádolt főszereplő

Ez pedig az előzőből következik valahol, és szintén könnyíti a történetmesélést az írónak, a néző pedig még jobban kötödik a karakterhez, érzelmileg kapcsolódhat vele, együtt érez - jelen esetben - Helennel, akit a Kampókéz által elkövetett gyilkosságokkal vádolnak. (Mondjuk, elég logikus is, hogy ez történik, hiszen eleinte senki más nem látja a szellemet, csak Helen.) Viszont az ártatlanul megvádolt főszereplő motívuma gyakran előfordul horrorfilmekben, fokozva a feszültséget és a drámát és bár jól működik, de a klisé, az klisé.

       Jump Scares

Nem szeretem a jump scares horrofilmeket, mert úgy gondolom, hogy ennél olcsóbban nem is lehet feszültséget generálni a nézőbnen, mint amikor egy vártalan pillanatban a frászt hozzák rá a készítők. Szerencsére a Kampókézben nincs túl sok jumpy jelenet, ettől függetlenül akad néhány. Ezért jár a pontlevonás.

Anne-Marie rottweilere nem szereti az idegeneket. Minek is jól megijeszt, nem csak Helent és Bernadette-et.

       A múltbeli trauma rémséges hatása a jelenre

A filmben Kampókéz karakterének tragikus halála az alapja a film későbbi történéseinek. Ráadásul nem is tudjuk meg, hogy miért áll bosszút azokon, akik kimondják a nevét, főképp, ha egyetlen szállal sem kapcsolódnak a gyilkosaihoz. És mivel a szerelmi szál is csak később realizálódik, valahogy sántít egy ez az egész megöltek-de-visszatérek-bosszút-állni sztori.

      A természetfeletti lény elpusztíthatatlansága

Bennem sokszor kérdés az ilyen filmekben, hogy mért éppen ez az áldozat válik később vosszúszomjas szellemé, szörnnyé. Mi predesztinálja erre a sorsra? És ha már megtörténik ez a kiválasztódás, honna meríti erejét a karakter? Kampókéz, mint természetfeletti entitás, látszólag elpusztíthatatlan, újra és újra megjelenik, hiába próbálják legyőzni. Ez a motívum szintén gyakori a horrorfilmekben, ahol a gonosz entitás mindig visszatér, függetlenül attól, milyen erőfeszítéseket tesznek ellene. Ráadásul, a végén kiderül, hogy csak el kellett volna égetni. De hát ő egy szellem? Vagy, akkor most mi van? 

Pusztuljon a gonosz! De vajon meg tud semmisülni?

     Figyelmeztető karakterek

Figyelj, ők mindig kellenek és én imádom a függöny mögé belátó, mindent megsejtő figurákat, akik sejtelmesen néznek rád, miközben elmesélik, hogy miért is ne szórakozz a sötétség lényeivel. A filmben több karakter is figyelmezteti Helent a Kampókéz veszélyeire, de ő ezeket a figyelmeztetéseket természetesen figyelmen kívül hagyja. Az ilyen figyelmeztető karakterek (általában helyi lakosok vagy "túlélők") gyakoriak a horrorfilmekben, és előrevetítik a főszereplő közelgő veszélyét.

Jake is egy ilyen figyelmeztető karakter, aki kisfiú létére elég sokat tud Kampókézről.

     Tovább öröklődik a bosszúvágy

A film végén Helen valamilyen módon a Kampókéz mitológiájának részévé válik, ami arra utal, hogy a természetfeletti lény hatalma és befolyása túlmutat az egyszerű fizikai világon és nem az adott karakterhez kapcsolódik, sőt az erő továbbszállhat, továbbadható igaz, ezúttal sem tudjuk meg, hogy mi alapján történik mindez. Talán a szerelmi szál? Vagy Helennek van oka bosszút állni? Ez a motívum szintén gyakori a horror műfajban, ahol a főszereplő valamilyen módon összekapcsolódik a gonosszal.

A film végére az üres lakás festménye is megváltozik, Helen felmagasztosul a Gabrini negyed lakóinak szemében. 

