Ezen a héten a szétcincált filmünk a Vörös sárkány volt. Ennek okán arra gondoltam, nézzük meg, hogyan jeleníti meg Hollywood a sorotagyilkosokat, hogyan romantizálja bizonyos esetben őket vagy épp tűntei fel a történet kedvéért pozitív színben a ténykedésüket. Emellett megnézzük, melyek a legkedveltebb sorozatgyilkos karakterek, illtve milyen nehézségekkel kell szembenéznie az őket megformáló színészeknek. Tehát az eheti MovieGeek poszt a filmvászon soroazatgyilkosairól szól. Máris indulunk, de előtte...
Tudod, a szokásos SPOILER figyelmezetés most sem maradhat el.
Emellett a téma egyeseket zavarhat, felkavarhat, kérelek, ennek tudatában olvass tovább. Köszönöm.
És akkor...
A 80-as, 90-es és 00-es évek horrorfilmjei és thrillerei rengeteg olyan karaktert mutattak be nekünk, akik ilyen-olyan traumáik hatására váltak sorozatgyilkosokká. Ezek a filmek a nézők félelmeivel játszanak, hiszen a legtöbben képesek vagyunk átélni a traumáik és szenvedéseik által okozott torzulásokat, néha talán még szánjuk is őket (de általában csak az első gyilkosságig) és ezek a filmek gyakran elgondolkodtatnak bennünket az emberi természet legsötétebb bugyrairól. Nem mellesleg, úgy hiszem, hogy ez az egyik legkönnyebben átélhető félelem, ami feltűnhet a vásznon, hiszen általában nem egy fantázialény tizedelei a szomszédségot, hanem egy ravasz, emberi lény, egy gyilkos mészárolja le különös kegyetlenséggel az áldozatait, azt üzenve; ez bárhol, bárkivel megtörténhet.
Michael Myers; a gyermekkori trauma archetípusa, már ami a vászon sorozatgyilkosait illeti.
A Vörös sárkányban Francis Dolarhyde lelki torzulásást a gyerekkorában elszenvedett lelki és fizikai bántások számlájára írják a készítők, egyébként maga a regényíró Thomas Harris is. Arra gondoltam, hogy elsőként ezen az ösvényen induljunk el és nézzük meg, milyen filmek használták még fel az ilyen fajta abuzálást magyarázatként a gyilkos tetteire.
1. Halloween (1978) – Michael Myers: Az első igazi „Boogeyman”
Igen, tudom, hogy ez a film kicsit korábban jelent meg, mint az általam itt a blogon méltán imádott 80-as évek, pontosan 1978-ban találkoztunk vele először, azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a Halloween hatását nem lehet megkerülni. Michael Myers karaktere a gyermekkori trauma archetípusa lett, és az egyik legfélelmetesebb sorozatgyilkossá vált a filmes történelemben.
A sztori szerint Michael hatéves korában brutálisan megölte a nővérét, Judith Myerst, majd a tettéért elmegyógyintézetbe zárták. Bár a gyilkosság okát nem magyarázzák el egyértelműen a készítők, a film során nyilvánvalóvá válik, hogy Michael gyerekkori traumái és elnyomott érzelmei tették őt azzá, akivé vált: egy lelketlen, szinte természetfeletti gyilkossá, aki mindent és mindenkit elpusztít, ami az útjába kerül.
A Halloween legfélelmetes eleme egyébként éppen ez; Michael indítékai homályosak, így a szörnyű tettei szinte felfoghatatlanok. De azért érezzük, hogy mindez gyerekkorára vezethető vissza, ám a pontos mechanizmus ismeretlen, így a csak magunkra hagyatkozhatunk, hogy megpróbáljuk megérteni a gonoszságának a természetét.
2. A Rémálom az Elm utcában (1984) – Freddy Krueger: A bosszúálló szörnyeteg
A Rémálom az Elm utcában című filmben Freddy Krueger egy szintén ikonikus sorozatgyilkos, aki gyermekkori traumák következtében válik szörnyeteggé. Freddy-t gyermekkorában elhagyták, majd az emberek kitaszították és kigúnyolták, ami később szadista természetéhez vezetett. A film nemcsak a fizikai szörnyűségekre fókuszál, hanem a pszichológiai terrorra is.
Freddy tetteit ezek a traumák határozták meg. A film egyik központi témája az elfojtott érzelmek, valamint a gyermekkori bántalmazások hatása, amelyek Freddy-ből később brutális gyilkost faragtak. Bár a film inkább a természetfeletti rémálomvilágra koncentrál, Freddy eredete mélyen gyökerezik gyermekkori szenvedéseiben.
