Valamit meg kell valljak; imádom a trash filmeket. És mivel ezen a blogon a kedvenc filmjeimet ünneplem, azokról is szólni kell, amiért kevesen emelnek szót. :) Ezért minden hónap utolsó hetén kicsit lejjebb merészkedünk a mainstream vonalánál és a kicsit suta, kicsit sánta, kicsit béna, kicsit mindenki által elhagyott filmekkel fogunk foglalkozni. Teszem ezt azért, mert mindenki szinte csak ugyanazokról a mozikról beszél és hát valakinek az elesetteket is fel kell karolnia. :) Hátha van még olyan, aki nem hallott róluk és tetszene neki. Én pedig nagyon szívesen vállalom ezt a feladatot. :) Szóval minden hónap utolsó hetén Trashmozi a Nagyvászon és Hangszóró blogon. Szívesen. :) 

Már az elején le kell szegezzem; ez az egyik kedvenc filmem. És nem azért, mert parádés a szereposztás vagy a forgatókönyv, esetleg annyira kiemelkedő a rendezés vagy az operatőri munka (bár, igaz, hogy azért vannak állati jó pillanatai ennek a filmnek, mindjárt meg is nézzük őket). Gyerekkorom első VHS filmje, természetesen a kornak megfelelően német nyelven, hangalámondással. Ez az a film, amit a legtöbbször néztem meg eddig életemben és bár nem számoltam, több százszor már biztosan láttam. És nem, nem túlzok.

És igen, minden hibáját ismerem és mivel gyerekkori jóbarátom, és nem is tehet róluk, meg is bocsájtottam őket neki. :) Hamarosan megvizsgáljuk, miben ment félre ez a mozi, és mi az, amiben sokkal többet tudott felmutatni, mint más hasonló "kard és varászlat" filmek. Mert hogy van, amiben sokkal merészebb és jobb volt, mint a kortársai. Drágáim, ezen a héten a kedvenc trashfilmem, a Masters of the Universe van terítéken. És csak szólok, ez most hosszú lesz. ;)

Először a közérdekűek:

Mivel rühellem a magyar címet (A világ urai, hát szerintem kicsit lehettek volna kreatívabbak is, de hát ez van), az eredeti angolt használom a cikkben. Köszi a megértést. 

Mind mindig, most is SPOILERes a bejegyzés, szóval csak csínján az olvasással, bár az is igaz, hogy nagy katarzis élményt nem nyújt a film. 

Jut eszembe, az előző posztokat is felpörgethetnéd. :) Valamiért a legutóbbit, amit a Csinibabáról írtam nem rakták ki a blog.hu címplajára. Jó lenne, ha elolvasnád és dobnál egy visszajelzést, tényleg olyan ócska lett? Köszi. :)

A film plakátja

És akkor a film:

De miről is szól?

Skeletor a Kozmikus kulcs segítségével elfoglalta Grayskull kastélyát és foglyul ejtette a Varázslónőt. Eternia utolsó reménye He-Man, aki Teelával és Man-At-Arms-al együtt megment egy ezermester törpét, Gwildort, akiről később kiderül; köze van Skeletor győzelméhez. Evil-Lyn, Skeletor szolgája csellel Gwildor kegyeibe férkőzött, és ellopta a Kozmikus kulcsot, mely interdimenziós kapukat képes nyitni a zene segítségével. A gonoszok nem sejtik, hogy az ezermester készített egy másik kulcsot is, amellyel hőseink megpróbálják kiszabadítani a Varázslónőt. De Skeletor katonái meglepi őket; He-Mannek és társainak menekülniük kell. Gwildor sietve betáplál egy uticélt és a csapat a Földre kerül. De Skeletor zsoldosai ide is követik őket. Megkezdődik a jók vesszőfutása és az idő egyre fogy. Csak pár holdtölte van addig, míg Grayskull Nagy Szeme ki nem nyílik és akkor Skeletor lesz a világmindenség ura.

Jó kis összefoglaló lett, nem? És hát nem is túl bonyolult a sztori, de nem is ez a film erőssége. Ám mielőtt megnézzük, miben jó ez a mozi, lássuk, melyek azok a hibák, amiket az alkotók elkövettek. 

