Nagyvászon és Hangszóró

Nagyvászon és Hangszóró

Kampókéz, Kampókéz, Kampókéz, Kampókéz ...

2024. augusztus 05. - Faszi, a Filmes Fenegyerek

Na, ki vele! Suttogtad már ezt a nevet éjfélkor a tükör előtt állva? Ugye, hogy igen? És abban is biztos vagyok, hogy nem merted ötször kimondani a nevét, mert persze, nem hiszel ilyen marhaságokban, mint a Kampókéz legendája, de azért biztos, ami biztos. Mert hát ha meg mégis létezik... Hiszen az a szőke csaj, akit a Virginia Madsen játszik a filmben, az is így járt. Butaságnak tartotta, városi legendának, ezért megidézte; kimondta ötször az átkozott nevet és hát a többi már horrortörténelem.

49cf3438dc2ef862f27b4a95d514785a.jpg

A Kampókéz amerikai plakátja

Ám mielőtt belefognék szétcincálni ezt a filmet, szólok, minden írás, ami itt a blogon van/volt/lesz, SPOILERES! Értve?

Miért? Mert másképp nem lehet darabjaira szedni és kibeszélni egyetlen filmet sem. Szóval, ha még nem láttad, és szereted magad felfedezni minden kockáját, akkor sipirc megnézni, aztán meg gyere vissza, elmondani, mit szóltál hozzá.

Ha pedig már láttad vagy nem bánod, hogy én ismeretetlek meg vele először, nos, adj egy ötöst, aztán már hozzá is látunk ehhez a szuper filmhez. 

És akkor kezdjük is. 

Ez az első nap a héten, tehát általánosságban összefoglalom a filmet neked. Ha tudsz, vagy akarsz valamit hozzátenni, kommentben jöhet minden.

Tehát...

A "Kampókéz" (eredeti címe: "Candyman") egy 1992-ben bemutatott amerikai horrorfilm, amelyet Bernard Rose rendezett. A film Clive Barker "The Forbidden" című novelláján alapul, és Virginia Madsen, Tony Todd és Xander Berkeley főszereplésével készült. A "Kampókéz" gyorsan kultikus státuszra tett szert a horror műfajban, ez köszönhető a jól megírt forgatókönyvnek és az emlékezetes alakításoknak. 

candyman-2.webp

Helen (Virginia Madsen) és Bernadette (Kasi Lemmons) egy gyilkosság helyszínén kutatják Kampókéz nyomát a Cabrini negyed egyik lepukkant bérházában.

A történet középpontjában Helen Lyle (Virginia Madsen) áll, egy chicagói egyetemi hallgató, aki egy kolléganőjével/barátnőjével (Kasi Lemmons), a városi legendákat kutatja. Vizsgálódásaik során Helen belefut egy helyi rémtörténetbe, a "Kampókéz" legendájába. Kampókéz (Tony Todd) egy fekete festőművész volt, kivételes, ösztönös tehetséggel, de szerencsétlenségére beleszeretett az egyik vagyonos megrendelő lányába. A két fiatal megélte szerelmét, ennek nyomán a lány terhes lett. Az apa szörnyű haragra gerjedt és brutálisan meggyilkoltatta a fiatalembert. Jobb kezét levágták, aztén pedig vad, éhes méhekkel hlálra szúrkáltatták, majd testét elégették és hamvait a későbbi Cabrini negyed fölött szórták szét.

(Mondjuk, az érdekelne, hogy a 19. században hogyan tudták a hamvakat egy terület fölött szétszórni, de talán ennyi bicsaklás belefér a történetbe. Később majd láthatjuk, lesznek a filmnek egyéb, szembetűnőbb hibái is, de ezekről majd később.)   

Szóval, a hamvak szétszórása máris előrevetíti, hogy Kampókéz megidézhető, mégpedig a következőképpen: az embernek ötször kell kimondani a nevét a tükör előtt.

candyman1-4.webp

A két barátnő nem tudja, micsoda erőket szabadítanak el azzal, hogy ötször kimondják a tükör előtt a szellem nevét.

Helen kezdetben szkeptikus, de érdekesnek tartja a történetet, így felveszi a fonalat és igyekszik kideríteni, hogy milyen banda vagy bandák használhatják fel Kampókéz nevét, hogy gyilkosságokat kövessenek el, majd a szellemre hivatkozva saját felelősségüket elrejtsék mások elől. 

A film feszültsége fokozódik, ahogy Helen egyre mélyebbre merül Kampókéz mítoszába, mígnem a szellem saját maga jelenik meg Helen előtt, hogy bizonyítsa a nőnek a létezését. Tony Todd egyébként lenyűgöző alakítást nyújt, mint a félelmetes és karizmatikus Kampókéz, amely a karaktert az egyik legismertebb horrorikonok közé emelte. És ehhez nekünk magyarként hihetelenül sokat tesz hozzá Koncz Gábor, mint Kampókéz szinkronhangja. 