És persze itt sem kapunk egyértelmű magyarázatott a gonosz kialakulásásra, ami érthető, hiszen ezekben az években inkább a slaher effektre, a mészárlásra helyezték a hangsúlyt a készítők. Nem igazán a gyilkos természetét akarták megragadni vagy épp átadni, hanem a szörnyű vérontással rémisztgettek minket. Ezért általában ezek a gyilkosok "csak" kiszolgáló szereplők, nem ők állnak a középontban, hanem az áldozataik.
3. Psycho II (1983) – Norman Bates: A mama fia
Az Alfred Hitchcock által rendezett 1960-as Psycho az egyik legikonikusabb pszichológiai horrorfilm, amelyben gyermekkori traumák állnak a középpontban. Norman zaklatott gyermekkora, az anyjával való beteges kapcsolata, valamint az anyja manipulációi miatt válik gyilkossá. És ebben az esteben ez teljesen egyértelmű a néző számnára. A Psycho II című folytatás 1983-ban jelent meg, és még tovább megy Norman karakterének vizsgálatában, aki újra és újra megpróbál normális életet élni, de anyjának halála és az ebből fakadó pszichés sérülések ezt lehetetlenné teszik.
Ebben rejlik Norman Bates karakterének félelmetes volta, hiszen a bűnei szoros kapcsololatban állnak a gyermekkori elnyomással. Az anyja hatalmaskodó viselkedése és manipulációja miatt Norman képtelen volt normális kapcsolatokat kialakítani az emberekkel, és végül sorozatgyilkossá vált. Norman kettős személyisége – a szeretett és rettegő fiú, valamint az anyját megszemélyesítő gyilkos – kiváló példája annak, hogyan formálhatják a gyermekkori traumák egy ember identitását.
Bár mellékvágány és kívül is esik az általunk vizsgált évtizedeken, de a 2013 és 2017 között futó Bates Motel - Psycho a kezdetektől megpróbálja a lehetetelet; megmutatni, hogyan vált Normanből az a lelketlen gyilkos, akit Hitchcock filmjéből ismerünk. Parádés szereposztás, remek sztori, szóval, ha nem láttad még és szereted a spin-offokat, akkor érdemes lehet a figyelmedre. Magyaroszágon sajnos csak a Prime Videon érhető el a sorozat, de szerintem meg tudod oldani, ha meg akarod nézni. ;)
Mama pici fia. Norman Bates bár szeretne, de képtelen megváltozni.
4. Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (1986) – Henry Lee Lucas
Ez a rendkívül nyugtalanító film Henry Lee Lucas valódi sorozatgyilkos történetén alapul. Henry gyermekkora tele volt bántalmazással és erőszakkal, amely mélyen megsebezte a pszichéjét. Anyja folyamatosan bántalmazta és elnyomta, míg apja egy baleset következtében tolószékbe került, ami még inkább fokozta a család diszfunkcióját.
Henry minden szempontból egy eltorzult személyiség, akinek tettei szinte kikerülhetetlenek a bántalmazó múltjának köszönhetően. A film nem próbálja megmenteni Henry karakterét, hanem kegyetlenül bemutatja, hogyan válik egy traumatizált gyermek egy könyörtelen gyilkossá. Henry gyilkolási vágyának nincs egyértelmű indítéka, ami csak tovább növeli a film félelmetes hatását. A nézők számára az elgondolkodtató üzenet az, hogy a trauma olyan mély hatást gyakorolhat valakire, hogy gyilkossá válhat.
5. A bárányok hallgatnak (1991) – Buffalo Bill: A gyermekkori elutasítás szörnyeteggé formál
A bárányok hallgatnak című film egyik leghíresebb sorozatgyilkosa, Buffalo Bill, akinek a tettei szintén gyermekkori traumákra vezethetők vissza. Buffalo Bill, valójában Jame Gumb, egykori árvaházi gyerek, akit soha nem fogadtak el, és akinek az életét állandó elutasítások és megaláztatások kísérték. Gyermekként elutasították nemi identitása miatt, és soha nem tapasztalhatta meg a szeretetet vagy az elfogadást, amire annyira vágyott. (Mondjuk ezek a körülnmények a könyvből derülnek ki leginkább, a filmen sajnos nem volt idő teljesen kibontani a karakter minden motivációját. A regény adaptációk nehézségeiről egyéként a Vörös sárkányos posztomban olvashatsz.)