       Na, de mi mehetett félre?

Az 1987-ben bemutatott Masters of the Universe című film a mozi és a popkultúra egyik érdekes időszakában jelent meg, amikor Hollywood egyre inkább a franchisok és a játékok alapján készült filmek felé akart fordulni. (Milyen furcsa ezt a jelenlegi gyártási szokások szemszögéből nézni, nem? Akkoriban még nem volt annyira egyértelmű, hogy folytatás, merchendise készül a filmekhez.) A Star Wars óriási sikere után a filmstúdiók próbálták megtalálni a következő nagy kasszasikerüket, amely összekapcsolhatja a mozifilmet más médiumokkal, például játékokkal, képregényekkel, televíziós sorozatokkal. A film a Mattel népszerű játékfranchise-ára, valamint az 1983 és 1985 között futó, kultikus rajzfilmsorozatra, a He-Man and the Masters of the Universe-re épül. A Mattel játékfigurái a 80-as évek elején és közepén rendkívül népszerűek voltak, de a játékok iránti kereslet a film megjelenése idején már csökkenni kezdett. A mozi egyik célja az volt, hogy újraélessze a franchise iránti érdeklődést, és friss engergiákkal töltse azt meg, de ez végül nem sikerült. 

Ezt a piaci kontextust figyelembe véve látszik; a film inkább kényszerből született, mintsem egy igazán kreatív, művészi kísérletként. A producerek azt várták, hogy a mozi új életet lehel majd a He-Man brandbe, de nem gondolták át eléggé, hogyan lehetne a film valóban izgalmas és eredeti a rajongók számára. Ahelyett, hogy a franchise korábbi sikereire építettek volna, a produkció elbizonytalanodott a között, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szóljon-e, és ez a köztes állapot sokaknak okozott csalódást.

Többek között ennek is köszönhető, hogy a film viszont mind a rajongók, mind a kritikusok részéről vegyes fogadtatásban részesült. Bár a Masters of the Universe néhány területen kiemelkedett, sajnos nem lehet szó nélkül hagyni azokat a hiányosságokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a film végül nem lett kasszasiker. 

Grayskull kastélya; szerintem a látvány lélegzetelállító.

      A forgatókönyv küzdelmei: Az elveszett lehetőségek

Az egyik legnagyobb probléma, bármennyire is imádom, de sajnos a film történetével van. Ahelyett, hogy He-Man világában, Eterniában kalandoznánk, a sztori nagy része a Földön játszódik, ami egy gyenge és olcsó narratív trükk volt, hogy megkerüljék a költséges, komplex díszletek és különleges effektek szükségességét. A rajongók sokkal inkább egy olyan filmet vártak, amely hűen visszaadja a sorozat varázslatos világát, ehelyett azonban egy túlságosan hétköznapi környezetben találták magukat.

A forgatókönyv másik gyenge pontja a jó karakterek hiánya, legalábbis, ami a hősök csapatát illeti. He-Man világának rengeteg izgalmas szereplője van, de a film ezeket vagy teljesen mellőzte, vagy új, kevésbé érdekes karakterekkel helyettesítette, vagy épp jelentéktelen mellékszereplőkké degradálta őket például Teela vagy Man-At-Arms. Ennek eredményeképpen sok rajongó csalódott volt, hiszen a jól ismert és szeretett karakterek helyett inkább ismeretlen figurák kerültek előtérbe. 

A forgatókönyv másik nagy hibája, hogy nem volt teljesen kidolgozott, így a forgatás során a színészeknek és a stábnak gyakran kellett improvizálni, mert sokszor éppen az utolsó pillanatban változtattak a könyvön. Ez néhány jeleneten ott is hagyta a nyomát, látni, hogy a karakterek reakciói vagy tettei kissé spontánnak és összecsapottnak tűnnek. 

Például az a jelenet, amikor He-Man és társai először találkoznak Julie-val (Courteney Cox) a Földön kissé kapkodónak tűnik. Julie szinte azonnal megbízik He-Manben és a barátaiban anélkül, hogy különösebb kételyei lennének, pedig számára teljesen idegenek. A jelenet gyors tempója miatt az átmenet a rémülettől a teljes bizalomig kissé hiteltelennek hat.

