1987 körül járhatunk, 5-6 éves forma kisfiúként ülök nagybátyámék nappalijában a földön, törökülésben. Körülöttem a család, a videókazi már a magnóban, villany lekapcsolva; végre! Kezdődik a film. Felcsendül a melódia; egy dalnak a refrénje (Dan Hill - It's a long road a címe, amit majd a film végén, a stáblista alatt hallgathatsz végig), egy kürt vagy harsona játsza a dallamot, közben pedig jönnek vörös betűkkel a nevek, a cím. Majd kiválogosodik a kép és egy nyurga pasi sétál le a dombtetőről egy faház mellett. Körülötte erdő, szinte érezni a hideget.
Rambo és az a bizonyos "long road". Mert hogy az is itt kezdődik.
Vicces, mennyire belém égett nem csak ez a nyitó szekvencia, de az egész film, pedig maximum egy 55 cm átmérőjű képernyőn láttam először egy zajosra másolt, hangalámondásos VHS-en. (Majd erről is beszélünk valamikor, ha nem tudod mi ez.) Még most is, túl a 40-en, nézve ezt a filmet néha sikerül egy-két érzést visszahozni azokból az időkből; durva, milyen tartósan meg tud maradni néhány emlék pár képkockákban tárolva.
Egyébként úgy emlékszem, ezzel a filmmel kezdődött a kapcsolatom a videókazettán megnézett mozikkal; ezután töménytelen mennyiségben érkeznek a 80-as évek addig kihagyott klasszikusai és ócskaságai, általában hasonló kép-, és hangminőségben. De akkor ez nagy szám volt! Sőt, szinte az egyetlen elérhető formája annak, ha amerikai megaprodukciókat szerettél volna nézni otthon.
Szóval, ebben a kevés nosztalgiával megszállt hangulatban látunk neki Ted Kotcheff 1982-ben bemutatott, azóta jóhéhány folytatással megtoldott akciófilmje, a Rambo szétcincálásához.
A Rambo plakátja.
De mielőtt belemelegednénk...
Figyelj csak egy kicsit. Az írás, mint mindig, most is SPOILERes és ha ez még nem lenne elég, úgy gondolom, hogy a benne megjelenő erőszak ábrázolása miatt ezt a bejegyzést 18 év alatt nem ajánlom!
Kérlek, ezek figyelmbevételével olvass tovább. Köszi.
És akkor ahogy szoktuk, rövid összefoglaló a filmről:
A Rambo (First Blood) egy 1982-es akciófilm, amelyben Sylvester Stallone alakítja John Rambo-t, egy vietnámi veteránt, aki a háborúból visszatérve nehezen találja meg a helyét a társadalomban. A történet egy kisvárosban kezdődik, ahol Rambot a helyi seriff zaklatni kezdi, majd indokolatlanul letartóztatja. Miután Rambo megszökik az őrizetből, az események gyorsan elfajulnak, és a film izgalmas macska-egér harccá alakul, ahol Rambo a vadonban próbál túlélni és visszavágni az őt üldöző rendőröknek.
Rambo nem akar bajt, de Teasle sheriff biztosra akar menni.
Nem tűnik túl bonyolult plotnak, igaz? És épp ezért zseniális. Néhány mondatban felvázolhatod az alapsztorit, de ahhoz, hogy megérthesd ezt a filmet (is), ismét mélyre kell merülnünk. Nem is tehetünk másként, hiszen a helyzet annyira egyértelmű és adja magát: a mozi lényegi középpontjában nem az akciók állnak, hanem Rambo traumái és a társadalommal való konfliktusa, amely a vietnámi háború utáni Amerikában sok veterán valóságos helyzetét tükrözte. És igen, emellett a cselekmény feszült és akciódús, de a filmet a többi közül az olyan mély érzelmi rétegek, mint például az elhagyatottság vagy a társadalmi kirekesztés emelik ki a korszak silányabb mozijai közül.
Már az elején szögezzük le: a Rambo nem csupán egy akciófilm, hanem egy emlékeztető arra, hogy a háborúk nem csak a harctéren, hanem a hazatérés után is folytatódnak.