Buffalo Bill gyilkos személyisége tulajdonképpen egy eltorzult válasz a gyermekkori elhanyagolásra és identitásának elutasítására. Az emberi bőröket gyűjtő és azokból ruhát varró gyilkos alakja az elméjében torzulásként jelent meg: úgy gondolta, hogy az áldozatai bőrének viselésével új identitást alkothat magának, egy jobb, szerethető személyiséget.
6. A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet (2006) – Bőrpofa: Az elnyomott gyermekből szörnyeteg
A texasi láncfűrészes mészárlás filmsorozat egyik legfélelmetesebb karaktere Bőrpofa, aki brutális sorozatgyilkosként vált ismertté. A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet című filmben többet megtudhatunk Bőrpofa gyermekkori traumáiról, amelyek elvezettek ahhoz, hogy szörnyeteggé váljon. Thomas Hewitt szörnyű gyermekkorába kaphatunk bepillantást: a fiú egy elhagyatott húsfeldolgozó üzemben született és nőtt fel, ahol nem kapott szeretetet, és kegyetlen bánásmódban részesült.
Bőrpofa későbbi brutalitása részben annak a következménye, hogy családja és a környezete hogyan bánt vele. A pszichológiai és fizikai erőszak, valamint a teljes elidegenedés a társadalomtól mind hozzájárultak ahhoz, hogy Leatherface végül az egyik legfélelmetesebb és legkegyetlenebb sorozatgyilkossá váljon.
Bőrpofa; az egyik leginkább sérült lelkű sorozatgyilkos.
+1. Halloween (2007) – Michael Myers: A trauma újragondolása
Rob Zombie 2007-es „Halloween” remake-je visszanyúl az eredeti filmhez, de mélyebben bemutatja Michael Myers gyermekkori traumáit. Ebben az új verzióban Michael egy diszfunkcionális családban nő fel, ahol édesanyja egy sztriptíztáncos, apja bántalmazó, és iskolai zaklatások áldozata is lesz. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Michael személyisége egyre inkább eltorzuljon, és végül gyilkossá váljon.
A filmben a trauma és a bántalmazás közvetlen következményei láthatók, amelyek Myers sorozatgyilkossá válásához vezettek. Rob Zombie filmje különösen brutális és nyers, és alaposabban elmélyül Michael pszichéjében, mint az eredeti film.
Gondolom te is érzed, hogy a fenti lista nem teljes, főképp annak fényében, ha nem találod rajta a kedvenc filmes gyilkosodat. Ez pedig azért van, mert nem csak gyerekkori trauma lehet a filmes sorozatgyilkosok tettei mögött. Sok olyan mozi is létezik, amely más okokat vizsgál vagy alternatív magyarázatokat kínál arra, miért válnak egyes emberek sorozatgyilkossá. Ezek a filmek különböző pszichológiai, filozófiai és társadalmi tényezőket vonnak be a bűnözők motivációinak értelmezésébe. Nézzük meg, milyen más koncepciókat találhatunk a sorozatgyilkosok ábrázolására, amelyek eltérnek a szokásos „gyerekkori trauma” narratívától.
1. Pszichopátia és személyiségzavarok, mint motiváció
Számos film azt sugallja, hogy a sorozatgyilkosok egyszerűen pszichopátiásak vagy szociopátiásak, tehát olyan személyiségzavarral küzdenek, amely velük született vagy a genetikai hajlamukból ered, nem pedig gyerekkori traumák következménye. Ezekben a filmekben a gyilkosok nem rendelkeznek empátiával, érzelmi kötődéssel vagy bűntudattal, és tetteik pusztán szórakozásból, hatalomvágyból vagy a „játék” élvezetéből fakadnak.
Nem vénnek való vidék (2007) - Anton Chigurh
Javier Bardem karaktere, Anton Chigurh a Nem vénnek való vidék című filmben a sorozatgyilkosok egyik legsötétebb és legfélelmetesebb ábrázolása, ahol a motiváció nem gyerekkori traumából fakad. Chigurh egy pszichopata figura, aki hűvösen és érzelmek nélkül gyilkol, az erőszakot egyfajta filozófiai játék szintjére emelve. Karaktere nem személyes bosszúból vagy korábbi traumákból gyilkol, hanem egy sajátos, torz erkölcsi kódex szerint, amelyben az élet és halál egy pénzérme egyszerű feldobásán múlik. A film azt a kérdést veti fel, hogy vajon a sors és a véletlen mennyire alakítja az emberi életet.