Vagy ilyenek péládul Kevin (Robert Duncan McNeil) reakciói az idegen technológiához . Amikor megpróbálja elmagyarázni a Kozmikus kulcs működését Charlie-nak (Barry Livingston) vagy Lubicnak (James Tolkan), hirtelen szinte szakértővé válik, annak ellenére, hogy az eszköz működése számára ismeretlen kellene, hogy legyen. Ez a jelenet kissé összecsapottnak tűnik, mintha csak azért lenne így, hogy a cselekmény előrehaladhasson.

Mint látod, a Masters of the Universe forgatókönyve az egyik legnagyobb hibaforrás, pedig rengeteg kihasználatlan lehetőség rejlett benne. Mert ahelyett, hogy egy nagyobb, epikus történetet meséltek volna el Eterniáról és He-Man világáról, a film inkább egy egyszerű, lineáris történetre koncentrált, amely egy átlagos űrlény-inváziós filmhez hasonlított. Skeletor célja, vagyis hogy megszerezze Grayskull erejét, klisés és túlságosan egyszerű volt, és a forgatókönyv nem tartalmazott semmilyen különösebb fordulatot vagy drámát. Ráadásul abban a jelenetben, amikor Skeletor hadseregével eljön He-Manért és a kulcsért a Földre, sajnos látszik, hogy egy díszletvárosba csöppennek, ahol rajtuk kívül senki más nincs. Pedig elég nagy csinnadrattával érkeznek. Ennyire jó alvó mindenki Los Angelesben?

De ha ezeket meg is oldották volna, még így is maradt volna egy ziccer, a film egyik legnagyobb kihagyott lehetősége, még pedig az, hogy nem mélyítették el a karakterek közötti kapcsolatokat. He-Man és Skeletor örök harca az egyik legérdekesebb eleme a franchise-nak, de a film nem adott megfelelő hátteret ennek a konfliktusnak. Skeletor motivációi egyszerűek és felszínesek voltak, míg He-Man karaktere szinte csak egy bábként funkcionált a cselekményben, ami teljesen megfosztotta a karaktert attól a mélységtől, amelyet a rajongók vártak volna.

Evil-Lyn és a szerintem valaha volt legdögösebb prop; a Kozmikus Kulcs.

       A költségvetés szorítása

A film költségvetése 22 millió dollár körül volt, ami akkoriban közepesnek számított, de ez nem volt elegendő egy epikus sci-fi fantasyhez. Az alkotók kénytelenek voltak kompromisszumokat kötni, különösen a díszletek és a speciális effektek terén. A forgatás során a költségvetési problémák egyre súlyosabbá váltak, ami miatt a stúdió, a Cannon Film kénytelen volt számos jelenetet kihagyni vagy leegyszerűsíteni. Ez különösen a mozi utolsó harci jelenetére vonatkozik, ahol He-Man és Skeletor összecsapása mindössze néhány percesre sikeredett, és szinte teljes sötétségben zajlott. A stáb egyszerűen kifogyott a pénzből, így a rendező, Gary Goddard kénytelen volt gyorsan befejezni a forgatást.

A Masters of the Universe egyik legnagyobb csalódást okozó eleme mégis az volt, hogy a cselekmény nagy része a Földön játszódik, nem pedig Eterniában. Ez a döntés is egyértelműen a költségvetés szűkössége miatt született, hiszen egy teljesen másik világ megteremtése jelentős díszleteket és vizuális effekteket igényelt volna, amit a produkció nem engedhetett meg magának.

A Föld, mint helyszín, sajnos semmit nem ad hozzá a film mitológiájához. A forgatás Los Angelesben zajlott, és többnyire hétköznapi városi helyszíneket használtak, mint például utcákat, raktárakat, üzletet. Ez sokszor olcsónak és fantáziátlannak hat, különösen egy olyan univerzum esetében, mint a He-Mané, ahol varázslatos erők és kozmikus lények harcolnak egymással.