Eleinte nem tudjuk, hogy Helen csak képzeli-e a szörnyet. Épp egy támadáson van túl, épp csak felépült belőle, a fejét ért ütés miatt gondolhatja a néző eleinte, hogy Helen csak hallucinál. Aztán, amikor Kampókéz elkezdi öldököli Helen körül az embereket, egyre inkább megbizonyosodunk róla, hogy a szellem valódi. 

candyman-movie-tony-todd-coat-pimp-parking-garage_29.jpg

Kampókéz (Tony Todd) megjelenik Helennek, hogy bebizonyítsa létezését.

A film vége felé megtudjuk, amit élelmes és figyelmes filmbolond már az elején megsejthetett: Kampókéz vonzalma Helen iránt nem újkeletű. Ugyanis Helen az a nő, akit Kampókéz még fiatalemberként megszeretett és teherbe ejtett. Így a sorsuk, legalábbis Kampókéz szerint sokkal több, mint azt gondolták; ketten, egy hatalmas áldozati máglyán megégve egy sokkal hatalmasabb és félelmetesebb legendává kell válniuk. Persze erről Helennek teljesen más véleménye van. Elhatárolódik a szörnytől, elpusztítja, majd miután megmenti  a máglya közepén lévőt kisgyereket, meghal. 

candyman-movie-virgina-madsen-burned-hair-head-baby.jpg

Helen csak hős akar lenni, mégis, a hőstette miatt legenda lesz.

A temetésére eljönnek a Gabrini negyed lakói, akartalanul is továbbörökítve Kampókéz legendáját, ám ezúttal a megidézhető szellem Helen lesz. 

A "Kampókéz" nem csupán egy szokványos horrorfilm. Bernard Rose rendezése és Clive Barker novellájának adaptációja mélyebb társadalmi és pszichológiai rétegeket is tartalmaz. A film vizsgálja a rasszizmus, a társadalmi igazságtalanság és az urbanizáció témáit. is. A chicagói Cabrini-Green lakótelep háttere valóságos és nyomasztó kontextust ad a történetnek, kiemelve a városi szegénység és a társadalmi rétegződés problémáit.

candyman-1.png

A Cabrini-Green negyed a filmben. Nem olyan, mintha Kampókéz figyelné fentről a várost?

A film zenéje, amelyet Philip Glass komponált, szintén kiemelkedő. A komor és melankolikus dallamok tökéletesen kiegészítik a film sötét és nyomasztó atmoszféráját, tovább fokozva a nézőkben a feszültséget és a rettegést.

Beszélni kell még az opratőri munkáról is; Anthony B. Richmond szerintem remekül elkapta azt a hangulatot, amelyet a rendező és az író is szerettek volna megjeleníteni a vásznon. Sok esetben, már a film elejétől megvan az az érzésünk, hogy Kampókéz, mint egy szellem lebeg a város felett és figyeli az embereket. 

Ezt az eredeti filmet, két folytatás és egy (szerintem egy nagyon ócska) remake követte. 

Összességében a "Kampókéz" egy maradandó horrorfilm, amely nemcsak a félelmetes jelenetek miatt emlékezetes, hanem mert képes mélyebb társadalmi kérdéseket is feszegetni. A film hatása a műfajra és a popkultúrára a mai napig érezhető, és sokak számára a '90-es évek egyik legjelentősebb horrorfilmjeként marad emlékezetes. 

 tumblr_dd11018bdd67d4b115242dfe888c8e0b_36f60ac2_540.jpg

"Mindig te voltál az Helen!" Kampókéz megvallja szerelmét.

 

A hétvégi házi feladatod - Kampókéz (1992)

Hát eljött az a péntek, amikor kiosztom az első ház feladatodat a hétvégére. Ez lesz az a film, amiről jövő héten minden nap dumálni fogunk, szóval akkor is vesd rá magad, ha már láttad. Tapasztalat, elég sok részlet ki tud esni az embernek, nem is hinnéd, mennyire másképp emlékszünk a régen látott filmekre. Én ezt a múlt héten láttam, szerintem még egyszer megnézem én is, csak hogy tényleg mindenről beszéjek, amiről szeretnék.

Na, szóval, egészen 1992-ig utazunk vissza, amikor is az amerikai nagyvásznakon feltűnt Bernard Rose kifogástalan horrorfilmje, a "Kampókéz", eredeti címén "Candyman" (a magyarországi bemutató 1993.05.14-én volt). 