Na, hát nekem ezek lettek volna az észrevételeim ezzel a filmmel kapcsolatban, mind az erényei, mind a hibái tekintetében. Holnap még a készítőkről ejtünk pár szót és persze maradva az eredeti elképzelésnél, a film zenéjéről is beszélünk, hiszen az is épp olyan fontos, mint a képi világ. A kettő együtt adja ki ezt a remek mozit. Plusz megkapod a hétvégi házi feladatodat, vagyis azt a filmet, amivel a jövő héten foglalkozunk majd. Szóval, gyere holnap is, lesz miről olvasni. :)

Közben csináltam egy FB csoportot is Popcorn és Kóla néven, úgy döntöttem, hogy oda fogom posztolgatni a filmmel kapcsolatos és az inetrneten fellelhető érdekességeket. Szóval, filmfanatikusok és filmmániások, gyertek  mazsolázgassatok. Egyébként ott is traccsolhatunk még a filmekről, talán kicsit egyszerűbben, mint itt. Ja, be is teszem a linkjét, katt ide.

 Tali holnap!

Csövike.

Faszi

Hogy még nagyobb kedvet csináljak a Kampókéz című filmhez, íme 6 ok, amiért mindenképpen érdemes megnézned ezt a mozit. 

1. Eredeti Történet és mélyülő témák

A "Kampókéz" Clive Barker "The Forbidden" című novelláján alapul, amiben az író egyedi megközelítéssel dolgozza fel a városi legendák témáját. A film sokat merített ebből a hangulatból, bár igaz, hogy Bernard Rose sokat hozzátett az eredetihez, például a novellában Kampókéz egy brit, fehér férfi, nagyon sápadt bőrrel és szőke hajjal és nem kabátot hord, hanem egy színes hacukát. A helyszín is más, a novellában egy angliai nyomortelepen szedi Kampókéz az áldozatait, míg a filmen a chicago-i Cabrini negyed fekete lakosságát kísérti. 

Jake a Cabrini negyed nyilvános WC-jénél, ahol Helent fejbevágó élmény éri

Ezek a változtatások tették lehetővé, hogy Rose mélyebb társadalmi kérdéseket is feszegethessen ebben a nem mindennapi horrorfilmben, mint például a rasszizmus, a társadalmi igazságtalanság vagy az urbanizáció. A chicagói Cabrini-Green lakótelep valósághű és nyomasztó kontextust ad a történetnek, kiemelve a városi szegénység és a társadalmi rétegződés problémáit.

2. Emlékezetes Alakítások

A film főszereplője mindenképpen a Virginia Madsen által alakított Helen, akinek én totálisan elhittem minden tettét. Remekül megjeleníti a '90-es évek, a férfiaktól egyre függetlenebb, karrierista nőtípusát, aki bátor, merész, sokszor még bátrabb is, mint a férfi karakterek. Az ő játéka egyfajta ellenpólus; Tony Todd ezáltal válik valóban  a félelmetes és karizmatikus Kampókézzé, mindketten egyszerre lenyűgözőek és ikonikusak. És nekünk, magyaroknak a szinkron is sokat hozzátesz a filmhez. Az egyik legjobban sikerült, amit valaha hallottam, Konz Gábor vérfagyasztó Kampókéz hangjaként, Vándor Éva is remek választás Helen hangjaként, akárcsak az én örök kedvenc hangom, Hegyi Barbara, aki Helen barátnőjét és kollégáját, Bernadettet szólaltatja meg. 

Helen egyre közelebb kerül Kampókéz valódiságához.

3. Erőteljes Atmoszféra és Rendezés

Nem vagyok egy Bernard Rose fan, nem is igazán ismerek tőle más filmet a Kampókéz-en kívül, de ez a  rendezése kiválóan teremt feszült és hátborzongató légkört. A film elég lassan építkezik (van, akinek egy gond lehet, én imádom a szépen kibomló történeteket), fokozatosan növeli a feszültséget és a rettegést, miközben a nézőt egyre mélyebbre vonja a történetbe. A rendezés mellett a film operatőri munkája is kiemelkedő, amely segít megteremteni a nyomasztó és misztikus hangulatot. Az kedvenceim a légifelvételek, amikből gyönyörű adagot kapunk a főcím alatt is. A képek Anthony B. Richmond-ot dícsérik. 