Amerikai pszichó (2000) - Patrick Bateman
Patrick Bateman karaktere az Amerikai pszichóban egy pszichopata milliomos, akit nem kísért semmilyen konkrét gyerekkori trauma. Bateman a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom terméke, aki az unalomból, hatalomvágyból és az erőszak iránti vágyból gyilkol. Az erőszak számára egyfajta perverz kikapcsolódás, amely kielégíti belső ürességét és nihilista világnézetét. A film nem a pszichológiai trauma eredményeként ábrázolja Bateman tetteit, hanem a modern társadalom torz értékeinek következményeként.
Az a perverz mosoly; Patrick Bateman a torz értékrendszere miatt gyilkol.
2. Egzisztenciális vagy filozófiai megközelítések
Egyes filmek mélyebb filozófiai kérdéseket vetnek fel az emberi természet sötét oldaláról, és arra keresik a választ, hogy mi motiválhatja az erőszakot az egyéni élet értelmetlenségével és az emberi lét kérdéseivel kapcsolatban.
Hetedik (1995) - John Doe
A Hetedik című film sorozatgyilkosa, John Doe (Kevin Spacey) egy sajátos filozófiai elképzelésből fakadóan gyilkol, amelyben a bűnös társadalmat akarja megbüntetni. Doe gyilkosságait a hét főbűn alapján követi el, és mindegyik áldozata egy-egy bűnt testesít meg. A karakter motivációja egy sajátos vallási fanatizmus és erkölcsi küldetés: úgy érzi, hogy feladata az, hogy felhívja a világ figyelmét annak erkölcsi hanyatlására. A film erősen filozófiai és egzisztencialista kérdéseket vet fel, és arra kényszeríti a nézőt, hogy elgondolkodjon a társadalmi bűnökről és az igazságról.
Fűrész (2004) - Jigsaw
Jigsaw, a Fűrész című sorozatban, egy másik karakter, akinek motivációi nem gyerekkori traumából fakadnak. Jigsaw, valódi nevén John Kramer, azután kezd sorozatgyilkosságokat elkövetni, hogy rákos betegséget diagnosztizáltak nála, és ráébredt saját halandóságára. Tettei mögött az az elv áll, hogy áldozatai nem értékelik az életet, így olyan „játékokba” kényszeríti őket, ahol meg kell küzdeniük az életükért. Jigsaw karaktere inkább filozófiai elvekből cselekszik, nem pedig személyes traumákból, és az élet értékének kérdését állítja középpontba.
3. Külső hatások és társadalmi környezet
Néhány film azt vizsgálja, hogy a sorozatgyilkosságok mögött társadalmi, politikai vagy kulturális tényezők állnak-e, és a bűnözők a körülmények áldozataiként vagy egy diszfunkcionális társadalom termékeiként jelennek-e meg. Ezek a filmek gyakran a társadalmi struktúrák hibáira világítanak rá, és arra, hogy hogyan teremthetnek erőszakos egyéneket.
Született gyilkosok (1994) - Mickey és Mallory Knox
A Született gyilkosok című filmben Mickey és Mallory Knox sorozatgyilkossá válását a média és a társadalom által rájuk gyakorolt hatásokkal magyarázzák. Oliver Stone filmje erős kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a média hogyan romantizálja és hősiesíti a bűnözőket. A film azzal játszik, hogy Mickey és Mallory Knox nem csak elkövetői, de egyben áldozatai is a társadalmi környezetnek, amely hírességekké tette őket bűneik által.
Mickey és Mallory. Valóban született gyilkosok?
Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (1986) – Henry Lee Lucas
Igaz, hogy már korábban említettük ezt a filmet, viszont itt is helye van a listában. Ugyanis Henry nem csak a gyerekkori traumák által válik sorozatgyilkossá, hanem egy diszfunkcionális társadalmi környezet terméke is. A film nem kínál egyszerű magyarázatot arra, hogy Henry miért gyilkol, de arra utal, hogy a szociális és gazdasági helyzet, valamint a bűnözők közötti kapcsolatok is nagy szerepet játszanak tetteiben. A film egyik fő üzenete az, hogy a bűnözés és az erőszak nem mindig egyetlen személy hibája, hanem a társadalmi rendszernek is része van a gonosz megteremtésében.