Szóval ezt a mozit választottam kezdésnek. Sajnos egyik streaming platform kínálatában sem található meg a film, ami azt jelenti, hogy Magyarországon legálisan csak úgy nézheted meg, ha megveszed vagy kikölcsönzöd az ITunes-ban vagy Youtube-on, esetleg megszerzed dvd-n. A többi, nem leglális lehetőséget pedig biztosan ismered, ezeket itt most nem reklámozom.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha filmet nézel, azt a legjobb valamilyen legális formában tenni. És nem csak azért, mert az alkotó megkapja a neki járó pénzeket, hanem mert jobba minőség, ezáltal élvezhetőbb a film, jó esetben kapsz extrákat, kimaradt jeleneteket, "behind-the-scenes" sztorikat, megnézhetetd angolul, szóval rengeteg pozitívuma van, legalábbis az én szememben.

De! Mindenki azt csinál, amit akar.

Tehát, hétfőn kezdünk. Addig is itt van egy VHS előzetes az akkori forgalmazó Mokép-től, kedvcsinálónak:

 

A hétvégére jó filmezést, jó felkészülést.
Ha esteleg érdekel, hogy még milyen filmeket fogok megnézni a fentin kívül, gyere a Facebook oldalmra, itt.
Csá csumi csá!
Faszi, a Filmes Fenegyerek

 

Heti menetrend itt a blogon

Na, tegnap megvolt a Házirend ismertetése, akkor, már mutatom is, hogy milyen menetrend alapján fogjuk a filmeket szétcincálni.

Mint, ahogy a cím is utal rá, egy hét alatt egy filmet beszélünk ki. Jól van, igazából négy nap lesz az adott filmre, az ötödiken jön a következő heti házi feladatod, meg hát akkora kis színeseket tervezek, de inkább jobb, ha levezetem itt neked, hogy mire is gondolok pontosan.

Hétfő: a film fő napja, ismertetőre, összefoglalókra számíts, egyfajta általános körbejárására a filmnek, beszélünk az üzenetéről, a zenéjéről és hogy melyek azok a pontjai a filmnek, ami miatt imádom.

Kedd: a film "negatív" napja, megnézzük, melyek a hibái, hogyan öregedett a sztori, az elbeszélés módja, a trükkök, satöbbi

Szerda: a filmzene napja, az utolsó hangig szétszedjük, hogy lássuk, hogyan működik együtt a filmmel, ellátja e azokat a feladatait, amitől jó egy filmzene.

Csütörtök: a film stábjának a napja, megnézzük a szereplőket, a rendezőt, minden alkotót, hol voltak előtte, hol vannak azóta, az adott mozi hol helyezkedik el a karrierjükben, és bónuszként megnézzük van-e bármilyen öröksége a filmnek, voltak-e folytatások, remake-ek, azok milyenek és így tovább.

Péntek: a film érdekességeinek napja, a forgatás körülményeiről, pletykákról, balhék, melléfogások, minden pletyka, hír, ami érdekes lehet az adott moziról + megkapod a következő heti házi feladatodat, vagyis azt a filmet, aminek majd a következő héten ugrok neki. Így egy hétvégéd lesz megnézni és gondolkodni rajta.

És presze remélem, jössz majd dumálni. 

Cső

Faszi, a Filmes Fenegyerek

 

 

Házirend avagy így viselkedj, ha nálam vagy

A héten akartam elindítani filmes szétcincáló szolgáltatásomat, de úgy alakult, hogy pont egy hetet csúszok vele. :) Semmi extra, csak mint mindig, most is 170 projekten "kell" egyszerre dolgozzak és az időbeosztás sosem volt nagy erősségem. De, igazság szerint nem is baj, hogy így alakult, mert legalább tisztázhatunk bizonyos dolgokat, mielőtt elindul ez a hullámvasút. 

Az egyik ilyen topik, a házirend. Itt a blogon és a Facebookon is.

Mielőtt hozzáláttam ehhez a bloghoz, nézegettem, hogyan csinálják mások az ilyen filmes kibeszélős oldalaikat és láttam, micsoda csatákat kell néha vívni a közönséggel bizonyos helyzetekben. Ezt megelőzendő, azt hiszem, az a legjobb, ha még azelőtt meghúzom a határokat, mielőtt ráengedlek benneteket erre a fasza kis játszótérre. 

Az első: ha nálam vagy, csak ésszel és jóérzéssel szólísd meg azt, akihez mondandód van. Nem írom le, hogy miket kell kerülni ilyen esetekben, azt hiszem, már kitéve-betéve tudod, hogy mit várnak el az emberek egy normális kommenttől. Ha meg nem, akkor ezt a szabályt tartsd be; csak olyat írj, ami te is szívesen olvasnál, ha neked írnák. Ne megfojtani akard a másikat, inkább igyekezz tágítani mindkettőtök látóterét. Mindenki jobban jár, ha építő vitákat folyatatunk, ahelyett, hogy szidjuk egymást. 