Már a főcím alatt lenyűgöz a gyönyörű operatőri munka!

A Cabrini negyed ellentéte - Itt lakik Helen és a férje egy luxus-öröklakásban

4. Zene és Hanghatások

Philip Glass zenéje tökéletesen illeszkedik a film sötét és melankolikus tónusához. A komor és szívszorító dallamok tovább fokozzák a jelenetek érzelmi hatását és a horror élményt. (Itt most csak röviden ennyi a filmzenéről, mert majd ezt is szépen kivesézzük.)

Helen itt még nem is sejti, micsoda szörnyű fordulatot vett az élete.

5. Kultikus Státusz és Hatás

A "Kampókéz" gyorsan kultikus státuszt ért el a horror rajongók körében, és számos folytatást és újraértelmezést ihletett. Sajnos egyik folytatás sem ér fel az első részhez és légyszi, Jordan Pelee szörnyű újragondolásáról szó se essék az eredeti társaságában! (Amúgy is, hagyják békén a régi, jó filmjeinket!) A film hatása a műfajra és a popkultúrára a mai napig érezhető, és sokan, köztük én is, a '90-es évek egyik legjelentősebb horrorfilmjeként tartják számon. Maga Kampókéz figurája is csatlakozott a nagy elődökhöz, mint Freddy, Jason vagy Bőrpofa, méltó helyet foglalva el a horrorfilm-szörnyek képzeletbeli csarnokában.

Helen csak későn jön rá, hogy Kampókéz már egy ideje figyelemmel kíséri őt.

6. Vizsgálja a városi legendák hatalmát

A "Kampókéz" egy mélyreható vizsgálatot nyújt arról, hogy hogyan formálják a városi legendák és a kollektív félelmek a társadalmi tudatot. A film arra ösztönzi a nézőt, hogy elgondolkodjon a történetek és mítoszok hatalmán, és azon, hogy milyen könnyen válhatnak ezek valósággá. Emellett a filmben felfedezhetünk egyfajta kordokumentumot; jól konzerválta a '90-es évek elején beinduló változásokat, melyek még jobban tágították a szegények és jobbmódúak közötti szakadékot. 

Helen végre megérti, kettejük kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. 

     +1 Baromi jól áll neki a nagyvászon

Ha van projektorod és meg is tudod szerezni ezt a filmet, akkor próbáld ki nagyvásznon is. Tudom, hogy a legtöbb film moziban mutat jól, de a Kampókéznek kifejezetten jól áll a vászon. Minél nagyobb formában tudod kivetíteni, annál vagányabb lesz az élmény. 

Csodaszép képek, remek forgatókönyv, szuper rendezés és szereplők. 

Szóval, ha szereted az intelligens, félelmetes és emlékezetes horrorfilmeket, amely több, mint egy egyszerű ijesztgetés, akkor a "Kampókéz" neked való. Tessék megnézni! Tetszeni fog. ;)

Faszi

Na, ki vele! Suttogtad már ezt a nevet éjfélkor a tükör előtt állva? Ugye, hogy igen? És abban is biztos vagyok, hogy nem merted ötször kimondani a nevét, mert persze, nem hiszel ilyen marhaságokban, mint a Kampókéz legendája, de azért biztos, ami biztos. Mert hát ha meg mégis létezik... Hiszen az a szőke csaj, akit a Virginia Madsen játszik a filmben, az is így járt. Butaságnak tartotta, városi legendának, ezért megidézte; kimondta ötször az átkozott nevet és hát a többi már horrortörténelem.

A Kampókéz amerikai plakátja

Ám mielőtt belefognék szétcincálni ezt a filmet, szólok, minden írás, ami itt a blogon van/volt/lesz, SPOILERES! Értve?

Miért? Mert másképp nem lehet darabjaira szedni és kibeszélni egyetlen filmet sem. Szóval, ha még nem láttad, és szereted magad felfedezni minden kockáját, akkor sipirc megnézni, aztán meg gyere vissza, elmondani, mit szóltál hozzá.