Nem véletlenül hitt ebben a sztoriban Stallone és járt addig a film öteltével producertől producerig, stúdiótól stúdióig, amíg végül Andy Vaja és Mario Kassar védőszárnya alatt végre elkészülhetett ez a mozi. De mitől is olyan különleges? Már mondom is.
Rambo túlélőmódban. A karakter segített rávilágítani, milyen törött lélekkel érkeznek haza a veteránok egy háborúból.
Ez nem csak egy akciófilm
Már pedzettem ezt a gondolatot, igaz? De ismételjünk, mert lehet, hogy te is beleestél abba a csapdába, hogy félreismerted ezt a filmet. Igen, elhiszem, hogy első látásra nem különbözik sokban az adrenalinnal felpumpált, semmitmondó akciófilmektől, viszont, ha kicsit más szemszögből nézzük (és itt ezen a blogon mindig erre foglak bíztatni), a Rambo érdekes meglepetésekkel tud szolgálni.
Azt mindenki tudja, hogy Sylvester Stallone karrierje ezzel a filmmel indul be igazán, de azt már talán kevesen tudják, hogy a Rambo meghatározó produkció volt a 80-as évek akciófilmes műfajában. A jelenetek intenzitása és az eszköztár használata a később készült akciófilmekre is nagy hatással volt. Főképp a főszereplő jellemét kell megemlítenem.
Ha hiszed, ha nem, de John Rambo figuráját egészen a 2015-ös Mad Max: A harag útja című filmig is követheted, ha akarod. De említhetném akár a Die Hard sorozatot, a Schwarzeneggerel készült Ragadozót, vagy Van Damme Tökéletes katonáját. Ha csak egy kicsit is belegondolsz, máris össze tudod köteni John Rambot a fenti filmek főszereplőivel. (Ha szeretnél többet olvasni arról, hogy milyen hatással is volt ez a mozi a későbbi akciófilmekre, ne hagyd ki a pénteki MovieGeek posztot.)
Rambo még nem is sejti, hogy hamarosan kihozzák belőle az állatot a katonát.
Emellett Stallone nem csak a film főszereplője volt, hanem aktívan részt vett a forgatókönyv írásában is. Színészként megmutatta, hogy a karakter micsoda lenyűgöző érzelmi és fizikai átalakuláson megy át. Íróként pedig igyekezett minél emberibbé tenni Rambot. Ő volt az is, aki megváltoztatta a sztori végét (a regényben - mert hogy ez a film egy regényből készült -, Trautman ezredes megöli Rambot, mert úgy érzi, csak így állíthatja meg; a vásznon viszont a karakter felmagasztosul). Stallone nem a legjobb színész, (mondjuk én mindig is jobbnak tartottam, mint Schwarzit) de ahhoz elegendő készletei vannak, hogy egy ilyen figurát, mint John Rambo, kultikus státuszba emeljen. És hát meg is tette. Nélküle nem lett volna ilyen ez a film.
Na, de ki is ez a John Rambo?
A legviccesebb az, hogy egy nincstelen senki. És ezt a szavak legjobb értelmében mondom. Arctalan, hiszen bárki lehet. Akárki, aki csalódott a rendszerben, mert az bár felkészítette a harcra, de aztán cserébe kihasználta, tönkretette az embert.
Kapj el, ha tudsz! Rambo az erdő felé veszi az irányt.
Van egy olyan érzésem, hogy Stallone kicsit túl is csavarta a karakterhez kapcsolódó "igazságos" potmétert. Remélem, akarattal. Mert épp ezért könnyű Rambóval azonosulnia a nézőnek. Hiszen, mit akar ez a fickó? Meglátogatni egy régi cimborát, meglelni egy horgonyt, egy kapcsot, ha csak néhány órára is. Talán ez az egyetlen jó dolog abban, amit odaát Vietnámban csináltak, hogy lett egy haver, akihez be lehet ugrani egy sörre, akinek lehet panaszkodni az azóta sem múló rémálmokról. Aki megérti, hogy min megy az ember keresztül. És aki talán segíthet egy kis időre feledni azt a fájdalmat, amivé az élet lett a háború után. (Ez aztán majd a film végén teljesül be, amikor Rambo végre panaszkodhat az ezredesnek.)