Bár a film egyik célja az volt, hogy He-Man és társai a mi világunkba kerüljenek, ezzel párhuzamosan elveszett az eredeti sorozat varázsa. A rajongók Eterniába, Grayskull kastélyába és He-Man ismeretlen világába akartak belépni, nem pedig egy tipikus amerikai kisvárosba. A történet helyszínválasztása tehát nemcsak a rajongók számára okozott csalódást, hanem csökkentette a film lehetőségeit is arra, hogy egy epikus, nagyszabású kalandot meséljen el.

Ezek a problémák egyértelműen éreztetik a hatásukat a filmben, ami gyakran tűnik olcsónak és félkésznek, különösen akkor, amikor más, korszakbeli sci-fi klasszikusokhoz, például a Star Warshoz vagy a Supermanhez hasonlítjuk.

A film egyébként kicsit több, mint 17 millió dollárt hozott világszerte. Nem túl sok.

       A harci koreográfiák: A kifinomultság hiánya

Az 1980-as évek akciófilmjei nagy hangsúlyt fektettek a harci jelenetekre, de a Masters of the Universe ezen a téren szintén alulmarad. Bár Dolph Lundgren harcművészeti háttere segítette abban, hogy He-Man fizikailag impozáns legyen a vásznon, a harci jelenetek koreográfiája gyakran egyszerű és szinte senkit sem hoz lázba néhány zabolátlan képzeletű, tizenéves kisfiú kivételével, mint amilyen én is voltam. ;)

A film egyik legnagyobb problémája az, hogy He-Man karaktere soha nem használja híres kardját úgy, ahogyan azt a rajzfilmsorozatban láttuk. Ehelyett a fegyvereket főként futurisztikus lézerpuskák és plazmavetők teszik ki. Ez is messzire eltávolodik az eredeti sorozat fantasztikus elemeitől. A rajongók, akik He-Man kardozós csatáira vágytak, tuti, hogy csalódottan hagyták el a mozitermet, mert a film harci jelenetei inkább a Star Wars és más sci-fi filmek lövöldözéseire emlékeztettek.

Már említettem, hogy az utolsó összecsapás He-Man és Skeletor között különösen gyenge volt. A grandiózus, epikus finálé helyett egy összecsapott, kevésbé izgalmas harcot kaptunk, amely nem méltó sem a két ikonikus karakterhez, sem ahhoz a látványhoz, amit a film addig felépített.

       Dolph Lundgren színészi játéka

Dolph Lundren dögös! Ezt nem lehet vitatni. Viszont sajnos ez a látvány is kevés volt ahhoz, hogy megmentse azt a pocsék alakítást, amivel  He-Mant igyekezett életre kelteni a vásznon. Emellett Lundgrennek nem az angol az anyanyelve, szóval a beszéde nem volt mindig világos vagy érthető. A dialógusai néha kissé erőltetettnek és darabosnak tűntek, ami rontotta a karakter hitelességét. A stúdió eredeti tervei szerint egy profi szinkronszínészt kértek volna fel, hogy orvosolják ezt a problémát. Azonban a költségvetési megszorítások miatt végül mégis Lundgren saját hangja került a végső változatba, ami sokak szerint rontott a produkció minőségén. És bár Lundgren később bebizonyította, hogy képes sokkal jobb alakításokra is, ebben a filmben a színészi teljesítménye messze elmaradt az elvárt szinttől.

Tuti sokan csorgatták Dolph-ra a nyálukat. :)

       A rajongók elidegenítése

Már említettem korábban, hogy talán az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a film alkotói nem tudták eldönteni pontosan kinek is készítik a filmet. A Masters of the Universe rajongói nagyrészt gyerekek voltak (emiatt sem ölhet He-Man embereket a filmben, így lettek Skeletor katonái egyfajta páncélos robotok, akiknek robot mivoltjuk sajnos nem derül ki a játékidő alatt) de a film komorabb, komolyabb hangulata és a realisztikusabb látványvilága inkább a felnőtt nézőközönséget célozta meg. Az eredeti rajzfilm vidámabb, könnyedebb stílusa nem tükröződött a filmben, ami miatt sok rajongó csalódott volt. Ugyanakkor az idősebb közönség sem érezte vonzónak a filmet, mivel a történet és a karakterek túl gyerekesnek tűntek számukra.