Ha pedig már láttad vagy nem bánod, hogy én ismeretetlek meg vele először, nos, adj egy ötöst, aztán már hozzá is látunk ehhez a szuper filmhez. 

És akkor kezdjük is. 

Ez az első nap a héten, tehát általánosságban összefoglalom a filmet neked. Ha tudsz, vagy akarsz valamit hozzátenni, kommentben jöhet minden.

Tehát...

A "Kampókéz" (eredeti címe: "Candyman") egy 1992-ben bemutatott amerikai horrorfilm, amelyet Bernard Rose rendezett. A film Clive Barker "The Forbidden" című novelláján alapul, és Virginia Madsen, Tony Todd és Xander Berkeley főszereplésével készült. A "Kampókéz" gyorsan kultikus státuszra tett szert a horror műfajban, ez köszönhető a jól megírt forgatókönyvnek és az emlékezetes alakításoknak. 

Helen (Virginia Madsen) és Bernadette (Kasi Lemmons) egy gyilkosság helyszínén kutatják Kampókéz nyomát a Cabrini negyed egyik lepukkant bérházában.

A történet középpontjában Helen Lyle (Virginia Madsen) áll, egy chicagói egyetemi hallgató, aki egy kolléganőjével/barátnőjével (Kasi Lemmons), a városi legendákat kutatja. Vizsgálódásaik során Helen belefut egy helyi rémtörténetbe, a "Kampókéz" legendájába. Kampókéz (Tony Todd) egy fekete festőművész volt, kivételes, ösztönös tehetséggel, de szerencsétlenségére beleszeretett az egyik vagyonos megrendelő lányába. A két fiatal megélte szerelmét, ennek nyomán a lány terhes lett. Az apa szörnyű haragra gerjedt és brutálisan meggyilkoltatta a fiatalembert. Jobb kezét levágták, aztén pedig vad, éhes méhekkel hlálra szúrkáltatták, majd testét elégették és hamvait a későbbi Cabrini negyed fölött szórták szét.

(Mondjuk, az érdekelne, hogy a 19. században hogyan tudták a hamvakat egy terület fölött szétszórni, de talán ennyi bicsaklás belefér a történetbe. Később majd láthatjuk, lesznek a filmnek egyéb, szembetűnőbb hibái is, de ezekről majd később.)   

Szóval, a hamvak szétszórása máris előrevetíti, hogy Kampókéz megidézhető, mégpedig a következőképpen: az embernek ötször kell kimondani a nevét a tükör előtt.

A két barátnő nem tudja, micsoda erőket szabadítanak el azzal, hogy ötször kimondják a tükör előtt a szellem nevét.

Helen kezdetben szkeptikus, de érdekesnek tartja a történetet, így felveszi a fonalat és igyekszik kideríteni, hogy milyen banda vagy bandák használhatják fel Kampókéz nevét, hogy gyilkosságokat kövessenek el, majd a szellemre hivatkozva saját felelősségüket elrejtsék mások elől. 

A film feszültsége fokozódik, ahogy Helen egyre mélyebbre merül Kampókéz mítoszába, mígnem a szellem saját maga jelenik meg Helen előtt, hogy bizonyítsa a nőnek a létezését. Tony Todd egyébként lenyűgöző alakítást nyújt, mint a félelmetes és karizmatikus Kampókéz, amely a karaktert az egyik legismertebb horrorikonok közé emelte. És ehhez nekünk magyarként hihetelenül sokat tesz hozzá Koncz Gábor, mint Kampókéz szinkronhangja. 

Eleinte nem tudjuk, hogy Helen csak képzeli-e a szörnyet. Épp egy támadáson van túl, épp csak felépült belőle, a fejét ért ütés miatt gondolhatja a néző eleinte, hogy Helen csak hallucinál. Aztán, amikor Kampókéz elkezdi öldököli Helen körül az embereket, egyre inkább megbizonyosodunk róla, hogy a szellem valódi. 

Kampókéz (Tony Todd) megjelenik Helennek, hogy bebizonyítsa létezését.