De Rambonak, itt a film elején nincs szerencséje. Mert a haver halott. És mit is tehet egy kóborló lélek, ha mégsem találja azt a fránya vasmacskát? Kóborol tovább. Gyásztól sújtva sétál a stráda mellett, míg meg nem érkezik Hope városába. És Rambo szerencsétlensége tovább tetőzik, mert drága uraim és hölgyeim, ebben a kisvárosban bizony egy nagyképű, hímsoviniszta, unatkozó buzgómócsing teljesít rendőri szolgálatot. És ezzel mi meg is kapjuk azt, amit Rambo nem. Itt a "horgonyunk", a "plot point", kezdődik a film.
De összefoglalhatom tényszerűbben is, ha kicsit ömlengősnek tartod a fenti mondatokat: John Rambo karaktere egy poszttraumás stressz szindrómával küzdő vietnámi veterán, aki a társadalom peremére szorult. A karakter összetettsége és tragédiája a film kulcsfontosságú eleme, ami sokak számára érzelmileg is kapcsolódást teremt.
"It's a long road/When you're on your own/And it hurts when/They tear your dreams apart" *
*(Hosszú az út/ha egymagad vagy/és megsebez ha/széttépik az álmaidat.)
És itt szerencsére többről van szó, mint egy értelmetlen romatikus vagy érzelgős szálról, amit csak azért írnak a filmbe, hogy a pasik el tudják rángatni a moziba a barátnőjüket is. Nem, itt egy összetett és lelkileg kifacsart karakterről van szó, akitől annyi mindent elvettek már önkényesen és akarattal, hogy most úgy dönt; elég volt. Nem hagyja magát. És ha másképp nem tudja megszerezni az igazságát, hát akkor bizony kiharcolja magának. Hiszen képes harcolni, hát akkor miért ne tenné? Ha elbánt a vitekongokkal, meg se kottyan neki néhány dagadt seggű, nagyképű fakabát.
És ebből a helyzetből nő ki az AKCIÓfilm!
Mint már írtam, ez a film mérföldkő az akciófilmek között. Megkerülhetetlen, már ha valaki egy ehhez hasonló történetet szeretne elmesélni. Mérce is, mert ennyit minimum fel kell tudjon mutatni az a mozi, ami ilyen sikerekre vágyik. És hát kösse fel a gatyáját, aki a Rambo nyomdokaiba óhajt lépni.
A filmben több hajmeresztő üldözés is helyet kap; Rambo hol motorra száll, hogy fut, hol sziklát mászik, hol tízméteres magasságokból ugorva menekül. Bármit is tesz, egy biztos, az izgalom garantált. Mert nekünk nézőknek szerencse, hogy a zsaruk nyaggatják ezt a fickót.
Személyes kedvencem az a jelenet, amikor a rendőri mivoltában vérig sértett Galt helikopterre szállva próbálja kilőni Rambot. A jelenet végét mindannyian ismerjük. Ráadásul egy rohadt hosszú akciószekvencia végén kapjuk meg az első hullánkat. Eldurran az ember agya! De Rambo csak akkor támad, ha őt is támadják. És meg is mondja néhány perccel később, hogy ő nem akart bajt. Ő csak egy szendvicset szeretett volna. De hát ha a zsaruk háborút akarnak...
Galt búcsúzik. Kár volt repkednie! Egyébként döbbenetes hatású kép!
És nem csak Stallone zseinális!
A történet és Stallone színészi munkája mellett még kellett nlhány ember, hogy ez a film kultikus státuszba emelkedjen. Ott van például a fényképezés. Andrew Laszlo, (hazánkfia zseniális munkája) a film operatőreként gyönyörű képeket szállít, különösen a természet ábrázolása és a feszültség vizuális kifejezése terén van toppon. A látványvilág és a sötét tónusok mélyítik a film atmoszféráját.
