Na, ki vele! Suttogtad már ezt a nevet éjfélkor a tükör előtt állva? Ugye, hogy igen? És abban is biztos vagyok, hogy nem merted ötször kimondani a nevét, mert persze, nem hiszel ilyen marhaságokban, mint a Kampókéz legendája, de azért biztos, ami biztos. Mert hát ha meg mégis létezik... Hiszen az a szőke csaj, akit a Virginia Madsen játszik a filmben, az is így járt. Butaságnak tartotta, városi legendának, ezért megidézte; kimondta ötször az átkozott nevet és hát a többi már horrortörténelem.
A Kampókéz amerikai plakátja
Ám mielőtt belefognék szétcincálni ezt a filmet, szólok, minden írás, ami itt a blogon van/volt/lesz, SPOILERES! Értve?
Miért? Mert másképp nem lehet darabjaira szedni és kibeszélni egyetlen filmet sem. Szóval, ha még nem láttad, és szereted magad felfedezni minden kockáját, akkor sipirc megnézni, aztán meg gyere vissza, elmondani, mit szóltál hozzá.
Ha pedig már láttad vagy nem bánod, hogy én ismeretetlek meg vele először, nos, adj egy ötöst, aztán már hozzá is látunk ehhez a szuper filmhez.
És akkor kezdjük is.
Ez az első nap a héten, tehát általánosságban összefoglalom a filmet neked. Ha tudsz, vagy akarsz valamit hozzátenni, kommentben jöhet minden.
Tehát...
A "Kampókéz" (eredeti címe: "Candyman") egy 1992-ben bemutatott amerikai horrorfilm, amelyet Bernard Rose rendezett. A film Clive Barker "The Forbidden" című novelláján alapul, és Virginia Madsen, Tony Todd és Xander Berkeley főszereplésével készült. A "Kampókéz" gyorsan kultikus státuszra tett szert a horror műfajban, ez köszönhető a jól megírt forgatókönyvnek és az emlékezetes alakításoknak.
Helen (Virginia Madsen) és Bernadette (Kasi Lemmons) egy gyilkosság helyszínén kutatják Kampókéz nyomát a Cabrini negyed egyik lepukkant bérházában.
A történet középpontjában Helen Lyle (Virginia Madsen) áll, egy chicagói egyetemi hallgató, aki egy kolléganőjével/barátnőjével (Kasi Lemmons), a városi legendákat kutatja. Vizsgálódásaik során Helen belefut egy helyi rémtörténetbe, a "Kampókéz" legendájába. Kampókéz (Tony Todd) egy fekete festőművész volt, kivételes, ösztönös tehetséggel, de szerencsétlenségére beleszeretett az egyik vagyonos megrendelő lányába. A két fiatal megélte szerelmét, ennek nyomán a lány terhes lett. Az apa szörnyű haragra gerjedt és brutálisan meggyilkoltatta a fiatalembert. Jobb kezét levágták, aztén pedig vad, éhes méhekkel hlálra szúrkáltatták, majd testét elégették és hamvait a későbbi Cabrini negyed fölött szórták szét.
(Mondjuk, az érdekelne, hogy a 19. században hogyan tudták a hamvakat egy terület fölött szétszórni, de talán ennyi bicsaklás belefér a történetbe. Később majd láthatjuk, lesznek a filmnek egyéb, szembetűnőbb hibái is, de ezekről majd később.)
Szóval, a hamvak szétszórása máris előrevetíti, hogy Kampókéz megidézhető, mégpedig a következőképpen: az embernek ötször kell kimondani a nevét a tükör előtt.
A két barátnő nem tudja, micsoda erőket szabadítanak el azzal, hogy ötször kimondják a tükör előtt a szellem nevét.
Helen kezdetben szkeptikus, de érdekesnek tartja a történetet, így felveszi a fonalat és igyekszik kideríteni, hogy milyen banda vagy bandák használhatják fel Kampókéz nevét, hogy gyilkosságokat kövessenek el, majd a szellemre hivatkozva saját felelősségüket elrejtsék mások elől.