A film vége felé megtudjuk, amit élelmes és figyelmes filmbolond már az elején megsejthetett: Kampókéz vonzalma Helen iránt nem újkeletű. Ugyanis Helen az a nő, akit Kampókéz még fiatalemberként megszeretett és teherbe ejtett. Így a sorsuk, legalábbis Kampókéz szerint sokkal több, mint azt gondolták; ketten, egy hatalmas áldozati máglyán megégve egy sokkal hatalmasabb és félelmetesebb legendává kell válniuk. Persze erről Helennek teljesen más véleménye van. Elhatárolódik a szörnytől, elpusztítja, majd miután megmenti  a máglya közepén lévőt kisgyereket, meghal. 

Helen csak hős akar lenni, mégis, a hőstette miatt legenda lesz.

A temetésére eljönnek a Gabrini negyed lakói, akartalanul is továbbörökítve Kampókéz legendáját, ám ezúttal a megidézhető szellem Helen lesz. 

A "Kampókéz" nem csupán egy szokványos horrorfilm. Bernard Rose rendezése és Clive Barker novellájának adaptációja mélyebb társadalmi és pszichológiai rétegeket is tartalmaz. A film vizsgálja a rasszizmus, a társadalmi igazságtalanság és az urbanizáció témáit. is. A chicagói Cabrini-Green lakótelep háttere valóságos és nyomasztó kontextust ad a történetnek, kiemelve a városi szegénység és a társadalmi rétegződés problémáit.

A Cabrini-Green negyed a filmben. Nem olyan, mintha Kampókéz figyelné fentről a várost?

A film zenéje, amelyet Philip Glass komponált, szintén kiemelkedő. A komor és melankolikus dallamok tökéletesen kiegészítik a film sötét és nyomasztó atmoszféráját, tovább fokozva a nézőkben a feszültséget és a rettegést.

Beszélni kell még az opratőri munkáról is; Anthony B. Richmond szerintem remekül elkapta azt a hangulatot, amelyet a rendező és az író is szerettek volna megjeleníteni a vásznon. Sok esetben, már a film elejétől megvan az az érzésünk, hogy Kampókéz, mint egy szellem lebeg a város felett és figyeli az embereket. 

Ezt az eredeti filmet, két folytatás és egy (szerintem egy nagyon ócska) remake követte. 

Összességében a "Kampókéz" egy maradandó horrorfilm, amely nemcsak a félelmetes jelenetek miatt emlékezetes, hanem mert képes mélyebb társadalmi kérdéseket is feszegetni. A film hatása a műfajra és a popkultúrára a mai napig érezhető, és sokak számára a '90-es évek egyik legjelentősebb horrorfilmjeként marad emlékezetes. 

"Mindig te voltál az Helen!" Kampókéz megvallja szerelmét.

Hát eljött az a péntek, amikor kiosztom az első ház feladatodat a hétvégére. Ez lesz az a film, amiről jövő héten minden nap dumálni fogunk, szóval akkor is vesd rá magad, ha már láttad. Tapasztalat, elég sok részlet ki tud esni az embernek, nem is hinnéd, mennyire másképp emlékszünk a régen látott filmekre. Én ezt a múlt héten láttam, szerintem még egyszer megnézem én is, csak hogy tényleg mindenről beszéjek, amiről szeretnék.

Na, szóval, egészen 1992-ig utazunk vissza, amikor is az amerikai nagyvásznakon feltűnt Bernard Rose kifogástalan horrorfilmje, a "Kampókéz", eredeti címén "Candyman" (a magyarországi bemutató 1993.05.14-én volt). 

Szóval ezt a mozit választottam kezdésnek. Sajnos egyik streaming platform kínálatában sem található meg a film, ami azt jelenti, hogy Magyarországon legálisan csak úgy nézheted meg, ha megveszed vagy kikölcsönzöd az ITunes-ban vagy Youtube-on, esetleg megszerzed dvd-n. A többi, nem leglális lehetőséget pedig biztosan ismered, ezeket itt most nem reklámozom.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha filmet nézel, azt a legjobb valamilyen legális formában tenni. És nem csak azért, mert az alkotó megkapja a neki járó pénzeket, hanem mert jobba minőség, ezáltal élvezhetőbb a film, jó esetben kapsz extrákat, kimaradt jeleneteket, "behind-the-scenes" sztorikat, megnézhetetd angolul, szóval rengeteg pozitívuma van, legalábbis az én szememben.