Mert hogy a Rambo egyik legemlékezetesebb eleme a sötét, nyomasztó atmoszféra, amely jól tükrözi a főhős lelkiállapotát. A film nagyrészt egy erdős területen játszódik, ahol Rambo egyedül próbál meg túlélni a vadonban, miközben a helyi rendőrség vadászik rá. A környezet, az esős időjárás és a természet zord szépsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző úgy érezze, Rambo teljesen elszigetelődött a világtól. Ez az izolációs érzés szimbolizálja az ex-katona társadalmi és érzelmi kirekesztettségét is.
Említsük még meg Ted Kotcheff rendező kiemelkedő munkáját is. Olyan feszültséget teremt, ami folyamatosan jelen van a vásznon, egy percre sem engedve el a néző figyelmét. Az akciójelenetek mellett a csendesebb, érzelmi részek is nagy hatással bírnak. Kotcheff jó érzékkel vált a dráma és az akció között, bár a legpörgősebb részeket a film első felében látjuk, a végére sem maradunk izgalom nélkül.
And Action! Készül a film.
És itt kell újra elismételjem; a film nem csupán egy akciófilm, hanem egy mély dráma is egy emberről, aki saját démonaival és a társadalom általi elutasítottsággal küzd. Rambo karaktere tragikus hős, akinek küzdelmei komoly érzelmi töltettel bírnak.
És akkor jöjjenek a mellékszereplők, a mérleg másik serpenyője. Tökös pasik kellettek, hogy a tökös pasit meg tudják kicsit szorongatni. A rendőrfőnök, Will Teasle (Brian Dennehy szinte ficánkol a szerepben), és ott van Rambo rangidős felettese, Sam Trautman ezredes (Richard Crenna), aki, mint már említettem, az a horgony lesz, amire Rambo annyira vágyik. Ezek a karakterek mélyítik a történetet, és igyekeznek megannyi fontos morális kérdést is felvetni a helyzettel kapcsolatban. És ott állnak a főhős két oldalán. A sheriff, aki el akarta üldözni a lehetséges bajkeverőt, makacsságában ő maga okozott gondot a kisvárosnak és ezért meg is fizet. Az ezredes, aki Rambót ezzé a szuperkatonává képezte ki és aki végül a megoldást nyújta azzal, hogy ráveszi egykori beosztottját, hogy adja fel. Mert ez már nem az a háború, mint ami odaát volt.
Trautman ezredes igyekszik megértetni a seriffel, hogy miért nem nyerhet erőszakkal Rambo ellen.
A társadalom, amiben Rambo élt
A Rambo egy David Morrell által írt regényen alapul (tök jó a könyv, aki teheti, olvassa el), és bár a film némileg eltér az eredeti történettől, mindkettő erőteljes üzenetet hordoz a háború utáni Amerika problémáiról.
A vietnámi háború mély és tartós hatást gyakorolt az amerikai társadalomra, politikára és kultúrára. Az 1960-as és 70-es években zajló konfliktus nemcsak a hadszíntéren, hanem az otthoni fronton is visszavonhatatlan következményekkel járt.
Először is, a háború jelentős társadalmi megosztottságot eredményezett. Az amerikai közvélemény egyre inkább megosztottá vált a harcok igazságosságát és célját illetően. Kezdetben sokan voltak a háború mellett, de ahogy a konfliktus elhúzódott, és egyre több amerikai katona vesztette életét, a támogatás gyorsan csökkent. A háborúellenes mozgalmak megerősödtek, különösen az egyetemisták és a fiatalok körében (ugye, megvan a Hair?), akik gyakran utcai tüntetéseken és tiltakozó megmozdulásokon fejezték ki elégedetlenségüket.
A média szerepe is kulcsfontosságú volt: a vietnámi háború volt az első olyan konfliktus, amelyet széles körben televízióztak, és ezáltal az amerikai közvélemény naponta szembesült a háború borzalmaival. A háború képei, a katonák szenvedése és a civilek elleni erőszak mélyen megrázta a közvéleményt, és hozzájárult a háború elleni hangulat erősödéséhez.