4. Genetikai vagy biológiai okok
Néhány film azt sugallja, hogy egyes emberek genetikai vagy biológiai okokból válnak sorozatgyilkosokká, ami nem kapcsolódik közvetlenül gyerekkori élményekhez vagy traumákhoz. Ezek a filmek a biológiai determinizmus kérdését vizsgálják, és arra keresnek választ, hogy vajon az erőszakra való hajlam örökölhető-e vagy az agy specifikus működési zavarai okozzák-e.
Született gyilkosok (1994) - Mickey és Mallory Knox
A Született gyilkosok esetében (milyen jól választott magyar címet a fordító, hiszen már ez is erre mutat rá) nem csak a média és a társadalmi környezet áll a bűnözők mögött, hanem a film többször utal arra, hogy Mickey és Mallory személyisége genetikai tényezők miatt is hajlamos lehet az erőszakra. A film elejtett utalásokkal játszik a „született” gyilkosok koncepciójával, ami arra utalhat, hogy egyes emberek eleve hajlamosak lehetnek a gyilkolásra.
Tehát, mint látod, a 80-as, 90-es és 2000-es évek sorozatgyilkosos filmjei számos alternatív magyarázatot kínálnak arra, miért válnak egyes emberek sorozatgyilkosokká, amely túlmutat a hagyományos „gyerekkori trauma” narratíván. A pszichopátia, a társadalmi környezet, a filozófiai motivációk és a biológiai tényezők mind különböző módokon járulnak hozzá ezekhez a karakterekhez, gazdagabbá téve a sorozatgyilkosok ábrázolását a filmvásznon.
Nos, miután megnéztük, milyen motivációkkal rendelkeznek a vászon néhányan a legnagyobb és leghíresebb filmes sorozatgyilkosok közül, ideje egy másik ösvényre lépni. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hoyg a kedvenc, három évtizedünkben hogyan szerették ábrázolni ezeket a szörnyetegket.
Ugyanis a sorozatgyilkosok ábrázolása a filmekben a 80-as, 90-es és 00-es években jelentős változásokon ment keresztül. Míg a korábbi évtizedek filmjeiben a sorozatgyilkosok gyakran misztikus, szinte természetfeletti lényekként jelentek meg, a későbbi filmek egyre inkább a pszichológiai és társadalmi kontextusra helyezték a hangsúlyt. A valós események, híres sorozatgyilkosok történetei és a pszichológiai kutatások is befolyásolták az ilyen karakterek ábrázolását. A filmek fejlődésével egyre árnyaltabb, komplexebb és valósághűbb sorozatgyilkosok kerültek a vászonra, amelyek mögött gyakran állnak valódi ihletforrások is.
Az 1980-as évek: A szörnyetegek születése
Az 1980-as években a horrorfilmek aranykorát éltük, és sok film ekkor fektette le az alapokat a modern sorozatgyilkosos karakterekhez. Az évtized meghatározó filmjei közé tartoznak a már említett mozik, a Halloween és a Rémálom az Elm utcában. Ekkor a sorozatgyilkosok ábrázolása még nagyon gyakran eltúlzott, szimbolikus és misztikus volt. Michael Myers, Freddy Krueger vagy Jason Voorhees (a Péntek 13-ból) olyan karakterek, akiket szinte lehetetlen megölni, és természetfeletti képességekkel rendelkeznek, mintha inkább a halál megtestesítői lennének, semmint hétköznapi emberek. Gyermekkori traumáik és szenvedéseik ugyan szerepelnek a történeteikben, de inkább arra szolgálnak, hogy megmagyarázzák természetellenes, démoni viselkedésüket, mintsem hogy valósághű pszichológiai hátteret adjanak nekik.
A valóságban ebben az időszakban egy sor hírhedt sorozatgyilkos volt aktív, akik befolyásolták a popkultúrát és a filmeket is. Ted Bundy, John Wayne Gacy és David Berkowitz (Sam fia) nevei ekkor váltak ismertté. Ezek a férfiak, bár rendkívül kegyetlen gyilkosságokat követtek el, a médiában gyakran démonizált alakokként jelentek meg, ami visszatükröződött a filmek ábrázolásában is. Az 1980-as évek filmjei tehát sokszor a szörnyeteg mítoszát táplálták, amelyben a sorozatgyilkosok nemcsak emberek, hanem már-már természetfeletti gonoszok is voltak.
Jigsaw csak azt bünteti, aki "megérdemli a halált".
A 1990-es évek: A pszichológia és a realizmus megjelenése
A 90-es években a sorozatgyilkosok ábrázolása fokozatosan eltolódott a misztikus, természetfeletti szörnyetegekről a pszichológiailag árnyaltabb, emberibb karakterek felé. Ezt az időszakot jellemzik a bonyolultabb narratívák és a sorozatgyilkosok emberi vonásainak mélyebb megértése. Olyan filmek, mint A bárányok hallgatnak és a Hetedik meghatározó példái ennek a változásnak.