De! Mindenki azt csinál, amit akar.

Tehát, hétfőn kezdünk. Addig is itt van egy VHS előzetes az akkori forgalmazó Mokép-től, kedvcsinálónak:

Na, tegnap megvolt a Házirend ismertetése, akkor, már mutatom is, hogy milyen menetrend alapján fogjuk a filmeket szétcincálni.

Mint, ahogy a cím is utal rá, egy hét alatt egy filmet beszélünk ki. Jól van, igazából négy nap lesz az adott filmre, az ötödiken jön a következő heti házi feladatod, meg hát akkora kis színeseket tervezek, de inkább jobb, ha levezetem itt neked, hogy mire is gondolok pontosan.

Hétfő: a film fő napja, ismertetőre, összefoglalókra számíts, egyfajta általános körbejárására a filmnek, beszélünk az üzenetéről, a zenéjéről és hogy melyek azok a pontjai a filmnek, ami miatt imádom.

Kedd: a film "negatív" napja, megnézzük, melyek a hibái, hogyan öregedett a sztori, az elbeszélés módja, a trükkök, satöbbi

Szerda: a filmzene napja, az utolsó hangig szétszedjük, hogy lássuk, hogyan működik együtt a filmmel, ellátja e azokat a feladatait, amitől jó egy filmzene.

Csütörtök: a film stábjának a napja, megnézzük a szereplőket, a rendezőt, minden alkotót, hol voltak előtte, hol vannak azóta, az adott mozi hol helyezkedik el a karrierjükben, és bónuszként megnézzük van-e bármilyen öröksége a filmnek, voltak-e folytatások, remake-ek, azok milyenek és így tovább.

Péntek: a film érdekességeinek napja, a forgatás körülményeiről, pletykákról, balhék, melléfogások, minden pletyka, hír, ami érdekes lehet az adott moziról + megkapod a következő heti házi feladatodat, vagyis azt a filmet, aminek majd a következő héten ugrok neki. Így egy hétvégéd lesz megnézni és gondolkodni rajta.

És presze remélem, jössz majd dumálni. 

Cső

Faszi, a Filmes Fenegyerek

A héten akartam elindítani filmes szétcincáló szolgáltatásomat, de úgy alakult, hogy pont egy hetet csúszok vele. :) Semmi extra, csak mint mindig, most is 170 projekten "kell" egyszerre dolgozzak és az időbeosztás sosem volt nagy erősségem. De, igazság szerint nem is baj, hogy így alakult, mert legalább tisztázhatunk bizonyos dolgokat, mielőtt elindul ez a hullámvasút. 

Az egyik ilyen topik, a házirend. Itt a blogon és a Facebookon is.

Mielőtt hozzáláttam ehhez a bloghoz, nézegettem, hogyan csinálják mások az ilyen filmes kibeszélős oldalaikat és láttam, micsoda csatákat kell néha vívni a közönséggel bizonyos helyzetekben. Ezt megelőzendő, azt hiszem, az a legjobb, ha még azelőtt meghúzom a határokat, mielőtt ráengedlek benneteket erre a fasza kis játszótérre. 

Az első: ha nálam vagy, csak ésszel és jóérzéssel szólísd meg azt, akihez mondandód van. Nem írom le, hogy miket kell kerülni ilyen esetekben, azt hiszem, már kitéve-betéve tudod, hogy mit várnak el az emberek egy normális kommenttől. Ha meg nem, akkor ezt a szabályt tartsd be; csak olyat írj, ami te is szívesen olvasnál, ha neked írnák. Ne megfojtani akard a másikat, inkább igyekezz tágítani mindkettőtök látóterét. Mindenki jobban jár, ha építő vitákat folyatatunk, ahelyett, hogy szidjuk egymást. 