A film feszültsége fokozódik, ahogy Helen egyre mélyebbre merül Kampókéz mítoszába, mígnem a szellem saját maga jelenik meg Helen előtt, hogy bizonyítsa a nőnek a létezését. Tony Todd egyébként lenyűgöző alakítást nyújt, mint a félelmetes és karizmatikus Kampókéz, amely a karaktert az egyik legismertebb horrorikonok közé emelte. És ehhez nekünk magyarként hihetelenül sokat tesz hozzá Koncz Gábor, mint Kampókéz szinkronhangja.
Eleinte nem tudjuk, hogy Helen csak képzeli-e a szörnyet. Épp egy támadáson van túl, épp csak felépült belőle, a fejét ért ütés miatt gondolhatja a néző eleinte, hogy Helen csak hallucinál. Aztán, amikor Kampókéz elkezdi öldököli Helen körül az embereket, egyre inkább megbizonyosodunk róla, hogy a szellem valódi.
Kampókéz (Tony Todd) megjelenik Helennek, hogy bebizonyítsa létezését.
A film vége felé megtudjuk, amit élelmes és figyelmes filmbolond már az elején megsejthetett: Kampókéz vonzalma Helen iránt nem újkeletű. Ugyanis Helen az a nő, akit Kampókéz még fiatalemberként megszeretett és teherbe ejtett. Így a sorsuk, legalábbis Kampókéz szerint sokkal több, mint azt gondolták; ketten, egy hatalmas áldozati máglyán megégve egy sokkal hatalmasabb és félelmetesebb legendává kell válniuk. Persze erről Helennek teljesen más véleménye van. Elhatárolódik a szörnytől, elpusztítja, majd miután megmenti a máglya közepén lévőt kisgyereket, meghal.
Helen csak hős akar lenni, mégis, a hőstette miatt legenda lesz.
A temetésére eljönnek a Gabrini negyed lakói, akartalanul is továbbörökítve Kampókéz legendáját, ám ezúttal a megidézhető szellem Helen lesz.
A "Kampókéz" nem csupán egy szokványos horrorfilm. Bernard Rose rendezése és Clive Barker novellájának adaptációja mélyebb társadalmi és pszichológiai rétegeket is tartalmaz. A film vizsgálja a rasszizmus, a társadalmi igazságtalanság és az urbanizáció témáit. is. A chicagói Cabrini-Green lakótelep háttere valóságos és nyomasztó kontextust ad a történetnek, kiemelve a városi szegénység és a társadalmi rétegződés problémáit.
A Cabrini-Green negyed a filmben. Nem olyan, mintha Kampókéz figyelné fentről a várost?
A film zenéje, amelyet Philip Glass komponált, szintén kiemelkedő. A komor és melankolikus dallamok tökéletesen kiegészítik a film sötét és nyomasztó atmoszféráját, tovább fokozva a nézőkben a feszültséget és a rettegést.
Beszélni kell még az opratőri munkáról is; Anthony B. Richmond szerintem remekül elkapta azt a hangulatot, amelyet a rendező és az író is szerettek volna megjeleníteni a vásznon. Sok esetben, már a film elejétől megvan az az érzésünk, hogy Kampókéz, mint egy szellem lebeg a város felett és figyeli az embereket.
Ezt az eredeti filmet, két folytatás és egy (szerintem egy nagyon ócska) remake követte.
Összességében a "Kampókéz" egy maradandó horrorfilm, amely nemcsak a félelmetes jelenetek miatt emlékezetes, hanem mert képes mélyebb társadalmi kérdéseket is feszegetni. A film hatása a műfajra és a popkultúrára a mai napig érezhető, és sokak számára a '90-es évek egyik legjelentősebb horrorfilmjeként marad emlékezetes.
"Mindig te voltál az Helen!" Kampókéz megvallja szerelmét.