-
Hannibal Lecter A bárányok hallgatnakban egy művelt, kifinomult, intelligens pszichopata, aki éppoly vonzó, mint amennyire rémisztő. Az ő karaktere mögött nem egy természetfeletti gonosz rejtőzik, hanem egy intelligens ember, akinek perverziója és kegyetlensége az emberi psziché sötétebb oldalát mutatja be. A film pszichológiai mélysége új normát állított fel a sorozatgyilkosok ábrázolásában.
-
John Doe a Hetedikben egy másik ikonikus sorozatgyilkos, aki intellektuális alapon indokolja tetteit. Ő sem természetfeletti lény, hanem egy ember, akit a társadalmi igazságtalanságok iránti düh és mélyen gyökerező traumák motiválnak. A gyilkosságait szimbolikus cselekedetként hajtja végre, ami szintén az emberi pszichológia bonyolultságát hangsúlyozza.
A valóságban a 90-es években a média és a közvélemény sokkal jobban érdeklődött a sorozatgyilkosok pszichológiai háttere iránt, különösen miután olyan esetek, mint Jeffrey Dahmer vagy Andrei Chikatilo brutális gyilkosságai világossá tették, hogy ezek az emberek mélyen traumatizáltak és pszichésen sérültek. A pszichológusok és kriminológusok ekkor már rendszeresen foglalkoztak azzal, hogy hogyan válik valaki sorozatgyilkossá, és ezek a kutatások hatással voltak a filmekre is.
A 2000-es évek: A belső démonok és a társadalom bűnei
A 2000-es években a sorozatgyilkosok még összetettebb karakterekké váltak. Ekkor már egyre több olyan film készült, amely a bűnözők pszichológiai állapotát, sőt, a társadalom felelősségét is boncolgatta. Olyan filmek jelentek meg, mint az Amerikai pszichó vagy a Fűrész, amelyek új dimenziókat nyitottak a sorozatgyilkos karakterek ábrázolásában.
-
Patrick Bateman az Amerikai pszichóban nem egy klasszikus sorozatgyilkos, hanem egy nihilista, kapitalista társadalom szüleménye, aki a modern élet ürességének és elidegenedésének terméke. Gyilkosságai nem feltétlenül származnak egyértelmű traumából, hanem inkább a fogyasztói társadalom torz tükrét tartja elénk. A film ezzel a társadalomkritikával új szintre emeli a sorozatgyilkos ábrázolását.
-
Jigsaw a Fűrész sorozatban egy morálisan összetett karakter, aki nem csak egyszerűen gyilkol, hanem tanítani akar. Tettei mögött egy személyes trauma áll – a rák diagnózisa és gyermeke elvesztése –, és ezekből a fájdalmakból építkezve hozza létre saját, perverz erkölcsi kódexét.
A 2000-es évek filmjei tehát sokkal árnyaltabban próbálták megérteni a sorozatgyilkosok motivációit, gyakran összekapcsolva őket társadalmi és személyes problémákkal.
A családi mészáros; Bőrpofa nem ereszti az áldozatát, főleg, ha az házhoz jön.
És miután megnéztük, milyen indíttatásból válnak emberekből sorozatgyilkosok, ileltve hogyan alakult a megjelenítésük az évtizedek folymán, az utolsó bekezdésben szeretném, ha megnéznénk néhány olyan karaktert, akinek bizonyos helyeztekben (és mindenki nyugodtan megvallhatja) szurkoltunk is. Sőt akad olyan szereplő is a listán, aki kimondottan "barátságos" figuraként gyilkolt.
Ugyanis a filmekben és a sorozatokban előfordulnak pozitívként feltüntetett vagy legalábbis szimpatikusnak ábrázolt sorozatgyilkos karakterek. Bár a sorozatgyilkos fogalma erkölcsileg egyértelműen negatív, néhány filmes karakter különböző eszközökkel vonzóvá, sőt szimpatikussá válik a nézők szemében. Ez általában akkor történik, ha a karakter bonyolult motivációval rendelkezik, vagy olyan jellemvonásokat mutat, amelyeket a közönség vonzónak találhat. Néha a filmekben és sorozatokban a sorozatgyilkos szereplők erős, karizmatikus személyiségek, vagy olyan igazságtalan világgal küzdenek, amelyet a nézők maguk is elutasítanak, így együtt éreznek velük.
