Ugye, figyelsz egy kicsit? A bejegyzés erőszakos képeket és leírásokat tartalmaz, épp ezért szigorúan korhatáros, 18 ÉV ALATT NEM AJÁNLOTT az olvasása. 

Ja, és továbbra is SPOILERezek! Csak, hogy tudd!

Fú, el sem tudom mondani, milyen régóta bele vagyok zúgva ebbe a filmbe! '89 vagy talán '90 lehetett, amikor nagynémén egy másolt, de szinkronos VHS-en elhozta egy családi disznóvágásra, hogy a lehető legkevesebbet legyek a felnőttek lába alatt. (A kazettán az első film a 1977-es Pókember volt. Bár nem a legjobb alkotás, bemelegítésképpen a nagy, hollywoodi kasszasiker előtt akkor éppen megfelelt.)

A Robotzsaru az első perctől elvarázsolt. Tetszett a képi világ, a design, a zene és nem mellékesen az erőszakossága, a brutalitása. Szerintem nem én voltam az első kisfiú, akinek emiatt is csillogott a szeme.

Mind a mai napig remek filmélménynek tartom és kitűnő példa arra, hogy ha egy mozi rendesen össze van rakva, akkor az kiállja az idő próbáját.  Pedig már majdnem 40 éves és még mindig baromi dögös! ;)

Robotzsaru nem szórakozik. Jön, rendet tesz, figyel az áldozat lelki életére és már robog is tovább, mert valahol épp bűntényt követnek el. 

Szóval eheti filmünk Paul Verhoven csiszoltlan gyémántja a Robotzsaru.

Röviden a filmről:

Az 1987-es "Robotzsaru" ("RoboCop") című film a közeli jövőben játszódik Detroit városában, ahol a bűnözés és korrupció az egekbe szökik. A történet főszereplője Alex Murphy, egy elkötelezett rendőr, akit brutálisan meggyilkolnak szolgálat közben. A halála után a rendőrséget is üzemeltető megacég, az OCP (Omni Consumer Products) Murphy testét felhasználva létrehozza a Robotzsarut, egy kibernetikus, félig ember, félig gép rendőrt. A Robotzsaru programozása szerint szolgálja a törvényt és védi az ártatlanokat, de hamarosan elkezd emlékezni előző életére és arra, hogyan halt meg.

Ahogy Robotzsaru kezdi visszanyerni emberi emlékeit és érzelmeit, ráébred, hogy meg kell bosszulnia saját halálát. Nyomozása során szembesül a város legnagyobb bűnszervezetével, aminek a feje az OCP igazgatóhelyettese, Dick Jones. Az ő irányításával vezeti Clarence Boddicker és a bandája a Detoriti alvilágot, akik többek között Murphy halálát is okozták. És ha ez még nem minden, ott van az OCP korrupciója is, amely mélyebbre nyúlik, mint ahogy azt Murphy eredetileg gondolta. A film végén Robotzsaru sikeresen leszámol Boddickerrel és szembeszáll Dick Jones-szal is. A film zárásaként Murphy, immár tudatában emberi mivoltának, elfogadja új identitását, és folytatja harcát a bűnözés ellen.

Murphy tökös zsaru, csak kissé alulbecsüli azokat, akikkel szemben áll. 

 És akkor most nézzük is meg, mik az erősségei ennek a mozinak:  

       Kultikus státusz:

A Robotzsaru hamar kultikus státuszra tett szert, elég csak filmet követő folytatásokra,  képregényekre, sorozatra gondolni, de ne felejtsük el, hogy a merchandise is igyekezett táplálni a film és a figurák iránti rajongást. De ha megnézzük, mennyire menő cuccokkal van tele a film, és itt gondolok a robotruhára, ED-209-re, a fegyverekre, tiszta tech az egész, szerintem nem is volt kérdés, hogy ennek a mozinak több jut, mint két hónap vetítés, aztán néhány hét VHS mánia, mielőtt eltűnik a süllyesztőben. A kultikus státusza pedig annyira kitartott, hogy azt hitték, megismételhető a "csoda". Hát persze ebből is készült egy ócska remake, amiről jobb nem is beszélni. Akkor inkább a Robotzsaru 3, annak legalább van indoka rossznak lenni. :)

Az épületek is arról árulkodnak, ez itt már a jövő!