Politikai szempontból a vietnámi háború megrendítette az amerikaiak bizalmát a kormányban. A Watergate-botrány és a Pentagon-iratok nyilvánosságra hozatala azt mutatta, hogy a kormány félrevezette a közvéleményt a háborúval kapcsolatban, ami súlyos bizalmi válságot okozott. Az amerikaiak egyre cinikusabbá váltak a politikai vezetés iránt, ami hosszú távú hatással volt az amerikai demokrácia működésére.
Rambo, mint sok más veterán egyedül érezte magát a problémáival.
A veteránok visszatérése is jelentős társadalmi kérdést jelentett. Sokan közülük fizikai és mentális sérülésekkel tértek haza, de nem kapták meg a megfelelő támogatást. A vietnámi veteránok közül sokan szembesültek a poszttraumás stressz szindrómával (PTSD), miközben a társadalom gyakran elutasította őket. A Rambo amellett, hogy egy remek sztorival szórakoztat, erre a problémára is igyekezett ráirányítani a figyelmet.
Bár a film nem nyújtott mélyreható elemzést a PTSD-ről, hozzájárult ahhoz, hogy a téma bekerüljön a közbeszédbe, és hogy a veteránok traumáinak megértése iránt nagyobb empátia alakuljon ki.
A film megjelenése előtt a PTSD-t – különösen a vietnámi veteránok esetében – gyakran félreértették, stigmatizálták, vagy egyszerűen nem ismerték el megfelelően.
A Rambo egyik legfontosabb hozzájárulása az volt, hogy szélesebb közönség számára tette láthatóvá a PTSD-t és erőteljesen szemlélteti annak tüneteit: a szorongást, az éberséget, az erőszakos reakciókat és a folyamatos harci állapotban való létezést. A film sok nézőt szembesített azzal a valósággal, amelyet a háborús veteránok hazaérkezésük után tapasztaltak. Ez a figyelem hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény és a politikai döntéshozók nagyobb hangsúlyt helyezzenek a PTSD kezelésére és a veteránok támogatására.
A mozi segített csökkenteni a PTSD-vel kapcsolatos stigmatizációt is. A film bemutatta, hogy ezek a tünetek nem a gyengeség jelei, hanem egy komoly mentális egészségügyi probléma következményei, amely megfelelő kezelést igényel.
De persze Rambo karaktere nem csak a szenvedő katonát testesíti meg. Ő egy időtlen hős, aki bármelyik korszakban megállná a helyét. A filmben ábrázolt harca a rendszerrel és a hatalommal szemben univerzális témákat érint, mint például az igazságtalanság elleni küzdelem, a szabadság védelme és a túlélés ösztöne. Rambo olyan figura, aki szembeszáll a korrupt hatalommal és megtestesíti az egyéni szabadságért és méltóságért folytatott küzdelmet. Ezt az archetípusos hőst a világ bármely részén, bármely időszakban megérthetik és csodálhatják.
A film nem csak a PTSD bemutatásában hiteles
Rambo rendkívüli túlélési képességei lenyűgözőek, és a film bizonyíték rá, hogy a megfelelő kiképzés és a mentális erő teszi lehetővé egy katona számára, hogy egy egész várossal szembeszálljon.
A Rambo (igen, tudom, már mondtam, de nem lehet elégszer) nagy hatást gyakorolt a későbbi akciófilmekre és a katonai műfajra, egy új sztenderdet állítva az erőszak ábrázolásában és a hősök komplexitásában. Rambo karaktere az erő, az elszántság és a túlélés szimbólumává vált, amely a popkultúrában is mély nyomot hagyott. A Ramboból kulturális jelenség lett az évek során, amely még évtizedekkel a megjelenése után is meghatározza a katonai és akciófilmek műfaját.
A Rambo egyik erőssége a katonai taktika és kiképzés hiteles ábrázolása. John Rambo nem csupán egy erős és gyors hős; tettei mögött kivételes katonai tapasztalat és tudás áll, amelyet a vietnámi háborúban szerzett. A filmben bemutatott túlélési technikák, csapdaállítások és harci manőverek mind valós katonai módszereken alapulnak. Az igazság az, hogy egy Rambo szerű figura a valóságban is képes lenne egyedül túlélni és harcolni a rendőri erőkkel szemben. A katonai részletek precíz kidolgozása nemcsak izgalmasabbá teszi a filmet, hanem tiszteletet is parancsol Rambo karaktere iránt.