A második: a '80-as, '90-es, de még a '00-es években is izgalmas, sokrétű és változatos volt a filmtermés, nagyon sok mindenről lehetett beszélni. Szokás volt furcsa, esetleg addig nem hallott, látott dolgokat megmutatni, szociálisan érzékeny témákat felhozni, megbotránkoztatni, felkavarni a közönséget. Az alacsonyabb ingerküszöb miatt ez könnyebben ment, mint manapság, valószínűleg ezért is volt nagyobb merszük a stúdióknak innovatív filmötletekkel foglalkozni. Egy szó, mint száz, belefuthatsz a blogon olyan filmekbe, amelyek a mai szemmel nézve egyáltalán nem píszí formában jelenítenek meg témákat. Bátorítalak, hogy nyugodtan fejezd ki a véleményed (persze betartva a kommentekre vonatkozó elvárását), de ne haragudj a filmekre, ha esetleg felháborítanak. Nem védeni akarom őket, de tudnod kell; ezek egy másik kor lenyomatai. Ekként is érdemes kezelni őket. Magánvélemény, de ha annyira túlszalad valamelyiktől a píszí mérőd, hogy agylobbot akarsz kapni, érdemes megvizsgálnod magadban, hogy miért is érint ennyire rosszul ez a vélemény? Nem biztos, hogy mindig a filmmel van a baj, ;)

A harmadik: mivel nem vagyok sem filmkritikus, sem filmesztéta, sem szépirdalmi szerző így biztosan előfordul majd, hogy olyan cikkeket, posztokat is olvashatsz a blogon, amiből valami kimarad, esetleg a hangben vagy a stílus nem lesz számodra megfelelő.  Az is lehet, hogy egy film vagy egy filmzene egyes elemeit én másképp látom vagy értelezem. Sőt, lehet, hogy bizonyos aspektusokat fel sem ismerek majd. Ha okosabb, esetleg tájékozottabb vagy bizonyos témákban, mint én, köszönöm, ha megosztod velem a plusz információt kommentben vagy üzenetben. Hálás leszek érte. De ha csak fitogtatni akarod a tudásodat, vagy lenyomni engem, esetleg bárki mást itt, akkor csendesen, minden hiszti nélkül búcsúzunk majd egymástól, már, ami a kommentelési lehetőségedet illeti. Ha jobban tudod csinálni nálam, csináld. Ez egy ingyenes felület, nyilván neked is biztosítanak egy blogot a véleményed kifejezésére.

A negyedik: ez egy hobbi blog, egyfajta oltár a kedvenc filmjeimnek. Saját ritmus szerint szeretném csinálni és éppen azzal az alkotással foglalkozni, amelyikhez kedvem van, vagy ami éppen a látóterembe kerül. Persze, simán beajánlhatod a te kedvencedet is, ha találkozik az ízlésünk vagy felkelted vele a figyelmemet, biztos, hogy sorra kerül valamikor. Ha meg nem, ne hari. Nem igazán van már kedvem mindenkinek megfelelni. 

Azt hiszem, ennyivel indulunk el. Ha közben eszembe jut még valami, vagy majd éppen az itt történtek hatására új határt kell húzni, akkor arról úgyis tudni fogsz. Szeriontem megpróbálom valahová oldalra kitűzni a zanzásított változatukat. 

Amúgy meg vedd birtokodba majd ezt a helyet, gyere és dumáljuk ki ezeket a fasza filmeket, megérdemlik az ünneplést. 

Tali legközelebb!

Cső

Faszi, a Filmes Fenegyerek

Hamarosan!

Helló!

Faszi vagyok, a Filmes Fenegyerek és már csak néhány nap és beledurrantok a lecsóba!

Ha imádod a 80-as, '90-es és '00-es évek filmjeit és azok filmzenéit és szeretnél többet tudni róluk, akkor a legjobb helyre jöttél!
Minden héten egy kedvenc filmet veszem elő és a lehető legtöbb oldalról járom körbe.
Megnézem, melyek az előnyei, a hibái; miért lehet imádni vagy utálni az adott alkotást.
Szót ejtek a filmzenéről, az alkotók és szereplők fontosabb filmes munkáiről és végigveszem milyen popkultúrális hatása volt a mozinak az elkövetkező évekre, évtizedekre.
Minden napra jut majd valami érdekes. 😃
Hidd el, jó lesz itt neked nálam, na! 😉
süti beállítások módosítása