       Innovatív speciális effektusok:

Az 1980-as évek az amerikai filmgyártásban az innovatív speciális effektek aranykora volt. Ebben az időszakban számos technikai újítás és kreatív megoldás született, amelyek jelentős hatással voltak a filmiparra és a vizuális effektek fejlődésére. És igen csak találékonynak kellett lenni akkoriban, mert még szerencsére nem volt CGI, amivel kvázi mindent elő tudtak volna állítani. Így maradt a festett háttér, ebben a filmben az OCP központi épületének felső szintjeit festették az eredeti képhez. Vagy épp a stop-motion animáció, amivel ED-209-et keltették életre. De ugye, ott a robotruha, ami még most is iszonyú menő. Rengeteg FB csoportban futok bele olyan cosplayesekbe, akik Robotzsaruként futkosnak a különböző kosztümös rendezvényeken. 

Az első robotrendőr koncepció, az ED-209. Félelmetes! Főleg, amikor visít! :D

       Paul Verhoeven rendezése:

Nem is tudom, miért nem az első helyre tettem, hiszen Verhoeven nélkül tök ócska lett volna ez a film. (lsd. az előző kommentemet a remakere, na, épp olyan vérszegény és semmitmondó lett volna) Verhoven rendezői stílusa tele van intenzív akcióval és sötét humorral. Ráadásul neki is köszönhető, hogy a film hemzseg az erőszaktól és a brutalitástól, ez pedig ennek a mozinak egy jelentős összetevője, hiszen a kemény bűnözők ellen, egy kemény zsaru kell. Ugye, hogy milyen sok film jut eszedbe ebből az időszakból, amire ráillik ez a mondat? Egyébként Verhovernnek ez volt a második, amerikai rendezése, amit a Total Recall - Emlékmás, majd az Elemi ösztön című filmek követtek. Szerintem elég jó kis sor lett belőlük. 

Paul Verhoven  és Peter Weller a Robotzsaru forgatásán 

       Társadalomkritika:

A film erőteljesen kritizálja a kapitalizmus és a vállalati hatalom túlkapásait. Az OCP vállalat például teljes kontrollt gyakorol Detroit városa felett, és gyakran átlép minden etikai határt. A "Robotzsaru" nem csak egy akciófilm, hanem erőteljes társadalmi szatíra is. Az erőszak ábrázolása gyakran szándékosan eltúlzott, hogy rámutasson a média, a vállalati kapzsiság és az erkölcsi hanyatlás kritikájára. Paul Verhoeven rendező célja az volt, hogy a nyers erőszakot egyfajta ironikus tükörként használja, amelyben a néző szembesül a társadalom erőszakkal szembeni érzéketlenségével és a korabeli Amerika erőszakos kultúrájával. A történet olyan kérdéseket is felvet, mint a rendfenntartás, a bűnözés és a technológia szerepe a társadalomban. Robotzsaru karaktere például a technológiai fejlődés pozitív és negatív aspektusait is bemutatja.

Delta City; Detroit a jövőben. Az OCP víziója, miközben egy járókelőt punkok zaklatnak.

       Akciójelenetek:

A film egyik legnagyobb erőssége a látványos és emlékezetes akciójelenetekben rejlik. Ezek a nemcsak az izgalmas harcokat és üldözéseket mutatják be, hanem fontos szerepet játszanak a film társadalmi és politikai üzeneteinek közvetítésében is. Feljethetetlen Murphy kivégzése, a Robotzsaru harca ED-209-el, vagy a végső ütközet Clerence badájával, ami egy keretbe is helyezi Murphy történetét; kettejük sztorija ott végződik, ahol elkezdődött.  