Készül a vacsora. Első lépés, vadászd le a vaddisznót!
John Rambo karakterének katonai tanácsadója a Rambo című filmben (és a későbbi folytatásokban) a híres vietnámi veterán és író, James "Bo" Gritz volt. Gritz, az Egyesült Államok Hadseregének Zöldsapkás különleges erőinél szolgált, a vietnámi háború egyik legismertebb veteránja lett. Az ő tapasztalatai és tanácsai segítettek abban, hogy Rambo karaktere hiteles legyen, különösen a katonai taktikák, a túlélési technikák és a vietnámi háború utáni trauma bemutatása terén.
Az amerikai álom újraértelmezése
A Rambo arra is szolgált, hogy újraértelmezze az amerikai álmot. Az 1980-as években Ronald Reagan elnök időszaka alatt az amerikai társadalom újra megpróbálta felfedezni és megerősíteni a nemzeti büszkeséget és az amerikai identitást. A film ezen új identitás keresésének egyik szimbóluma lett. Rambo karaktere, akit elhagyott az állam, de végül szembeszáll a hatalommal, az egyéni bátorság és a kitartás megtestesítője lett. Ez az újraértelmezett amerikai álom arról szólt, hogy az egyén képes lehet legyőzni az állam által okozott igazságtalanságokat és elnyomást.
Rambo harcba keveredett, pedig csak éhes volt.
És mit üzenhet a mai kor emberének?
A Rambo üzenete a mai kor emberének is releváns, mivel olyan univerzális témákat érint, mint a trauma, a társadalmi kirekesztés, az igazságtalanság elleni küzdelem, és a rendszerrel szembeni ellenállás. John Rambo karaktere arra emlékeztet, hogy a háborúk és konfliktusok utáni traumák hosszú távú hatással lehetnek az egyének életére, és hogy a társadalom gyakran elfeledkezik azokról, akik a legnagyobb áldozatokat hozták.
A film azt üzeni, hogy a mai világban is fontos figyelmet fordítanunk a mentális egészségre, különösen a háborús veteránok és más traumát átélt emberek esetében. Emellett rámutat arra is, hogy az igazságtalanságokkal szembeni küzdelem, legyen az a hatalommal, a rendszerrel, vagy a társadalmi normákkal szemben, nem csupán egyéni, hanem közösségi felelősség is.
A seriff testközelből is megtapasztalja, milyen egy felbosszantott veterán.
Rambo harca a mai világban a marginalizált csoportok küzdelmére is emlékeztet, akik gyakran szembesülnek elnyomással és diszkriminációval. A film arra inspirál, hogy kiálljunk az igazságtalanságok ellen, és hogy soha ne adjuk fel a harcot, még akkor sem, ha a körülmények kilátástalannak tűnnek. Rambo története az ellenállás és a túlélés szimbóluma, amely minden generáció számára értelmezhető és tanulságos marad.
Nos, ennyit gondoltam így elsőre ezzel a mozival kapcsolatban.
Fontos elmondani, hogy ha nem érzed jól magad a bőrödben, ha úgy érzed, hogy rádszakad az élet, egyre jobban süllyedsz és képtelen vagy kikászálódni a gondokból, nem múlik a borúlátásod vagy a rossz hangulatod, ne szégyelld, keress fel egy szakembert! Már nem a 80-as éveket írjuk, nem lenne szabad, hogy ciki legyen a terápia.
Ha először vagy nálam és tetszett ez aírás, olvasd el a többi szétcincálásomat is a Robotzsaruról, a Kampókézről és a Szellemirtókról is. Köszi a támogatást. ;)
Péntekre még igyekszem összerakni a MovieGeek posztot és elmondom azt is, milyen filmet válaszottam a következő hétre.
Addig is csókollak!
Tali később.
Faszi