Bár a Masters of the Universe a megjelenésekor kereskedelmileg és kritikailag sem vált sikeressé, az évek során egyfajta kultikus státuszt ért el. Sokak számára ez a film egy nosztalgikus utazás vissza az 1980-as évekbe, amikor a szuperhősök még nem uralták Hollywoodot, és amikor a sci-fi filmek még egyedi és különleges hangulattal rendelkeztek.

A rajongók egy része, különösen azok, akik gyerekként szerették a He-Man univerzumot, (Jelen!) a film hibái ellenére is meleg szívvel emlékeznek vissza rá. A mozi retro bája, a jelmezek, a speciális effektek és a színészi alakítások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Masters of the Universe egy furcsa, de szerethető darabja maradjon a 80-as évek popkultúrájának.

Na, de akkor mik is a film erősségei? Miben nyújt többet, mint más "kard és varázslat" filmek? Már vesszük is sorra őket. :)

       A film vizuális esztétikája: Az 1980-as évek futurisztikus vonzereje

A Masters of the Universe látványvilága a 80-as évek tipikus sci-fi esztétikáját követi. A film készítői egy olyan világot akartak létrehozni, amely egyszerre épít a fantasy és a sci-fi elemeire is. Ezért a díszletek, a jelmezek és a speciális effektek egyaránt az akkori trendeket követik, amiben futurisztikus technológia, fantasztikus varázslat és a képregények világára jellemző túlzások keverednek.

Eternia, He-Man otthona, egyfajta egyvelege a klasszikus fantasynak és a modern sci-finek, ami az 1980-as évek popkultúrájában rendkívül népszerű volt. A film készítői megpróbálták visszaadni ezt a különös egyveleget, ám a már említett költségvetési megszorítások miatt Eternia csak a film első és utolsó jeleneteiben szerepel. A grandiózus látványtervek egy része soha nem valósulhatott meg teljesen, de az, ami megmaradt, még mindig mutat egy sajátos, vizuális bájt. (Megjegyzem, a kor legnagyobb díszletét sikerült felépíteni, amikor Grayskull tróntermét alkották meg.)

A jelmezek is különösen jól sikerültek. He-Man karaktere, aki híres volt ikonikus szőrmés nadrágjáról és fém páncéljáról, a filmben is majdnem ugyanazt a jelmezt viseli, ami hűen visszaadja a rajzfilm karakterének fizikai megjelenését. Skeletor jelmeze és sminkje különösen nagy figyelmet kapott a filmben, és Langella alakítása mellett az egyik legemlékezetesebb eleme lett a produkciónak. Skeletor arca alig kivehető az álarca mögül, de a sminkesek ügyes munkája és a jelmez egyedi kidolgozottsága miatt a karakter egy igazán ijesztő, karizmatikus főgonosz lett. 

A film további jelmezei is magukban hordozzák a 80-as évek futurisztikus látványvilágának jellemzőit. A hősök és a gonoszok mind extravagáns, technológiai kütyükkel és fegyverekkel felszerelt ruházatban jelennek meg. A robotok és különleges katonai ruhák hozzájárulnak a film sci-fi atmoszférájához, de ez néha kontrasztban áll az eredeti rajzfilmsorozat fantasztikus világával, ami egyes rajongók számára zavaró lehetett, mint arról már beszéltünk korábban.

A Masters of the Universe jelmezei és látványvilága magasan kiemelkedik a hasonló műfajú filmek közül. He-Man harci páncélja, Skeletor aranypáncélja, valamint az olyan karakterek, mint Beast Man vagy Evil-Lyn mind különleges, ikonikus jelmezekben pompáznak. Míg más "kard és varázslat" filmek gyakran a durva, barbár világot és egyszerű ruházatot választják, a Masters of the Universe egy vizuálisan sokkal lenyűgözőbb világot mutat be.

Grayskull trónterme.

       Különleges hibrid világ: sci-fi és fantasy keveréke