A Robotzsaru akcióban. Emil épp megtanulja, hogy nem érdemes ujjat húzni Robóval.

       Ikonikus karakterek:

Robotzsaru egyike a legismertebb sci-fi karaktereknek. Verhoven egyfajta amerikai Jézusnak tekintette a figurát, az egyik interjújában arról vallott, hogy szándékosan vonta a karaktert keresztény kultúrkörbe; Murphy kivégzése egyfajta keresztrefeszítés, majd a feltámadás után, egy új, sérthetetlenebb testben szolgáltat igazságot az őt és másokat ért attrocitások miatt. A "jézussága" miatt "jár vízen" a Robotzsaru, mielőtt kinyírná Clerence-t a film végén.*  De nem csak a robotrendőr az egyetlen király karakter a filmben; ilyen jó gonszokat is csak keresve talál az ember mozivásznon. Ott van Dick Jones, az OCP igazgatóhelyettese, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Az ő projektje az ED-209-es harci robot is, ami az első perctől kiabál egy kemény harcért a Robotzsaruval, de a Nancy Allen által játszott Lewis is remek side-kick-je lett a fémbe öltöztetett Murphynek. 

Lewis az utolsókig kitart egykori társa mellett.

       Emlékezetes szövegek:

A film tele van olyan idézetekkel, amelyek mélyen beivódtak a popkultúrába. Gondolom, minden rajongó vágja a 4 direktívát, ami alapján Robo rendszere működik, de ugyanilyen jó duma az is, mikor Emil a bezinkutas találkozó alkalmával rájön, hogy egyszer már megölték Murphyt. Amúgy a film tényleg tele van jó dumákkal, sajnos nem jegyzeteltem ki őket. Meaculpa, meaculpa. De úgyis tudod, hogy miről beszélek, ha pedig nem, akkor nézd meg a filmet. :D

       Disztópikus jövőkép:

A film disztópikus jövőképe erős társadalmi kommentárként is szolgál, amely figyelmeztet a kapitalizmus, a technológia és a média túlkapásainak veszélyeire. A disztópikus elemek sokrétűek, és több szempontból is alátámasztják a film sötét, pesszimista hangulatát. Ilyen például a vállalati uralom és a korrupció, lásd az OCP a megacorporation, amely privatizálta a rendőrséget. Amelyiknek az elsődleges célja a profit növelése, és nem a közösség szolgálata. A filmben jól látható az OCP kegyetlensége és könyörtelensége, ahogy a saját alkalmazottait és a közbiztonságot is feláldozza az üzleti érdekeiért. Ismerős? Na, van még ebből. 

Detroit a filmben egy bűnözéssel fertőzött város. A film bemutatja a város utcáin zajló mindennapi erőszakot, a rablásokat, gyilkosságokat és a drogkereskedelmet. Ez a folyamatos bűnözés és erőszak egy szétesett társadalom képét festi le, ahol a lakosság kiszolgáltatott és a törvény gyakorlatilag megszűnt létezni. Menjünk tovább. A Robotzsaru maga is a szimbóluma annak, hogy a technológia milyen mélyen beavatkozik az emberi életbe. Alex Murphy, miután halálosan megsebesül, gyakorlatilag egy termékké válik, akit az OCP a saját céljaira használ fel. A filmben bemutatott technológia egyike sem az emberek javát szolgálja, hanem inkább eszköz az ellenőrzésre és a hatalomgyakorlásra (Oké, kivéve a Yamaha műszív a Família Szívközpontban). 

De a film jövőbelátó módon mesél a média hatalmáról és manipulációs képességéről. A híradások és reklámok torz módon mutatják be a valóságot, gyakran trivializálják vagy szenzációhajhászó módon ábrázolják az erőszakot és a társadalmi problémákat. Ez a médiaképe a társadalom dehumanizálódását tükrözi, ahol az emberek egyre érzéketlenebbé válnak a valóságos tragédiák és erőszak iránt. Nem akarok politizálni, de szerintem nem csak nekem tűnik ismerősnek a filmben lefestett világkép.