1. Dexter (2006–2013) - Dexter Morgan
Talán az egyik legismertebb „pozitív” sorozatgyilkos karakter Dexter Morgan a Dexter című sorozatból. Dexter egy bűnügyi szakértő, aki napközben a rendőrségen dolgozik, éjszaka pedig olyan embereket gyilkol, akik megúszták az igazságszolgáltatást. Bár Dexter sorozatgyilkos, a nézők mégis szimpatizálnak vele, mert csak „rossz embereket” öl meg, akik megérdemlik a halált. A karakter moralitása összetett, mivel egyfajta önbíráskodó szerepet tölt be, és bár brutális módszerekkel teszi, a nézők sokszor inkább hozzá vonzódnak, mint a bűnözőkhöz, akiket üldöz. Dexter kettős életének fenntartása, érzelmi dilemmái és emberi vonásai – mint például a családja iránti szeretet – emberibbé teszik őt, így sok néző inkább neki szurkol.
2. A bárányok hallgatnak (1991), Hannibal (2001), Hannibal (TV-sorozat, 2013–2015) - Hannibal Lecter
Tudom, hogy hiányoltad és remélem, nem hitted, hogy kihagyom ebből a posztból mindenki kedvenc sorozatgyilkosát. Hannibal Lecter egy másik híres példa, bár ő nem egyértelműen pozitív karakter, mégis sokan vonzódnak hozzá a karizmája, intelligenciája és kifinomultsága miatt. Hannibal karaktere rendkívül komplex: míg kegyetlen és hidegvérű sorozatgyilkos, addig rendkívül művelt, elegáns és manipulatív. A nézők sokszor ambivalens érzelmeket táplálnak iránta; vonzónak találják intellektusát és kifinomult személyiségét, még akkor is, ha borzasztó bűncselekményeket követ el. Az az izgalom, hogy képes intelligenciájával a törvény embereit manipulálni, és mindig egy lépéssel előttük jár, elbűvöli a közönséget. Bár Hannibal kegyetlen, sok néző inkább vele szimpatizál, mint az általa meggyilkolt emberekkel. Persze, ehhez az alkotók is kellettek.
Intelligens, kifinomult és manipulatív. Hannibal Lecter, mindneki kedvenc sorozatgyilkosa.
3. Amerikai pszichó (2000) - Patrick Bateman
Patrick Bateman az Amerikai pszichó című filmben (és könyvben) egy szatirikus figurája a kapitalista társadalomnak, és noha borzalmas gyilkosságokat követ el, sokan vonzódnak hozzá az ábrázolt életstílusa és karakterének hűvös, nihilista attitűdje miatt. Bateman egy gazdag üzletember, akinek élete a felszínen tökéletes, de egy pszichopat, aki belül teljesen üres. A karakter hideg brutalitása egyfajta társadalmi kritikát hordoz magában, ami a nézők egy részét arra készteti, hogy vele azonosuljanak vagy épp szurkoljanak neki a társadalom torzultságának szimbólumaként. Bateman figurája ironikusan vált ikonná a popkultúrában, mint a modern fogyasztói társadalom kritikája.
4. Fűrész filmsorozat (2004–) - Jigsaw
John Kramer, ismertebb nevén Jigsaw, a Fűrész filmek fő antagonistája, egy másik példa arra, amikor a sorozatgyilkos komplex erkölcsi alapokon cselekszik. Jigsaw nem közvetlenül öl, hanem csapdákat állít fel, amelyek arra késztetik áldozatait, hogy válasszanak élet és halál között. Motivációja az, hogy "megtanítsa" áldozatainak az élet értékét, miután saját halálos betegsége arra késztette, hogy újragondolja saját életét. Bár módszerei brutálisak, a nézők egy része úgy tekint rá, mint egy sötét tanítóra, aki "megérdemelt" igazságszolgáltatást nyújt azoknak, akik saját maguk vagy mások ellen vétettek. Jigsaw karakterének összetettsége miatt sok néző empátiát vagy legalábbis intellektuális érdeklődést tanúsít iránta.