A második: a '80-as, '90-es, de még a '00-es években is izgalmas, sokrétű és változatos volt a filmtermés, nagyon sok mindenről lehetett beszélni. Szokás volt furcsa, esetleg addig nem hallott, látott dolgokat megmutatni, szociálisan érzékeny témákat felhozni, megbotránkoztatni, felkavarni a közönséget. Az alacsonyabb ingerküszöb miatt ez könnyebben ment, mint manapság, valószínűleg ezért is volt nagyobb merszük a stúdióknak innovatív filmötletekkel foglalkozni. Egy szó, mint száz, belefuthatsz a blogon olyan filmekbe, amelyek a mai szemmel nézve egyáltalán nem píszí formában jelenítenek meg témákat. Bátorítalak, hogy nyugodtan fejezd ki a véleményed (persze betartva a kommentekre vonatkozó elvárását), de ne haragudj a filmekre, ha esetleg felháborítanak. Nem védeni akarom őket, de tudnod kell; ezek egy másik kor lenyomatai. Ekként is érdemes kezelni őket. Magánvélemény, de ha annyira túlszalad valamelyiktől a píszí mérőd, hogy agylobbot akarsz kapni, érdemes megvizsgálnod magadban, hogy miért is érint ennyire rosszul ez a vélemény? Nem biztos, hogy mindig a filmmel van a baj, ;)

A harmadik: mivel nem vagyok sem filmkritikus, sem filmesztéta, sem szépirdalmi szerző így biztosan előfordul majd, hogy olyan cikkeket, posztokat is olvashatsz a blogon, amiből valami kimarad, esetleg a hangben vagy a stílus nem lesz számodra megfelelő.  Az is lehet, hogy egy film vagy egy filmzene egyes elemeit én másképp látom vagy értelezem. Sőt, lehet, hogy bizonyos aspektusokat fel sem ismerek majd. Ha okosabb, esetleg tájékozottabb vagy bizonyos témákban, mint én, köszönöm, ha megosztod velem a plusz információt kommentben vagy üzenetben. Hálás leszek érte. De ha csak fitogtatni akarod a tudásodat, vagy lenyomni engem, esetleg bárki mást itt, akkor csendesen, minden hiszti nélkül búcsúzunk majd egymástól, már, ami a kommentelési lehetőségedet illeti. Ha jobban tudod csinálni nálam, csináld. Ez egy ingyenes felület, nyilván neked is biztosítanak egy blogot a véleményed kifejezésére.

A negyedik: ez egy hobbi blog, egyfajta oltár a kedvenc filmjeimnek. Saját ritmus szerint szeretném csinálni és éppen azzal az alkotással foglalkozni, amelyikhez kedvem van, vagy ami éppen a látóterembe kerül. Persze, simán beajánlhatod a te kedvencedet is, ha találkozik az ízlésünk vagy felkelted vele a figyelmemet, biztos, hogy sorra kerül valamikor. Ha meg nem, ne hari. Nem igazán van már kedvem mindenkinek megfelelni. 

Azt hiszem, ennyivel indulunk el. Ha közben eszembe jut még valami, vagy majd éppen az itt történtek hatására új határt kell húzni, akkor arról úgyis tudni fogsz. Szeriontem megpróbálom valahová oldalra kitűzni a zanzásított változatukat. 

Amúgy meg vedd birtokodba majd ezt a helyet, gyere és dumáljuk ki ezeket a fasza filmeket, megérdemlik az ünneplést. 

Tali legközelebb!

Cső

Faszi, a Filmes Fenegyerek

Helló!

Faszi vagyok, a Filmes Fenegyerek és már csak néhány nap és beledurrantok a lecsóba!

Minden héten egy kedvenc filmet veszem elő és a lehető legtöbb oldalról járom körbe.

Megnézem, melyek az előnyei, a hibái; miért lehet imádni vagy utálni az adott alkotást.

Szót ejtek a filmzenéről, az alkotók és szereplők fontosabb filmes munkáiről és végigveszem milyen popkultúrális hatása volt a mozinak az elkövetkező évekre, évtizedekre.

Minden napra jut majd valami érdekes.

Hidd el, jó lesz itt neked nálam, na!