A film nem túlzottan optimista. A kép, amit a jövőről fest egyáltalán nem tűnik kedvesnek, biztonságosnak. A képen épp Detorit utcáit verik szét a különböző bandák.

       Eredeti zenei aláfestés:

Basil Poledouris zenei aláfestése tökéletesen illeszkedik a film hangulatához, fokozza a feszültséget és az érzelmi töltetet. Az ikonikus főtéma azonnal felismerhető és emlékezetes. Poledouris zenéje nemcsak aláfestést nyújt a jelenetekhez, hanem aktívan hozzájárul a történetmeséléshez és a karakterek mélyebb megértéséhez. De a zenéről majd még később beszélgetünk.

       Erőszak ábrázolása:

Mint azt már említettem, az erőszak ábrázolása a filmben megrázó. Gyakran szándékosan eltúlzott, hogy rámutasson a média, a vállalati kapzsiság és az erkölcsi hanyatlás kritikájára. Paul Verhoeven rendező célja az volt, hogy a nyers erőszakot egyfajta ironikus tükörként használja, amelyben a néző szembesül a társadalom erőszakkal szembeni érzéketlenségével és a korabeli Amerika erőszakos kultúrájával. A filmet sok kritika érte az erőszakossága miatt, és néhány országban cenzúrázták is. (Létezik egy rendezői változat is a filmből, amiben ezek a jelenetek még elnyújtottabbak, volt, amelyik már nekem is kíméletlennek tűnt, például ED-209-es meghibásodása a bemutatón. Szegény Kinney-t annyira szétlövi, hogy a végén csak fasírozott maradt belőle.) Viszont ezek a jelenetek nem csak öncélúak és nem csak a fizikai brutalitást mutatják be; ennél jóval mélyebb társadalmi kommentárt is adnak a vállalati hatalomról, az igazságszolgáltatásról és a modern társadalom állapotáról, amiről már egyébként is szó volt.

Szegény Murphy, milyen csúnyán végzi!

Fú, oldalakat lehetne írni erről a filmről és még akkor sem tudnánk mindent megbeszélni! Szerintem zseniális, de gondolom, a fenti lelkendezésemből számodra is kiderült, milyen sokra tartom ezt a mozit. Rádaásul ez is olyan brutál jól mutat kivetítőn, nagyvásznon, hogy elmondani sem tudom. Ha van rá lehetőséged, egyszer mindenképpen nézd meg ebben a formátumban is. 

A héten lesz még poszt a filmről; akarok beszélni a film filozófiai kérdéseiről, a filmzenéről, a rendezésről és az operatőri munkáról, számomra ezek kiemelkedőek ebben a moziban. Persze, ott vannak még a trükkök is, de arra, azt hiszem, most nem jut majd idő, ahogy a hiábak és kliséket is kihagyom ezúttal. Talán majd egy másik alkalommal megnézzük ezeket. 

Helényi Tibor baromi jó, kézzel rajzolt plakátja a film magyar bemutatójához.

Addig is, csumi. Tali később.

*Hivatkozott interjú: https://www.theguardian.com/culture/2022/may/16/robocop-american-jesus-paul-verhoeven-ultra-violent-cult-classic-pter-weller-chin

A képek a Film-grab.com oldalról valók, kivéve a "Paul Verhoven  és Peter Weller a Robotzsaru forgatásán", azt egy Fb-os csoportban találtam, itt. 

Aztán, közben lassan úgy néz ki, hogy lesz időm foglalkozni a blog kibeszélős Fb csoportjával, a Popcorn és Kólá-val is. Egyelőre nem ígérek semmi rednszereset, de ha van valami érdekesség ezekkel a régi filmekkel kapcsolatban, akkor azt odaviszem. És persze te is hozhtasz minden infót, amit csak tudsz, adózzunk imádattal együtt ezeknek a filmeknek. :) A csoportért katt ide.

Faszi