5. You (2018–) - Joe Goldberg
Egy itthon kevéssé ismert sorozatban, a You címűben Joe Goldberg egy zaklató sorozatgyilkos, akinek belső monológjai gyakran indokolják és racionalizálják tetteit a nézők számára. Joe egy diszfunkcionális romantikus hősként jelenik meg, aki extrém módon küzd azért, hogy megtartsa azt, akit szeret. Bár szörnyű bűncselekményeket követ el, a nézők mégis hajlamosak együttérezni vele, mert a sorozat gyakran az ő nézőpontjából mutatja be az eseményeket, így szinte úgy érezzük, hogy megértjük indítékait. Joe karaktere karizmatikus, intellektuális, és romantikus vágyai miatt sokan inkább szurkolnak neki, mint elítélnék.
6. Halállista (2006, anime) - Light Yagami
A Halállista című japán anime és film egy másik példa arra, amikor a nézők szimpatizálhatnak egy sorozatgyilkossal. Light Yagami, a főszereplő, egy természetfeletti könyv birtokába kerül, amellyel megölheti azokat, akiket megnevez. Light erkölcsi dilemmába kerül, mert kezdetben a bűnözőket akarja elpusztítani, de később hatalomvágy vezérli tetteit. A nézők gyakran moralizálhatnak a karakterével kapcsolatban, de sokan mégis Light mellé állnak, mert megpróbál egy "jobb világot" létrehozni, még ha szörnyű eszközökkel is.
Neki már nincs vesztenivalója. Jigsaw akcióban.
Persze ezek után jogosan merülhet fel am krédés, hogy nézőként miért szurkolunk egy sorozatgyilkosnak?
1. Morális kétértelműség
Sok sorozatgyilkos karakter összetett morális helyzetekben találja magát, ahol a nézők nehezen tudnak tisztán ítélkezni felettük. Például Dexter Morgan vagy Jigsaw esetében a gyilkosságokat egy magasabb erkölcsi céllal indokolják, ami lehetővé teszi, hogy a nézők ne egyszerűen gonosztevőként tekintsenek rájuk, hanem komplex, árnyalt karakterként. Az ilyen kétértelműség lehetőséget ad a nézőknek, hogy együtt érezzenek a karakterrel, vagy legalábbis megértsék őt.
2. Antihős vonzereje
A modern popkultúra kedveli az antihősöket – azokat a karaktereket, akik nem követik a hagyományos erkölcsi normákat, de mégis vonzóak. Az antihősök gyakran azok az alakok, akik szembeszállnak a rendszerrel, vagy akiknek a „szabályokon kívüli” tetteik valamilyen igazságtalanságot próbálnak helyrehozni. A sorozatgyilkosok néha antihősökként jelennek meg, és vonzóvá válnak, mert a nézők látják bennük azt a bátorságot, hogy olyan dolgokat tegyenek meg, amiket a társadalom vagy az igazságszolgáltatás nem képes.
3. Karizmatikus személyiség
Számos sorozatgyilkos karakter intelligens, karizmatikus és manipulatív, ami vonzóvá teszi őket. Hannibal Lecter vagy Patrick Bateman esetében a nézők gyakran elbűvölődnek az intelligencián és a személyiség erején, még akkor is, ha a tetteik erkölcsileg elítélhetők.
4. Az igazságérzet kielégítése
Amikor a sorozatgyilkosok olyan embereket ölnek, akik "megérdemlik" a halált, a nézők igazságot látnak az ő tetteikben. Dexter vagy Jigsaw például nem véletlenszerű áldozatokat választ, hanem azokat, akik valamilyen bűnt követtek el. Az önbíráskodás vonzereje különösen erős, amikor az igazságszolgáltatási rendszer kudarcot vallott.
Összességében elmondhatjuk, hogy bár a sorozatgyilkosok alapvetően negatív karakterek, számos filmes és televíziós produkcióban a nézők mégis szimpatizálhatnak velük, és akár nekik is szurkolhatnak. A morális kétértelműség, az antihősök vonzereje, a karizmatikus személyiség és az igazságérzet kielégítése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézők elmerüljenek ezekben a karakterekben, és néha a sorozatgyilkos oldalára álljanak.
Ennyi volt mára a MovieGeek, itt a Nagyvászon és Hangszóró blogon.
A jövő héten a horrorhónap utolsó felvonásához érkezünk; egy nem mindennapi filmet hozok neked a múlt hónapban megkezdett TrashMovie szekciónkban. És persze ugyanúgy érkezik majd csütörökön a menetrend szerinti MovieGeek poszt is.
Addig is, nézz szét itt a blogon és ha bármi kimaradt, nosza, ugorj neki. :)
A képek ismét a Film-Grab.com oldalról jöttek.
A hétvégére jó filmezést, jó pihit. Tali legközelebb.
Addig is
Csuborkáscukorka!
Faszi
